A meditálóktól a menedzserekig sokan alkalmaznak egy pozitív gondolkodásnak nevezett technikát. Ezek az emberek megpróbálják az önmagukkal, másokkal és a létezéssel kapcsolatos bomlasztó gondolataikat és berögződéseiket pozitívokra változtatni...


...s ettől azt remélik, hogy sikeresebbek lesznek az életük számukra fontos területein.

Valóban beválik a pozitív gondolkodásnak ez a technikája? Ez is felhasználható a tudatosság előmozdítására?

A pozitív gondolkodás technikája nem képes átalakítani. Egyszerűen csak elnyomja személyiséged negatív aspektusait. Ez egy választáson alapuló módszer, amely nem tudja előmozdítani a tudatosságot; inkább ellene munkál.

A tudatosság mindig mentes a választástól.

A pozitív gondolkodás egyszerűen annyit jelent, hogy a negatívumokat a tudattalanba kényszerítjük, tudatos elménket pedig pozitív gondolatokkal kondicionáljuk. A baj ezzel csak az, hogy a tudattalan sokkal hatalmasabb, kilencszer erősebb a tudatos elménél. Mihelyt tehát egy gondolatot lekényszerítünk oda, kilencszer hatalmasabbá válik, mint korábban volt. A régi módokon talán nem mutatkozik meg többé, de képes új megnyilvánulási módokat találni.

Tehát a pozitív gondolkodás igencsak gyatra és sekélyes felfogású módszer, amely szakadatlanul téveszmékkel áraszt el önmagaddal kapcsolatban.

A pozitív gondolkodás egy bizonyos amerikai keresztény szektából ered, amelyet „keresztény tudománynak” neveztek. Hogy másokat is megnyerhessenek maguknak, a keresztény szót kerülendő lassan elhagyták e régi megnevezést, és egyszerűen a pozitív gondolkodás filozófiájáról kezdtek beszélni.

A keresztény tudomány, az eredeti forrás azt állította, hogy életed valamennyi történése pusztán a gondolataid kivetülése. Ha gazdag szeretnél lenni, gondolkozz és gazdagodj. A pozitív gondolkodás segíthet hozzá a vagyonszerzéshez és a gazdagsághoz, általa kezdhetnek áradni hozzád a dollárok.

Erről eszembe jut egy anekdota.

Egy fiatalember összetalálkozott egy idős hölggyel az utcán.

Az idős hölgy megkérdezte tőle:

– Mi történt az édesapáddal? Mostanában nem szokott eljárni a heti gyűléseinkre a keresztény tudósoknál… pedig ő a legöregebb tagunk, jószerivel a társaságunk alapítója.

A fiatalember így felelt:

– Apám beteg, és igen gyengének érzi magát.

Az asszony elneveti magát.

– De hiszen ez csak egy gondolat, semmi több! – mondja. – Apád azt gondolja magáról, hogy beteg, pedig nem így van. Csak hiszi, hogy gyenge, valójában szó sincs róla. Az élet gondolatokból áll; amit gondolsz, azzá válsz. Mondd csak meg neki, emlékezzen a saját szemléletmódjára, amelyet prédikálni szokott nekünk! Mondd meg neki, hogy gondolkozzon egészségesen; gondolkozzon életerőtől duzzadón.

– Át fogom adni az üzenetet – felelte a fiatalember.

Nyolc-tíz nap múltán ismét összetalálkozik az idős hölggyel, aki így faggatja:

– Mi a baj? Nem adtad át apádnak az üzenetet? Még most sem láttam a heti gyűlésen.

– Én átadtam az üzenetet apámnak, asszonyom – feleli a fiú –, de most meg azt gondolja magáról, hogy halott!

A keresztény tudomány e megközelítésmódja hasznos lehet bizonyos területeken. Kiváltképp azokat a dolgokat képes megváltoztatni, amelyeket valóban a gondolataid alakítottak ki. Azonban nem az egész életedet teremtették a gondolataid.

A pozitív gondolkodás szószólói manapság filozofikusabban beszélnek, az alapok azonban ugyanazok maradtak – ha negatívan gondolkodsz, negatív események fognak történni veled; ha viszont pozitív gondolatokat táplálsz, pozitív történésekre számíthatsz. És ezt a fajta irodalmat, különösképpen Amerikában, széles körben olvassák. A pozitív gondolkodás a világon sehol másutt nem gyakorolt semmiféle hatást az emberekre, annyira gyerekes. „Gondolkozz és gazdagodj!” – mindenki tisztában van vele, hogy ez egyszerűen nevetséges.

