Amint képes vagy az elengedésre, végre először megtörténik veled az élet. Feleslegesen iparkodsz, hogy elérj valamit: valójában éppen az elérésért tett erőfeszítés jelenti az akadályt.

Az élet megtörténik - nem lehet elérni. Minél jobban törekszel rá, annál kevésbé részesülsz belőle. Nem kell elmenni hozzá; saját maga jön el.


Mindössze a fo­gékonyság, a nyitottság totális állapota szükséges hozzá. Az élet vendéglátójává kell lenned. Az életet nem kell kergetni. A kergetésben rejlik a boldogta­lanság; minél jobban kergeted, annál távolabb kerül tőled. És az élet mindent magában foglal. Magában fog­lalja Istent, magában foglalja az üdvösséget, magában foglalja az áldásokat, magában foglalja a szépséget, a jót, az igazságot, vagy nevezd, ahogyan akarod - min­dent magában foglal; nincs semmi az életen kívül. Az élet a létezés teljességének a neve. Meg kell tanulnod türelmesen ellazulni, és akkor megtörténik a csodák csodája: egy nap, amikor iga­zán ellazult vagy, valami hirtelen megváltozik. Eltű­nik egy függöny, és meglátod a dolgokat igazi való­jukban. Ha a szemed túlságosan tele van vággyal, el­várással, sóvárgással, akkor nem látja az igazságot. A tekintetet elfedi a vágy pora. Minden keresés hiába­való. A keresés az elme mellékterméke. A nem-kere­sés állapotában lenni az átalakulás nagy pillanata. Minden meditáció csupán előkészület arra a pilla­natra. Azok nem valódi meditációk, csak előkészüle­tek, hogy egy nap képes legyél egyszerűen csak ülni, nem tenni semmit, nem vágyni semmire.



Gépház

Kreck