Drága barátaim!

Ismét éjnek évadján jutok ide a gép elé. Már, hogy írjak ide valamit.

Amúgy sokat ülök előtte, csak éppen nincs sok idő és energia mostanában olyasmivel foglalatoskodni, amihez jobban fűlne a fogam. Gyorsnak és rövidnek kell lennem ezúttal is... megpróbálok összefoglalni néhány dolgot, hogy azért ne eresszük el teljesen egymás kezét. Hiszen a helyzet kiélezett, szerintem ezt ti is érzitek. Nálunk persze jön Regő a napokban... de nálatok mi a helyzet, barátaim!?

Kezdjük a magyarvagyok.com alapítójával, Lórival... egy amerikai tévéműsorban. Bemelegítésnek szerintem jó lesz!

...és aztán kikapcs. Mióta írtam e sorokat, eltelt már két nap. Akkor este nem bírtam tovább és ledőltem. Úgy volt, hogy holnap már nem megyek munkába, mivel holnap vittem volna Andit a kórházba, és egy nappal talán a szülés előtt már nem túl nagy bűn még a piacgazdásgban sem, ha az ember óhajtana másra koncentrálni... és aztán a bilibe ér a kezünk. Be kell mennem és nyomni kell, mert nem tudnak nélkülözni. És ez nem vicc.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki ellátogat egy-egy fellépésre! Ahogy mondtam már többször, és ott is mindig elmondom: Ez nem elsősorban a dalok közös meghallgatásáról szól, hanem a találkozásról. Sosem tudhatjuk, hogy meddig élünk ebben az életünkben, és valljuk be, nem sok fogalmunk van a továbbiakról. Így hát abban az esetben ha van bennünk egy érzés, hogy ez vagy az "jó volna", akkor érdemes azt meglépni, legalábbis az én látásmódom szerint. Mivel ez a mókuskerék olyan megrendítően gyorsan pörög körülöttünk, hogy a végén tényleg vélhetően úgy fog tűnni, hogy pusztán egy szempillantás volt az egész... de ami ennél fontosabb! Megismétlem. A találkozás a lényeg!

Ezt pedig pusztán az íziért... Nem azért, hogy milyen mocskos volt minden orosz katona... hanem, hogy milyen maga az ember. Pro és kontra.

Kedves barátaim! Biztos vagyok benne, hogy közületek azok, akikkel volt értelme foglalkoznom az elmúlt években, érzik azt a mindent behálózó passzivitást és fáradt erőtlenséget ami eluralkodott a világon. Magunkon is, lássuk be. Függetlenül attól, hogy nálam a csillagok állása végett a munka illetve a baba érkezése is megfejeli ezt a dolgot... szóval ettől függetlenül én magamon is érzem ezt az egyelőre homályos irányú változást. Valamit kezdenem kell, és valamit kezdenünk kell ezzel. Még csak az imént ültem ide, még két bekezdést alig írtam, és már folynak össze előttem a sorok. Ez már egy olyan mély fáradtság, amit szavakba is nehezen tudok önteni, és biztos vagyok benne, hogy érzitek is rajtam, hogy egy-egy momentumtól eltekintve a hétköznapokban önmagam árnyéka vagyok. Na persze ahogy az előbb utaltam rá, ez tényleg csak viszonyítás kérdése. Hiszen más ismerőseim, akik belemerültek ebbe a családozásba, már régen feladták romantikus álmaik hajhászását. Hogyan is lehetne úgy FankaDeli az ember, hogy mellette gyermek és feleség várja, illetve apaként úgymond az anyagi szinten is fenn kell tartani a családot. Ebben kivétel nélkül minden ismerősöm úgymond elmerült. Van, aki jó képet vág hozzá, van, aki kevésbé, de elmerültek, ez van. Én Andinak köszönhetően valamennyire még "szabad" tudok lenni a szó egy sajátságos értelmében, és még van esély arra, hogy legyenek további lemezek és klipek, táborok és előadások a jövőben. De ha nem Andi lenne a feleségem, és én behajtanám a fejem a mókuskerékbe ahogy a legtöbben teszik, akkor itt most vége volna a dalnak, hogy úgy mondjam. De azt javaslom magunknak, kedves olvasó, hogy találjuk meg az utat ahhoz, hogy máshogy legyen! Hogy jól legyen...

Szóval... közben megint kimentem és konstatáltam, hogy megint nem lesz időm ezt befejezni. Azt hiszem ez már több mint tragikomikus. De megpróbálom tényleg vázlatpontszerűen közre adni, ami szerintem most per pillanat aktuális és fontos.

