Rovat: Hírek - 0

Kedves barátaim!

A múltheti találkozó elmaradt, de egészen biztos vagyok benne, hogy mindenki ott volt ahol lennie kellett és ilyen vagy olyan tapasztalattal gazdagodott.

Tegnap én egy faültetésen vettem részt, amelyet egy ismerős baráti társaságból alakult kaláka eszközölt. Kissé fanyar ugye, hogy ez gyakorlatilag törvényellenes, hiszen adómentes munkát jelent. De azt hiszem megengedhetem magamnak, hogy ezt a fajta törvényszegésem vállaljam.


Talán egyeseknek furcsa, hogy nagy magasságokat vagy éppen mélységeket megérinteni próbáló írásaimat rendre összekeverem magánéletem apró cseprő dolgaival, de azt hiszem én ezt nem is tudnám máshogy csinálni. Hiszen Zente éppen újra összeszedett valamit a bölcsiből így hát volt egy kis hányás és hasmenés is. Miközben, ha már a bölcsinél tartunk, érdemes megjegyezni, hogy halasztást kellett kérnünk, mert egyszerűen nem bírtuk kifizetni. Valamelyik héten életemben először megtapasztaltam azt is, hogy kikapcsolták az internetet, de azt szinte egy nap alatt el tudtuk intézni. Érdekes idők ezek. Csak remélni tudom, hogy ez nem panaszkodásképpen csapódik le, mert én nagyon is élvezem az életem. Az olvasó maximum irigyelhetne, persze kár volna azt is, hiszen nektek is éppen olyan csodálatos az életetek, ha már kezditek meglátni saját magatok. Ezek a pénzes dolgok pusztán tények, semmi több. A pénzzel kapcsolatos tapasztalások mostanában amúgy is igencsak intenzívek, széles körben ha jól látom, és ezzel kapcsolatban mást nem is tudok mondani, csak annyit, hogy nem kell vele túlságosan foglalkozni. Hiszen ez pontosan olyan, mint amikor valaki lelát annak a feneketlen kútnak a mélyére, amely a magyarság sorsáról szól, és akkor oda bizony könnyű beleszédülni. Ami azt jelenti, hogy beleőrül az ember. Akiket én ismerek, többnyire olyan emberek, akik ahogy mondani szokás a belüket is kidolgozzák, és mégis napról napra élnek a legtöbben közülük, ahogy mi is. Így hát attól tartok, hogy nem az emberekkel van csupán a baj. Illetve az emberekkel van a baj, csak nem úgy, ahogy azt velünk érzékeltetni próbálják.



Sajnos az emberek nagy része még mindig ott tart, hogy a politikusokat szidják, hogy halálbüntetésért ágálnak a facebookon és a többi. Ezen a viselkedésen mi már túlléptünk, remélem mondhatom így. Illetve ha körülnéztek, a közvetlen környezetetekben sem nehéz megpillantani azokat a figurákat, akik elképesztő dolgokat propagálnak olykor, akár szűk, akár széles körben, akik nem törődnek azzal, hogy mit adnak tovább, illetve, hogy mit népszerűsítenek, valamint saját magukba milyen energiákat engednek be. Most jöhetnék sok-sok példával, ahogy az elmúlt években számtalan alkalommal tettem, de lássuk be: Mindig csak a baj lett belőle. Mondanám, hogy sajnos, de végülis nem sajnos, hogy az idők változnak, vagyis ezek az idők elmúltak, hogy a FankaDeli mindig problémázzon valamin, és mindig baja legyen azzal, hogy ki mit népszerűsít, ki mit oszt meg illetve ad tovább, akár az interneten, akár a hús-vér valóságban. Ezeknek a dolgoknak, talán te is látod kedves olvasó, lejárt az idejük. Már nincs több idő azokra, akik tényleg egy kicsit sem akartak felzárkózni. Legalábbis nekünk már nincs rájuk időnk. December 21-e vészesen közeleg, és számtalan forgatókönyv olvasható az interneten arról, hogy mi történhet, valamint a bátrabbak konkrétan leírják, hogy mi fog történni.



