Rovat: Interjúk - 0

"Az igazság az, hogy nekem soha nem volt olyan problémám, hogy ne tudnék mit kezdeni magammal"

Páran már hallottunk róla, de most kicsit ismerjük meg közelebről.
Kovács Döncivel beszélgettünk a jelenről, zenéről és a jövőbeli terveiről.


Kezdjük egy átfogó kérdéssel.
Mikor kezdtél el foglakozni a zenéléssel és, hogy fonódott ez össze a magyar rap muzsikával?

- Idén 10. éve már, hogy zenéléssel foglalkozom. 2-os koromban kezdtem el zongorán tanulni zeneiskolai kereteken belül, és végig is viszem a szakot, mivel ez a 10. évem, az idei tanév végén záróvizsgát fogok tenni belőle. Hozzá kell tenni, hogy a szüleim, főleg anyukám nélkül ma nem tartanék itt. Ő nem engedte, hogy abbahagyjam a zongorázást, pedig egy időben nagyon nem szerettem csinálni. De ő kitartott mellette, és végül megszerettem, ma már nagyon hálás vagyok neki érte. 

És hogy ez hogyan fonódott össze a magyar rap zenével? Hát, egy biztos, a bátyám ragasztotta rám a stílust. Szerintem a kicsik sokszor követik a nagyobb tesóikat, ez velem legalább is így volt. Először azt hiszem a Kamikaze nevű formációt kezdtem el hallgatni, majd megismertem lassan más előadókat is. FankaDeliről már akkor is hallottam, de az igazság az, hogy akkor még nem tetszett, kicsi voltam hozzá, hogy így mondjam. Fel kellett nőnöm, hogy értelmezni és értékelni tudjam a zenéjét. A fordulópont 2011 nyarán jött el, amikor megismertem egy jó barátom által az Ördög hozott… …Isten vihet albumot. Alapból nagyon megfogtak az alapzenék és a szövegek is. Az egész nagyon tetszett úgy, ahogy volt. És mivel tulajdonképpen szinte az összes instrumentálnak zongora volt az alapja, megfordult a fejemben, hogy elkezdem lejátszani a dallamokat. Odáig „fajult” a dolog, hogy az ’Átjáró’ című számból tulajdonképpen egy feldolgozásom született.
 

Ez volt az első ilyen darabom. 

A youtube csatornámon már ez előtt is töltöttem fel másik darabokat, természetesen nem volt túl sok nézettsége. És úgy gondoltam, hogy felveszem ezt is és feltöltöm youtube-ra, miért ne? A meglepetés erejével hatott, hogy mennyi pozitív visszajelzést és dicséretet kaptam azonnal a videóra. Ez inspirált arra, hogy folytassam, és mára már 6 ilyen feldolgozásom van.

Sok fiatal legnagyobb gondja, hogy nem tud magával mit kezdeni. Nem találják meg az önmagukban rejlő tehetséget. Te megtaláltad magadban azt a szegmenst, ami segít kiszakadni a megszokásokból.
Hogy éled meg, hogy látod ezt a helyzetet?

- Az igazság az, hogy nekem soha nem volt olyan problémám, hogy ne tudnék mit kezdeni magammal. Nagyon sok mindennel foglalkozom, ezért gyakorlatilag soha nem unatkozom. Ennek csak egy kis darabja az, hogy a zongorázással és ehhez kapcsolódó dolgokkal foglalatoskodok. De tény, hogy a zongorázásom egy olyan dolog, ami utat adhat fölfelé, véleményem szerint. Igaz, nem vagyok egy nagy zongoraművész, viszont amit csinálok, az tudomásom szerint jelenleg egyedülálló. Gondolok itt a Fanka számok feldolgozására zongorán. És mivel Feri megismert, jóvoltából még sokan megismertek, és még tovább folytatódhat ez a jövőben is.



Mi alapján választod ki a komponálni kívánt dalokat?