Nagyon sajnálom drága barátaim, hogy nem fektettek semmi időt és energiát arra, hogy a cikkeket küldjetek be az oldalra! A magyarfoldre.hu-nak pont az lenne a célja ilyen szempontból, hogy ne pótcselekvésként olvassuk azt a sok-sok weboldalt, hanem ami elénk jön és hasznosnak, továbbá pozitívnak tűnik, azt tegyük egyfajta gyűjtőtégelyként össze és akkor nem kéne bántanunk saját magunkat azzal a sok haszontalan információval. De nem. Valamiért hiába van ez a szerintem kiváló lehetőség, ti egyelőre nem éltek vele. És ez szerintem szoros összefüggésben van ezzel a fáradt légkörrel amit említettem. És nagyon örülnék neki, ha felülkerekednénk ezen és nem olyan dolgok után sóhajtanánk amelyek elérhetetlenek, hanem megtöltenénk energiával azokat a dolgokat melyek elérhetőek. Ezt most vegyétek egy nagyon tisztességes lecseszésnek ha kérhetem!



Szóval a napok összefolynak. Múlt héten emlékszem, hogy Sopronban voltunk, aztán másnap Szombathely és onnan még mentünk egy lagziba éjjel kettőre néhány dalt előadni. Onnan reggel fél hétre értünk haza, Zente már fenn volt. Aztán kiesik egy-két nap, nem azért mert végigaludtam, hanem azért mert nem tudom felidézni, hogy mi történt akkor. Amikor újra emlékszem, az a kedd reggel. Ötkor kelek, irány Budapest. Este tízig meló, utána irány Debrecen. Éjfél után húsz perccel állok a színpadon és próbálom átadni amit tudok. Aztán vissza Budapest, négy óra negyvenkilencet mutat az óra, megállok egy utcában a belvárosban és elalszom a volánnál. Reggel hétig aludtam, majd megint meló, este tízig. Tizenegyre hazaértem, puszi Andinak, ránézek Zentére ahogy alszik és irány a stúdióba keverni még egy szintén fizetős munkát. Éjjel kettő körül már összefolynak a pixelek. Aztán csörög az óra és irány megint Pest... este tízig. Utána megint kiesik egy-két dolog, arra eszmélek, hogy Pilismarót felé kavirnyálunk a szerpentineken Dobogókő mellett. Ez persze egy szösszenet és tudom, annyira extrém, hogy szinte súrolja a hihetőség határát, de ezt csinálom. Kemény ügy. Csak azért meséltem el, hogy érezzétek a törődést.

A Válogatás témára én két dalt készítettem. Egy szóló és egy a Bella Mátéval közös dal. Remélem jól alakul a dolog! Ezúton megkérem Lehelt, ha elér itt hozzá az üzenet, hogy legyen kedves egy zip fájlban elküldeni nekem mp3-ban a dalokat amik megvannak, hogy összeállítsuk hamarosan a végleges képet!

Az Álmodtam, amint láttátok, illetve látjátok, késik. Nem igazi késés ez, valójában mi ütemeztük át a videók sorsát. Először az Érzem klipje jön majd, elvileg nagyon hamarosan, és utána Karácsony napján jön majd az Álmodtam!

A Csodagyár dolgai most igen halkak, hiszen várjuk Kőházy Regőt és igen sok tennivaló akad ezzel a dologgal. Ettől függetlenül Andi fogadja a rendeléseket, illetve valamelyik nap éppen bornak nézte a féltve őrzött erdélyi áfonya pálinkámat és azt öntötte az egyik szappanba... hadd ne mondjam milyen illatok terjengenek a lakásban azóta is. Aranyat ér az a szappan...

Még vagy tíz dolgot felvázoltam ide... de tényleg eddig bírtam... innen folytatjuk!
Ölellek benneteket! És köszönöm mindenkinek, aki megtisztel egy-egy CD rendelésével, mert elég kemény közelharcot vívunk a Night Child céges kereteinek fenntartásával. Az meg ugye kell a jövőbeni dolgokhoz. Szóval tényleg köszönöm! Bajszos angyalokat mindenkinek!

Kőházy FankaDeli Ferenc

Utóirat:
...a kis valóságsónk folytatódik... bár remélem a többség érzi és érti, hogy ez pusztán a valósággal találkozott só, de nem AZ! ...és ez nem is véletlen.

hill