A helyzetet talán ehhez a filmhez tudnám hasonlítani. Van aki szimplán rámondja, hogy "mi ez a szar". Van aki fanatikusan várja, és van aki a "new age" agymosásának tartja ezt is. A maga módján mindenkinek igaza van, de ez a "maga módja" talán ennek az időszaknak a kulcsa. Sok mestert és vezetőt láttam abba beleőrülni, vagy csak klasszikusan fogalmazva belebukni, hogy nem bírták elviselni, hogy az általuk vezetett és tanított emberek önjáróak. Korlátozni és behatárolni akarták őket, és bár én magam is azt vallom, hogy kellenek szabályok és fegyelem, - lásd Magyar Földre Tábor, - tulajdonképpen a legfontosabb amit tehetek érted, hogy végre felfogd, hogy te semmi más nem vagy, csakis egy "önjáró" lény!



Tudjátok mindannyian egy hajóban evezünk, hiszen mindannyian egy emberi testbe vagyunk "ültetve", igen hasonlóan mint a Men in black című filmben, vagy éppen az Üresfejű című szenzációs filmben. A vágyak és az álmok, valamint az érzelmek és a gondolatok, pont olyan szeszélyesek, mint ezek a kis fickók az "űrhajóban", vagyis az emberi testben. Nézd csak meg! Hátha magadra ismersz!



Hogy is mondják a videóban!? A legénység kezelhetetlen! Na valami ilyesmi történik velünk is számos alkalommal, igaz-e!? Szóval egy hajóban evezünk. Még a mesterek is testbe költözött szellemek, így hát ők is valamiért itt vannak még. Lehet, hogy valaki éppen azt gondolja, vagy tudni véli, hogy van aki már csak "visszajöhet" pusztán segíteni, de én úgy érzem, - és erre semmilyen bizonyítékom nincs -, hogy aki ember, az valamiért ember. Jézus kételye, illetve 'elbizonytalanodása' a keresztfán, Buddha 'bogárfóbiája', és Osho 'autóhóbortja' a bizonyítékaim, bár ezek nem valódi bizonyítékok, inkább csak frappáns kis semmiségek.

Sokan foglalkoznak manapság azzal, hogy akkor mi is lesz december 21-én. Nyilván általánosságban nehéz beszélni, vagy írni erről, hiszen lehet, hogy éppen a világ egyik fele leszakad, de a másik nem. Ezzel csak arra utalok, hogy mindenki számára egyéni lesz a történés ez biztos. És, hogy leszakad-e az ég? Azt nem tudni, legalábbis én nem tudom. Valamiért széles körben elterjedt az a "pletyka", hogy azok a bizonyos Maják a világ végét jósolták meg, de ezt valójában soha egyetlen professzor, vagy kutató nem állította. Tudomásom szerint mindegyik azt mondta előadásaiban, hogy a Maják kiszámolták egy bizonyos szemszögből létező földtörténeti kor végét. Ez a földtörténeti kor úgy is mondhatjuk, hogy egy spirituális szakaszokra osztott földtörténeti kor, bár ez sem igaz teljesen, hiszen ez a jelenség a fizikai síkon igencsak érzékelhetően jelen van. Azt a bizonyos frekvenciaemelkedést illetve pólusváltást amit sokan emlegetnek úgy érdemes elképzelni mint egy csigavonalat. Ennek a csigavonalnak mi már majdnem a belső közepén vagyunk, és december 21 körül,- hiszen sokan 23-at, illetve 26-ot emlegetnek - leszünk úgymond a "csúcsponton". Nem hiszem, hogy ember van a világon aki azt meg tudja mondani, hogy lesz-e szemmel láthatóan, vagy más érzékszervünkkel érezhetően bármi, de talán nem-emberek meg tudják mondani, és talán próbálják megmondani nekünk. Az biztos, hogy a "tudományos" világ nem beszél a dologról, feltételezem azért, mert félti sok tudós a nimbuszát, hogy őt is valami ezós őrültnek kiáltják ki. És lássuk be, van benne valami, hiszen ilyen gondosan előkészített marketing után ha most decemberben nem történik "semmi", akkor az emberiség egy nagy része ismét elveszíti a hitét.

Nem véletlenül írtam így, hogy nem-emberek. Nézzük csak meg ezeket a videókat!





Ez pedig csak "poén" jelleggel, bár azért érdemes figyelni itt is!