- Hát ez úgy van, hogy azok közül a számok közül választom ki legtöbbször, amiket hallgatok. Sokszor előfordul az is, hogy inkább csak a zene fog meg egy számban, nem a szöveg, és így is készülhet. Nagyon fontos az, hogy az alapzene dallamos legyen; eljátszható zongorán – még akkor is akár, ha nem zongora az alapdallam – és szintén nagyon fontos, hogy változatos legyen maga az instrumentál. Ez azért lényeges, mert szeretem úgy megcsinálni a darabokat, hogy az megegyezzen szerkezetileg az eredetivel. Na most, hogyha van egy nagyon jó alapdallam, amit lejátszok, de teszem azt 4 percig nagyjából ugyanaz megy, akkor az valószínűleg elég unalmas lesz már az első perc után, mert ugye szöveg nincs, a dallam meg végig ugyanaz… És ha ez így van, akkor ezen még mindig tudok változtatni a kreativitásommal, hogy más fordulatokat teszek bele, esetleg olyan dolgokat is plusz, ami az eredetiben nincs. De ha erről van szó, akkor ezáltal már egyből kevésbé fog hasonlítani az eredetire, és lehet, hogy nem lesz olyan jó. Ezért nagyon fontos az, hogy változatos legyen, mert akkor nekem csak azokat a dallamokat kell követnem és lejátszanom, ami alapból is szerepel az zenében, és eredetibb is marad a dolog. Illetve még szintén hasznos, ha énekes rész is van a számban. Ez általában a refrén. Ilyenkor előfordul, hogy ezeket is belerakom, úgy, hogy lejátszom az éneklés dallamát.

Úgy tudjuk megpróbálkozol a reppel is...

- Igen, így van. Nagyon régóta szerettem volna már saját rapszámot. Már 13 éves koromban elkezdtem szövegeket írni, de úgy éreztem nem megy olyan jól a dolog. Igazából erre is ugyanazt tudnám mondani, hogy meg kellett érnem rá fejben, hogy egy épkézláb szöveget össze tudjak rakni. Korábban voltak mindig próbálkozások, egyszer egy számom el is készült teljes egészében, aminek az alapját is én írtam, de fölvenni nem tudtam. Mai szemmel nézve már nem is szívesen publikálnám azt a zenémet, nagyon gyerekfejjel gondolkodtam még. Aztán ez a dolog egy jó időre abba is maradt az miatt, hogy nem tudtam hogyan rögzíteni. Viszont nemrég adódott egy lehetőség, barátom által, aki szintén szeretett volna egy saját rapszámot csinálni. Ő ajánlott egy helyet, ahol olcsó, és viszonylag úgy gondolom jó minőségben tudunk felvételt csinálni. És így újból fellelkesülve elkezdtem a szövegeket írni. Megtaláltuk a közös témát, amiről mindketten tudtunk írni, és kezdésnek szerintem egy elég jó számot összehoztunk, aminek Kreck barátom jóvoltából nagyszerű lett az alapja is. Bár lehet, hogy pár év múlva erről a számról is az lesz a véleményem, amit az előbb említettem, hogy még nagyon gyerek voltam, ki tudja… De mindenesetre most az a véleményem, hogy nem lesz rossz. Aztán majd eldől, hogy tetszik az embereknek. Már csak a gyakorlás része van hátra a dolognak, és megyünk stúdiózni, reményeim szerint hamarosan.

Tényleg csak az illúzión belül. Milyennek látod a hazai „regős” életet?

- Úgy gondolom, szerencsére egyre több az értékes előadó. Sajnos van olyan is, akinek régebben szerettem a zenéjét, mára viszont szerintem nagyon rossz irányba ment el… Persze mindez nézőpont kérdése, sokaknak pont az az irány tetszik. Viszont ahogy mondtam, szerintem egyre több az, aki igényes, jó zenét csinál, mondanivalóval. Nagyon fontosnak tartom ezt. Ma már körülbelül egy tucat nevet fel tudnék sorolni, akinek a zenéjét nagyon szeretem, régebben ez mindössze 2-3 ember volt. Sok az olyan is, aki nemrég kezdte el, és igazán van benne potenciál. Szinte mindegyiküket a Magyarföldre oldal és Fanka által ismertem meg, nagyon köszönöm is ezt. És ha már itt tartunk, kitérnék a személyes kedvenceimre is. Ahogy korábban mondtam, 2011 nyarától hallgatom FankaDelit, azóta szép fokozatosan visszamenőleg is megismertem a zenéi nagy részét, és lassan egyértelműen ő vált a kedvencemmé. De mindenképpen megemlíteném Riddlert, valamint Funktasztikust, és Anonim MC-t is, akik nagy kedvenceim. És hogy másokat is említsek, például José vagy Kreck. Szerintem méltánytalanul kevesen ismerik a zenéjüket, pedig igazán jó mindkettőjüké. 

