Rovat: Országunkban - 0

Az uniók, pályázati rendszerek párhuzamos univerzumában vagyunk, az időszámításunk szerinti 2014-es évben. Ezen a létsíkon létezett egy ökológiai mintagazdaság a közép-magyarországi Kishantos településen.

A gazdaság évtizedeken keresztül példaértékű minőséget képviselt, kontinens-szinten. Fejlett gépeket használva végeztek fenntartható, életszerű földművelést, a terménnyel pedig a helyi kereskedelmet segítették. A szisztéma közhasznú elven működött, vagyis a termelt profitot visszaforgatták a hely fejlesztésébe.


De ez a biogazdaság csak létezett, mivel a kormány pályázatot írt ki azokra a földterületekre, amiken a gazdaság foglalt helyet. A pályázat pedig akkor nyertes, ha jókor van jó helyen. Ez esetben az összes területet egy vegyszerek, műtrágyák vonalán mozgó pályázó nyerte el, és a kishantosi mintagazdaság - kalap, kabát - egyik napról a másikra megszűnt. Az egyébként botrányos döntésnek nem volt nagy visszhangja; egyrészt mert abban a párhuzamos univerzumban az ország jelentős hányadának a fősodrású média jelentette a jól bevett, megbízható hírforrást - újságok, TV-adók, illetve népszerű internetes portálok. Másrészt, mert az ottaniakon nagyon jól működött a "diktatórikus lábujjhegyen-járás": a hatalom mindig csak kis, csendes lépésekben vitte előre tervét, sosem egyszerre egy nagyban, így a nyilvánosságból nem váltottak ki elégedetlenséget, sem engedetlenséget. "Mindig csak egy kicsit elvenni", így Kishantos nem tűnt nagy érvágásnak. Az emberek nem ismerték fel, hogy ez az eset nem egy egyéni példa, hanem egy jelenség, csupán mindig egy kicsit más oldalról megközelítve. Mint cseppek a tengerben. Nem gondoltak arra, hogy száz vagy ezer "Kishantos" után mit fognak majd enni. Mondani sem kell, mindez abban az Európában történt meg, amire a fél világ alázattal nézett a látszólagos génmódosított növénytermesztés-tilalma miatt.

Most ugorjunk vissza a saját létsíkunkra, 2013-ba, és vizsgáljuk meg, mennyire áll távol egymástól a két idővonal!

chaser