Ha engem kérdeztek. Itt járnak köztünk. Igen azok a bizonyos "ufók", vagy nevezd őket aminek szeretnéd. Idegennek nem szeretném nevezni őket, testvérnek meg kissé furán hangzana, mármint a legtöbb olvasó számára. Ami biztos, hogy ők is onnan származnak ahonnan az élet származik, így hát egy alomból valók vagyunk. Én sosem értettem, mikor ilyenekről hablatyolnak, hogy a világegyetem ennyi millió éves, meg annyi milliárd évig fog sütni a nap, meg ehhez hasonló badarságok. Azért merem leírni, hogy badarság, mert komolyan őrület, hogy emberek ilyeneket ki mernek jelentetni, de hát nem véletlenül hívjuk őket tudósoknak. Nagyon sok hasznos dolgot köszönhetünk a tudósoknak, de az effajta tudálékosság... biztos jókat nevetnek rajtunk a kis zöld lények, mikor hallják, hogy valaki odavágja, hogy 13 milliárd éves a világegyetem. Na bumm. Ezt hogy a jó édes anyjából számolta vajon ki... persze jobb azt nem tudni.

Ezektől a dolgoktól igen nagyot kell ugrani Zente pelenkájához, vagy éppen egy e-mail-hez ahol valaki tanácsot kér a párkapcsolatához. De ez a földi lét, valószínűleg pont ezért,- ahogy mondani szokták "emberi",- mert ennél emberibb dolog nincsen, mint, hogy egyik pillanatban üvegcipőben élünk romantikus katarzist a másik pillanatban pedig, szintén ahogy mondani szokták, sörhabot hugyozik a fenekünk, úgy fosunk. Szóval ez az ember sokszínűsége, erősen zanzásítva. A baj ott kezdődik, amikor az egyiket elkezded tagadni. Amikor nem hiszel a romantikus mesékben, vagy éppen a széklet létezéséről sem akarsz tudomást venni. És sajnos az emberek többsége a lónak valamelyik oldalán kapaszkodik, pedig helyette kényelmesen lovagolhatna.

Amit hangsúlyozottabban mondani szeretnék, az a következő. Egyetlen dolgot sikerült felismernem, amiben hellyel közzel biztosak lehetünk. Ami most a világban zajlik, akár a fizikai síkon, akár teljesen spirituális vetületében, az már nem a közösségekről szól. Tudom, hogy évekig emlegettem, hogy így "közösség úgy közösség", és most is egy közösséget próbálok szolgálni-e sorokkal, de a 'másik oldalon' ez már nem a közösségről szól. Te is teszel a közösségért persze, így hát mint a kamaszok, vonalzóval össze lehet húzni a pontokat, és egy nagyon sok ágú csillagot kapunk a végére, ami szépen szimbolizálja, hogy minden csúcs egy egyén. Ami most zajlik, az valószínűleg nagyon hasonló ehhez az ábrához. Erős kifejezés az, hogy elbukott, de mondjuk úgy, hogy a Magyarok Szövetségének bárkaprogramjától kezdve, számos ökofalun át, Magfalván keresztül egészen mindenféle vallás égisze alatt létrehozott önálló faluig vagy életközösségekig, minden ilyen keményen a "közösségen" alapuló dolog jelenleg egy helyben topog, vagy inkább vegetál, illetve többnyire fel is oszlott. Ez nem az ő hibájuk, hiszen a legtöbben mindent megtettek, hogy életképes és virágzó kommunákat, falukat, életközösségeket hozzanak létre. Számtalan spirituális, meditáló csoport hullott szét, vagy már csak vegetál ezekben az időkben. Röviden szólva, ezek a jelek, valamint a saját tapasztalásaim, arra utalnak, hogy bármi is zajlik a világban, ez szigorúan az egyéni megtapasztalásokról és egyéni döntéshozatalról szól. Valahogy ezt sugározza minden a sorok között, legalábbis számomra. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy itt nálunk is lépjen életbe, hogy mindenki menjen amerre lát... azt hiszem ez nagy butaság lenne. Ez valami olyasmi, mint amikor a táborban valaki végigment az "akadálypályán", és utána beültünk vacsorázni. Az egyéni megtapasztalások előtt és után, illetve sokszor közben, valójában közösségi életet élünk, és szolgálnunk "kell" egymást. Ez a kell persze erősen idéző jelbe van foglalva, hiszen egyeseknek nem igazán fűlik a foguk ahhoz, hogy másokat szolgáljanak, mások pedig igen furcsa dolgokra próbálják azt rámondani, hogy ez bizony embertársaik szolgálata, de úgy gondolom közénk nem nagyon járnak ilyen emberek. De ha már az ilyen embereknél tartunk, akkor a következő felvetés előtt lazítsunk egy kicsit.



