Mark Boyle készpénz és hitelkártya nélkül, a saját erejében és találékonyságában bízva vágott bele egy kísérletbe, amelyről kiderült, hogy tulajdonképpen maga az élet. Semmit sem vásárolt, és semmit sem költött két éven át. 

Azt álltja, még soha sem érezte magát olyan boldognak és egészségesnek, mint amikor pénz nélkül élt. Ha lennének gyerekei, kicsit máshogy csinálná, de szerinte az igazán elszántak előtt nem lehet akadály, hogy az életükben véget vessenek a pénz uralmának.


Jöhet bármilyen pénzügyi válság, Mark Boyle-t már aligha lepnék meg az anyagi nehézségek, hiszen az ír férfi két évet komolyabb megrázkódtatás nélkül kibírt pénz nélkül. Mindezt ráadásul saját elhatározásból. Búcsút intett a munkájának, a bankszámlájának és a 21. századi nyugati élet minden kényelmének, és 30 évesen kiszakította magát a fogyasztói társadalomból.

"Le kellett számolnom annak a hamis biztonságérzetnek az illúziójával, amit a pénz ad. A hiperinflációt elszenvedő országok már megtapasztalhatták, hogy komoly pénzügyi válság idején a pénz semmilyen biztonságot sem jelent. Ilyen helyzetben a kapcsolatainkban, a valódi közösségekben, a hagyományos képességekben bízhatunk, és abban, hogy meg tudjuk termelni a saját ennivalónkat, és gondoskodni tudunk magunkról" - mondta az [origo]-nak a radikális világnézeti fordulatról, amely ehhez az új életvitelhez vezetett.

Mike Boyle-ban egy évekkel ezelőtt látott film mozgatott meg valamit. Utolsó egyetemi szemesztere alatt látta a Gandhit, Richard Attenborough Oscar-díjas alkotását, és különösen megtetszett neki az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakjának gyakran idézett mondata: "Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban". Ekkor azonban még halvány fogalma sem volt, hogy milyen változást is szeretne.



Sokat segített azonban, hogy egy barátjával rendszeresen próbálták megváltani a világot, és az egyik beszélgetésük alatt jött rá, hogy azért van körülöttünk ilyen sok probléma, mert már nem igazán látjuk, hogy a tetteinknek milyen következményeik vannak. "A fogyasztó és a fogyasztás tárgya között olyan mértékű távolság alakult ki, hogy sokan egyáltalán nincsenek tudatában annak a pusztításnak és szenvedésnek, amelyet az étel és az egyéb holmik előállítása von maga után. Az eszköz pedig, amely mindezt lehetővé tette, nem más, mint a pénz" - jelölte ki a fő ellenséget egy cikkében.

Azt különösen abszurdnak találja, hogy a piacok és az infláció szeszélyének kitett pénzt - amely szerinte nem több egy üres frázisnál - az emberek sokkal többre tartják, mint például a fákat, amelyeknek konkrét hasznát is vesszük, például oxigénhez jutunk általuk. "Alíz Csodaországában vagyunk, ahol semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem olyan, amilyennek lennie kellene" - foglalta össze a fura helyzet lényegét.

A természet lágy ölén

Mark Boyle pénztelen kalandja 2008 novemberében indult. Az közgazdász végzettségű férfi felmondott a munkahelyén, és megszabadult minden pénzétől, megszüntette a bankszámláit és megvált a hitelkártyáitól. "Azon a napon, amikor lemondtam a pénzről, az egész világ megváltozott. Ekkor már megjelentek a banki hitelválság első hírei, így amikor beszélni kezdtem a terveimről az embereknek, azt hitték, valami apokaliptikus pénzügyi összeomlásra készülök fel" - emlékezett vissza egy írásában. Ő azonban nem az összeomlásra, hanem az élete kiteljesedésére készült.



Az akkori döntését a Telegraph című lapnak azzal magyarázta, hogy rájött: az olyan kérdések, mint a kizsákmányolás vagy az erdőirtások mind csak tünetei egy sokkal mélyebb problémának, annak, hogy eltávolodtunk attól, amit fogyasztunk. Mark Boyle szerint a pénz nem más, mint a függetlenség illúziója. "Akartam tudni, hogy képes vagyok-e pénz nélkül élni, és hogy ez milyen hatással lesz rám" - magyarázta a Telegraphnak.

Az első pár hónap volt a legkeményebb. Minden új volt és a legalapvetőbb tevékenységeket kellett újraértelmeznie. Hogyan jut el egyik helyről a másikra, mivel mos fogat, mit eszik, és hol lakik? Mindenre van azonban megoldás. Adományként jutott hozzá egy lakókocsihoz, amelyet egy farm mellett állított fel. Ez egyfajta albérlet volt, a parkolásért és letelepedésért cserébe ugyanis egy héten három napot dolgozott a földeken, de közben a saját élelmét is megtermelte.

Bizalom kérdése

Nagyjából három hónapba telt, amíg bízni tudott abban, hogy a mindennapos szükségleteit valahogy sikerül majd kielégítenie. Meg kellett barátkoznia viszont a gondolattal, hogy pénz nélkül minden nagyon sok időbe telik. Nagyjából két órába telt például, mire kimosta a ruháit, és egy komposztvécé kiásása is lényegesen hosszabb időbe telt, mint az egyszerű lehúzás. Ugyanígy a biciklizés is sokkal több időt vett igénybe, mintha csak autóba ült vagy buszra szállt volna, hogy eljusson valahová, de legalább egészen gazdaságos módon kiváltotta az edzőtermi bérletét.

Másrészt viszont soha sem unatkozott és soha sem érezte magányosan magát. Arra a kérdésünkre, hogy sajnál-e bármit is, ami pont az időhiány miatt nem fért be a pénz nélkül eltöltött évekbe, Mark Boyle nemmel válaszolt. "Szeretem az egyszerű életet, és nincs olyan egyszerű dolog, amit ne lehetne megtenni pénz nélkül" - magyarázta, hogy miért nem maradt benne hiányérzet. Nem utolsó sorban ez alatt az idő alatt rengeteget tanult a természetről és saját magáról is.

forrás: origo

Gépház

Kreck