Milyen produkciókkal fogsz gazdagítani minket a jövőben?

- Nos, legközelebbi terveim között szerepel egy újabb FankaDeli szám, nevezetesen az ’Aludni szeretnék’, amit igazából már elég régen megtanultam, de nem sikerült jól a felvétel, egy időre abbahagytam a gyakorlását. Aztán épp pár napja találtam két Children of Distance számot. Ez pont olyan, amivel visszakanyarodhatnék a kettővel ezelőtti kérdésre. Őket például sosem hallgattam, csak véletlen rátaláltam erre a két számra, és nagyon megfogott zeneileg. Szóval ezzel a két számmal szeretnék még megpróbálkozni valamikor a közeljövőben. Ezek a ’Búcsúlevél’ és ’Emlékezz rám’ című dalok. Illetve van még egy tervem, Riddler legújabb számát, a ’Hitvallás’ címűt szeretném megcsinálni. Azért mondom ezt, hogy szeretném, vagy megpróbálom, mert mindig csak akkor derül ki, hogy meg tudom-e csinálni, ha már ténylegesen neki is álltam. Minden ilyen darabom hallás után készül, és azzal még általában nem is szokott probléma lenni, hogy a dallamot kihalljam, de amiket korábban említettem a változatosságot tekintve, illetve, hogy mennyire jól játszható zongorán, illetve én mennyire tudom eljátszani. Ezek már sokkal inkább befolyásolják a dolgot. Mert olyan is előfordult már, hogy olyan nehéz darabot komponáltam magamnak, amit utána nem tudtam eljátszani… Aztán van még egyéb távlati tervem is, pl Kreck-től a ’Nevetek’ című szám, és a ’Jó helyre, pont jókor’. Valamint egy merészebb elképzelés, miszerint az „Ahol” nagylemezét csinálnám meg, mint egy albumízelítőt, csak zongorán. Minden számból mondjuk 20-25 másodpercnyi szakaszt. Szóval tervem az van bőven, meglátjuk mi sikerül belőle.


A "szakmai" kérdések után jöjjön egy személyesebb.
Mivel foglalatoskodsz a zenén kívül?

- Ez talán a legkönnyebb kérdés, és egyben a legnehezebb is. Igazából rengeteg dologgal, túl sok mindennel is… Elsősorban említhetném, hogy táncolok. Szintén zeneiskolai keretek között tanulok énekelni is, már azt hiszem 3. éve. Igaz ez is zenei dolog, de még nem említettem. És ami a legfontosabb számomra: imádok versenyezni. Erre szerencsére meg is van a lehetőségem édesapám jóvoltából. Immáron 3. éve veszek részt a magyar országos gokart bajnokságban. Az idei évben sikerült is bajnoki címet szereznem a Nemzeti DD2 kategóriában. Jövőre egy erősebb kategória a cél. Idén vagyok 11-es gimnazista, és a suli is elég nehéz, mondanom sem kell. Az a legfőbb problémám, hogy annyi időt elvesznek ezek a dolgok, hogy a tanuláson és rajtuk kívül gyakorlatilag alig van időm valamire. Úgy értem, szinte nincs szabadidőm. És még ezekre sincs megfelelő kapacitásom mindig. Nem tudom olyan szinten csinálni a dolgokat, annyit foglalkozni vele, amennyit szeretnék. És én szeretek mindent a maximumon csinálni, ilyen vagyok… Adódik a kérdés, hogy miért nem hagyom abba valamelyiket. Sokat gondolkodtam rajta, de mindegyiket szeretem csinálni és így nagyon nehéz a döntés. Előbb-utóbb persze áldozatot kell hoznia az embernek, és valamit háttérbe szorítani a másikért cserébe. Így lesz ez nálam is valószínűleg előbb-utóbb. Egyelőre viszont csinálom mindet, ahogy tudom.

Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál. Várjuk a további szerzeményeket!

Én pedig nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! Ahogy időm engedi, igyekezni fogok mihamarabb alkotni!



2012.10.29.

Kreck