Mostanában több helyen elmondtam, hogy fel kellett ismernem, mekkora hibákat vétettem korábban a politikámmal kapcsolatban. Erre utaltam ennek a mostani írásnak az elején. Persze ez sem hiba volt, hiszen enélkül képtelen lettem volna felismerni azt, hogy mennyire hiábavaló ez a fajta "térítő" vagy nevezzük "ébresztő" munkának amit próbáltam csinálni. Aki nem nyitott, és aki nem közeledik, vagy nem érdeklődik a szellem és a tudatosság felemelkedése után, és aki nem akar egy tisztább életet élni a mérgek mocsara helyett, azzal már nem lehet mit kezdeni. Ez a korszak már nem erről szólt. Már akkor sem, amikor ezt elkezdtem. Kowával beszélgettünk valamelyik nap és azt mondta, hogy amikor az ember barátja valami olyan dolgot tesz, ami tőled nagyon-nagyon távol áll, akkor megszűnik a barátodnak lenni. Gondolom ezt elsősorban a szellemi síkra értette, és lássuk be... igencsak elgondolkodtató. Valamiért a mai napig állatira sajnálom ezeket az embereket, pedig tudom, hogy a sajnálat nem segít rajtuk. Annyira szeretném, hogy lássák meg ezeket az összefüggéseket, melyeket közülünk már szinte mindenki lát, és onnantól már érez is. De valamiért nem lehet. Nem tudom, hogy azoknak a mestereknek van-e igazuk, akik azt mondják, hogy még sok-sok életet le kell, hogy éljenek mire elkezdik "kapizsgálni" a dolgokat. De ettől sokkal fontosabb magunkkal törődni, hiszen ki tudja, mi milyen életet éltünk korábban, és milyen felelősségünk van saját magunkkal kapcsolatban, hogy most maradunk-e az úton ami felfelé vezet, vagy visszazuhansz oda, ahonnan elkezdtél felkapaszkodni. Szóval fel kellett ismernem, hogy nemhogy kár, hanem konkrétan nem szabad foglalkoznom és nem szabad foglalkoznunk már "velük". Az ajtó nyitva áll, de aki nem akarja megérteni, hogy mi történik, arra nem lehet, illetve nem szabad ráerőltetni semmit. Semmit. Csak remélni merem, hogy érthető a nyelvezetem. Nem vagyok egy túl jó fogalmazó, és ékesszóló, de itt abszolút nem is ez a lényeg. Sőt. Zente az imént sokkal jobban megfogalmazta mint én. Éppen a 101 kiskutyát nézi az eredeti szinkronnal természetesen (mivel csapnivalóak az újak) és megkérdezte Andi, hogy elvitték-e a rossz bácsik a kiskutyákat!? Erre Zente ennyit mondott: Azok nem rossz bácsik, azok csak emberek. Hát igen. Ez volt Zente mai tanítása és azt hiszem jobban tesszük ha megfogadjuk. Az önvédelem természetesen kötelességünk, és az is önvédelemnek számít ha a számodra fontos embereket véded. De nem terjeszthetjük ki ezt a képzeletbeli önvédelmet egy egész társadalomra, vagy éppen az emberiségre. Ha az emberiség azt akarja "zabálni", amit most zabál, és úgy akar élni, ahogy most, akkor tegye meg. Ez nem a mi dolgunk. A mesterek azt mondják, hogy ha ragaszkodsz valamihez ebben a világban, akkor újra és újra emberként fogsz erre a bolygóra születni. Illetve vannak,-köztük én is- akik úgy látják, hogy a rák nem pusztán "rossz" embereket visz el, hanem a megvilágosodásnak is lehet egyfajta útja az, amikor már annyira nem érzed a magadénak ezt a világot, hogy a szervezeted a lehető legegyszerűbb módon úgymond lebontja magát. Kivesznek a játékból. Bárhogy is van a valóságban, szerintem nem baj, ha változtatni akarsz ezen a világon. Ha maga a késztetés él benned, hogy békét hozzon az emberiség erre a földre, szerintem nem rossz dolog. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert sok mester és tanító azt hangsúlyozza, hogy mindent az emberiségre kell hagyni, hagy járja a maga útját, és én magam is el tudom ezt a tanítást fogadni, de nekem egy lábjegyzetet a szívem mégis mindig odabiggyeszt... mégpedig ezt, hogy azért ha él benned a tűz, hogy ezt máshogy kéne, vagy máshogy is lehetne csinálni, az csupán annak a jele, hogy "élsz".

