Annak a jele, hogy kezdesz túllépni háromdimenziós lényeden:
Nem érdekelnek már annyira az emberi kapcsolataid, nem számít annyira, ki mit gondol rólad. Nem akarsz megfelelni a világnak.

Elfogadod az időjárást, nem akarsz napos időt teremteni esőben, és esőért imádkozni a napsütésben, mert tudod: minden úgy van jól, ahogy van.

A postán, a kasszánál, a dugóban, a megállóban soha nem vagy ideges, hogy mikor érsz már oda, mikor végzel már.


Nem érdekelnek a világ eseményei. Nem borít ki a politikai, a világ helyzete, mert tudod, ez csak látszat.
Egyre több szépséget látsz a legegyszerűbb dolgokban, mint egy emberi arc vagy bármi, amivel találkozol.
Nem bünteted magad azokért a hibákért, amiket a múltban követtél el, megérted, hogy ezeken keresztül kellett menned, és hálás vagy mindenért, ami veled történt.



S annak a jele, hogy még tutira be vagy ragadva, hiába foglalkoztál spirituális tevékenységekkel, még mindig alapvető egyik rezgésed a félelem:

Még mindig vannak emberek, akiknek nem tudtál megbocsátani, még mindig őrzöl haragot a szívedben bizonyos csoportok vagy embertípusok ellen.
Még mindig vannak életedben sötét erők, sötét energiák.
Még mindig hiszel abban, hogy rossz útra is tévedhetsz, elcsúszhatsz bármiféle isteni tervtől.
Még mindig meg akarod menteni a világot, meg akarod gyógyítani az embereket.
Ha utálod a munkahelyedet
Ha ki akarsz lépni a párkapcsolatodból, de már évek óta nem teszed.

S tudom, nagyjából a fenti listába minden ember beleesik, igen, talán igazad van. Senki sem ilyen tökéletes – mert ez nem a tökéletesség.

 
Én csak azt szeretném mondani neked: vedd észre, hogy esetleg becsapod magad! A legfontosabb, hogy légy őszinte magaddal, ne ess a spirituális materializmus csapdájába. Bár ez egy kötelező állomás, de te döntöd el, hogy meddig időzöl benne. Lehet pár évig, vagy pár életig? Tulajdonképpen mindegy.

Ám, ha vannak még félelmeid, ha félsz meglépni valamit, félsz szembenézni valamit, félsz váltani: akkor tudd, még mindig a múlt emlékei határoznak meg.

De „utána” is fogsz félni, ne félj. Csak egy különbség lesz: bátran, könnyedén, gyorsan fogsz tudni haladni a félelmeid felé, és nem fogják alapvetően determinálni létezésedet. A félelmekben LEHETŐSÉGET fogsz látni, és nem gátat. Ez egy belső állapot. Ez egy nézőpont.

Forrás: Kiss Kunó Balázs

Gépház

Kreck