Nézzük meg Zente mestert, mit üzen még nekünk!



Így hát december 21-én egy dologra ügyeljünk! Legyen otthon elegendő élelem és néhány dolog ami az önvédelmünket szolgálhatja. Illetve lehetőleg ne egy nagyváros közepén csücsüljünk. Nem kívánom senkinek, de minden porcikám azt súgja, hogy az emberiség meg fogja tapasztalni még a mi életünkben, hogy a metropoliszok veszélyesebbek mint bármilyen felrobbant atomerőmű. Magyarországon ilyenek nincsenek, de ha bármi történik a világban, nem számíthatunk a jelen körülmények között szomszédaink és úgy egyáltalán embertársaink lélekjelenlétére, így még a kisvárosok is rettentően veszélyes helyek lesznek, szinte pillanatok alatt. De erről számos weboldalon számtalan cikk olvasható. Amire én ki szerettem volna térni, az csupán annyi, hogy legyen otthon elegendő és minőségi élelmiszer decemberben, és legyen a fejedben egy b-terv, hogy ha bármi van, hova lehet menni a városból. És ha rám hallgatsz, ne teketóriázz, mert minden perccel keményebb lesz a helyzet ha valaha "bármi" történik. És ha december végén semmi nem történik látszólag, én azért azt mondom, hogy nézz majd magadba, és alaposan figyeld meg, hogy vajon tényleg vége lett-e egy korszaknak, ahogy a Maják számolták, vagy sem!? ... Tudjátok kedves barátaim, annyira rossz kamaszgyerek az emberiség, és annyira hangos, hogy ha valóban 13 milliárd, vagy mennyi éves a föld, akkor egészen biztos, hogy az utóbbi néhány száz évben sikerült magunkra felhívni a figyelmet. Eszméletlen módon teleszennyeztük az űrt a rádiójeleinkkel és minden lehetséges módon jelt adtunk magunkról, főleg az utóbbi 50 évben. Ahogy az előbb írtam, nagyon-nagyon hangosak vagyunk. Andival éppen tegnap beszéltük, hogy egy másik világból érkező számára vélhetően felfoghatatlan az a tény, hogy a Marsra próbálunk utazni, miközben a földön megannyi háború, betegség és éhínség dúl. Valószínűleg ez érthetetlen egy "normális" világból érkező utazó számára, ahogy szerintem egy normális ember számára is érthetetlen ez. Persze szentimentálisnak hangozhat egy diplomás társaságban, ahol lehurrogják az embert, hogy "ugyan ne légy idealista", "nincs a két dolognak köze egymáshoz", de mi valószínűleg minden porcikánkban érezzük, hogy igenis van. És nem hiszem, hogy bármelyik civilizáció, amely túl van már ezen a kamaszos héven, örülne annak, ha a föld jelenkori "kultúráját" Fűrész IV-estől, Izrael/USA - Iráni háborútól kezdve az 'animal pornóig' bezárólag szépen elkezdenénk terjeszteni szerte az univerzumban. Lássuk be. A mesékben és fantasztikus filmekben látható Orkok, hozzánk képest valójában szmokingos úriemberek, ha valójában a dolgok velejébe nézünk. Így hát, a Men in black története valószínűleg csak biztat minket, de gyermekes túlzás, hogy mi vigyázunk más civilizációkra. Minden bizonnyal más civilizációk vigyáznak ránk, hogy egyáltalán legyen esélyünk a felemelkedésre, még mielőtt visszafordíthatatlan szellemi mélységekbe zuhannánk, vagy nemes egyszerűséggel elpusztítanánk saját magunkat. Aki nem látta, annak egy kötelező darab, mely nagyjából az általam imént mesélt történetet bontja ki egy emberi történet szemszögéből:

Kattints IDE!

Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen film után az emberiség a fejéhez kap, és elkezd máshogy élni. De az igazság az, hogy számtalan ilyen "jó" film van, és számtalan könyv, tanítás, és mester, aki segít az emberiségnek. Mondhatjuk azt, hogy ahhoz képest, nagyon gyengén állunk, de éppenséggel, ha saját magunkra nézünk, és magunk elé képzeljük, hogy hogyan éltünk 3 éve, vagy 10 éve, hogy hogyan gondolkodtunk, és romboltuk magunkat akkor, hogy mennyi felesleges kín között szenvedtünk sokszor, akkor bizony azt kell, hogy mondjuk, hogy eszméletlen gyorsasággal zajlik a felemelkedés. Legalábbis a mi kis szobánkban igen. És az igazság az kedves barátaim, hogy nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a fontos! A te kis szobád a fontos, meg az udvarod esetleg, és semmi más!



Az ember ilyenkor azt gondolná, hogy micsoda őrület, vagy milyen hülyén jön ki, hogy a világ nagy dolgai után a kecskeméti koncertre kapcsolunk, de amiről eddig beszéltem az pontosan erről szól. Tulajdonképpen a kecskeméti koncert a legfontosabb "lényeg", a világ nagy dolgai pedig csak tőlünk fényévnyi távolságra hullámzó illúziók. Képzeld el úgy, hogy a kecskeméti koncert határozza meg valójában a világ dolgainak hullámait! Hogy azok elnyelnek-e éppen, vagy meg tudod-e lovagolni őket!? És, hogy eszel-e a zsíros kenyérből, vagy iszol-e a forralt borból, ami ott kapható lesz, merőben meg fogja határozni a jövődet! Ez utóbbi mondat persze már csak játék, de a többit azért fontold meg! Ha még valaki nem találkozott a jövő heti kecskeméti koncert adatlapjával akkor kattintson IDE! Ez egy különleges alkalom lesz, és ez nem egy szürke reklámduma. Ahogy a tavalyi koncert összeállítás is csak akkor hangzott el olyan formában, úgy most ez is csak egyszeri és megismételhetetlen alkalom. Arról nem is beszélve, hogy az új póló itt lesz először beszerezve, ami úgy gondolom magáért beszél. Mármint drága Tóth István barátunk kiváló rajza. Aki még nem látta, ide süssön!



Ha már István alkotásánál tartunk. Ugye a találkozókon és a táborban is azt kértem mindenkitől, hogy "pusztuljon bele valamibe", hogy tegye oda magát, hogy ahogy a mesterek mondják, adja oda magát valaminek! Hogy az lekvárfőzés, vagy rajzolás, vagy zenekészítés, az teljesen mindegy! Csak remélni merem, hogy járjátok ezt az utat! Számtalan weboldal taglalja a pólusváltást, a frekvenciaváltozást, én nem szeretnék ilyen dolgokat fejtegetni, csak nagyon röviden annyit szeretnék megjegyezni, hogy az valóban nem véletlen, hogy a többség általában tompának, fáradtnak, kedvetlennek, vagy pusztán ötlettelennek érzi magát. Ehhez még hozzájárul az az abnormális mennyiségű információ amit a facebooktól kezdve, a kedvenc weboldalaidon át, a tévén keresztül, vagy csak szimplán az utcán a hirdetéseken keresztül, egyrészt önkéntelenül, másrészt szándékosan magadba pumpálsz. Ettől teljesen leég a tudat alattid motorja, elbizonytalanodik, egyik dologból esik a másikba, de igazán nem nyúl semmihez. Ez teljesen lefárasztja az elméd. Ezt érzed nap mint nap. Ezt én is megélem, de fel kell ismerni, különben úgy jársz mint a többiek körülötted, akik egy pillanatra sem tudnak menekülni a mókuskerékből. Ez a rendszer nagyon jól ki van építve, de erről az önfenntartó rabszolgaságról már sokat beszéltünk. Az új világrend eljövetelét jövőidőben szokták említeni, pedig nyakig benne vagyunk, és nagyon is működik a dolog. Egyelőre. Ebből a kiút az én felismeréseim és tapasztalásaim alapján három összetevőből áll. Ez nagyon egyszerűen fog hangzani, de ennek a gyakorlati megélése nehezebb lesz mint bármi más, amit eddig életedben próbáltál. Először is kerüld a ponyvainformációt! Tévé kerülendő, plakátokat nem kötelező elolvasni, reklámújságokat végképp, facebook üzenőfalat sem kell óránként, és a többi. Te nagyon jól tudod, hogy milyen csatornákon és milyen formában tömöd tele a saját fejed, hát kezd el kihúzni a méregfogát! A másik, hogy ahogy írtam, valamibe tedd bele az alkotó energiád. Bármibe, de valami legyen! Készíts veteményest a kertben, nevelj tyúkokat, vagy a számítógép előtt ne facebookozz, hanem készíts grafikát, írj zenét, vagy menj gokártozni! Nekem teljesen mindegy, de kezd el magad újra alkotó emberré varázsolni a fogyasztóból aki most vagy, és akibe csak befelé mutatnak a nyilak, nem kifelé belőle. Adj magadból valamit a világnak, mert így csak megrohadsz a gyümölcsöstálban, és végül majd valaki kidob ha észreveszi, hogy ott poshadsz. Harmadsorban pedig fogadd el ezt a világot, mert ha igaz, hogy sokszor éltél már ezen a földön, akkor ehhez neked nagyon is közöd van, hogy ilyen lett! Hiszen itt vagy még, tehát van még mit tanulnod! Mindannyian ebben a hajóban evezünk kedves barátaim, ha mást nem is, ezt igazán elfogadhatjuk. És érdemes elfogadnunk ezt a világot, ha valóban változtatni akarunk rajta. Tudom, hogy ez furán hangzik, de az én felismerésem ez. Nem a világvége ha megiszol egy kólát, vagy ha megnézel egy horrorfilmet. Az is ennek a világnak a tapasztalásaihoz tartozik. Rendben van, csináld! Nézz meg egy pornófilmet is, vagy amit akarsz. Csináld ahogy akarod! De tanulj belőle! És ha valamikor még egyszer megiszol egy kólát, hát ha azt tanultad belőle, hogy néha meg lehet inni egy kólát, az sem baj! Talán tényleg így van! A lényeg, hogy figyelj! Én nem vagyok nagy mester, se kicsi, de ebben én is csak megerősíteni tudlak, hogy figyelni kell! Magamon tapasztalom nap mint nap, hogy a gyermek évek mennyire előre beprogramozták azt, hogy a személyiségem milyen lett. A személyiség csak egy ruha, semmi több, de néha el lehet ereszteni hadd játsszon, persze csak egy hosszú pórázon. A személyiséged rajong a forma egyért, vagy a fociért, vagy a lövöldözős játékokért, de még a szexért, vagy a hamburgerét is. Néha meg kell sétáltatni, meg kell kakiltatni pisiltetni, de azért nem ildomos vele aludni meg úgy egyáltalán hagyni, hogy felmásszon az ágyra. Érdemes leosztani a lapokat, hogy ki a főnök. Annak idején édesanyám azt mondta, hogy mi nagyon szegények vagyunk, ezért nagyon jó számítógépet kell, hogy vegyen nekem, mert csak sokára tudunk majd megint venni. Így is lett. Kaptam egy Amiga 1200-as gépet 1992 környékén, és ha hiszitek, ha nem, ez a gép nagyban hozzájárult ahhoz, hogy olyan legyek, amilyen vagyok. Aki tudja, hogy mit jelent az, hogy Amiga, valószínűleg érti is, hogy miért. Persze most a lányok talán egy számukra unalmas részhez értek, de ezt rövidre is zárom annyival, hogy találtam a világhálón egy interjút, amiből akit érdekel megtudhatja, hogy miért is volt ez "más", mint ha simán egy számítógépe van az embernek. Kattints IDE és elolvashatod, nyilván az interjú első kétharmada az ami erről szól. Mostanában nézegettem az e-bayt, meg vaterát meg ilyen weboldalakat, hogy nosztalgiából ismét beszerzek egy ilyen gépet, néha babrálni vele. Az nem baj, ha neked is vannak ilyen kattanásaid, sőt, nagyon unalmas ember vagy akkor ha nincsenek ilyenek! De a póráz vége nálad legyen, ennyi a lényeg! Ez egyszerűen hangzik, de ha körbenézel, akár a családodban, akár a suliban, akár a munkahelyen, vagy szimplán az utcán... akkor azt látod, hogy az embereket sétáltatja a személyiségük, nem pedig fordítva. És ez nagyon szomorú. Itt van még egy videó az Amiga gyár utolsó napjairól. Engem kirázott a hideg ahogy néztem. Nagyon kemény dolog, és talán keveseket érdekel közületek, de ha az Amiga életben marad, ha nem teszik tönkre... (véletlenül) akkor ma nem lenne se Apple, se Microsoft olyan formában ahogy van. Nagyon sok dolog máshogy lenne. Érdemes ennek kicsit utána nézni.



Sok dolog van még. Így hát megpróbálok hamarosan újra írni. Ennyit mára.

Kőházy FankaDeli Ferenc

hill