Mi több, kártékony és veszedelmes is. Elméd negatív képzeteit nem elfojtani kell pozitív képzetekkel, hanem feloldani. Egy olyan tudatot kell kialakítanod, amely sem nem pozitív, sem nem negatív – ez lesz a színtiszta tudat, amelyben a legtermészetesebb és üdvösen boldog életet élheted.

Ha elfojtasz valamely negatív képzetet, csak mert bántó számodra – ha például dühös vagy, s a dühödet elfojtva erőfeszítést teszel arra, hogy valami pozitívvá alakítsd ezt az energiát, hogy szeretettel és együttérzéssel viseltess az illető iránt, akire a dühöd irányul –, te is tisztában vagy vele, hogy csak áltatod magad. Mélyen legbelül továbbra is a düh munkál benned; éppen csak arról van szó, hogy szépítgetni próbálod. A felszínen talán mosolyogsz, de ez a mosoly csak az ajkaidra ül ki. Puszta mimikai gyakorlat marad; semmi köze hozzád, a szívedhez, a lényedhez. Te magad építettél a mosolyod és a szíved közé egy gátat – az elfojtott negatív érzést.

Ráadásul nem is csupán egy érzésről van szó; az életed során negatív érzések ezrei támadnak benned. Akadnak ellenszenves emberek; még több a nemszeretem dolog; van, hogy nem vagy kibékülve önmagaddal vagy az életkörülményeiddel. Mindez a rengeteg hulladék csak gyűlik és gyűlik a tudattalanban, miközben a felszínen egy álszent születik, aki azt szajkózza: „Én mindenkit szeretek, hiszen a szeretet a kulcs a boldogsághoz!” Ám egy szikrányi boldogságot sem látsz az életedben; inkább a pokol minden indulata tombol a bensődben.

Az ilyen emberek képesek megtéveszteni másokat, és ha elég sokáig folytatják az ámítást, még önmagukat is megtéveszthetik. Ám ez nem jelent változást, csupán azt, hogy elpocsékolják az életüket – amely roppant értékkel bír, hiszen az ember többé nem kaphatja vissza.

A pozitív gondolkodás egyszerűen az álszentség filozófiája – hogy nevén nevezzük a dolgot. Amikor úgy érzed, hogy sírnod kellene, azt tanítja, hogy fakadj dalra. Ha erősen próbálkozol, persze képes vagy rá, de azok az elfojtott könnyek egy bizonyos ponton, egy bizonyos élethelyzetben úgyis elő fognak törni. Az elfojtásnak is megvan a maga határa. Az a dal pedig, amelyet énekeltél, az égvilágon semmit sem jelentett; nem érezted át, nem a szívedből fakadt. Csupán azért született, mert a filozófiád arra int, hogy mindig a pozitívat válaszd.

Én feltétlenül ellenzem a pozitív gondolkodás módszerét. Meg fogsz döbbenni rajta, hogy ha nem választasz, ha megmaradsz a választás nélküli tudatosságnál, az életedben milyen intenzíven kezd majd megnyilvánulni valami, ami túlmutat pozitívon és negatívon egyaránt, ami magasabb rendű mindkettőnél. Úgyhogy korántsem leszel vesztes. Életed nem lesz sem negatív, sem pozitív, hanem egzisztenciális.

Ha könnyek folynak a szemedből, szépség fog rejleni bennük; a könnyeknek meglesz a maguk dala. Nem kell semmilyen dalt rájuk erőltetned; könnyeid maguk is az örömödből, a beteljesülésedből fakadnak, nem szomorúságból vagy kudarcból. És ha a dal feltör a torkodból, nem a könnyek, a kétségbeesés elűzésére szolgál; nem szól majd semmiért és semmi ellen – egyszerűen az örömöd megnyilvánulása lesz… Dalod egyszerűen önnön lényed kivirulását jelenti; ezért nevezem én egzisztenciálisnak.

A pozitív gondolkodás igencsak tévútra vezette az embereket; hiszen álszentté tette őket. Ez ma Amerika legbefolyásosabb filozófiája, holott valójában még csak nem is nevezhetjük filozófiának – hiszen színtiszta bárgyúság. Köze sincs az ember lélektanához; nem a pszichológia felfedezéseiben gyökerezik, és nem is a meditáció még mélyebb felismeréseiben. Egyszerűen csak reményt ad az embereknek – akik már épp felhagytak a reménykedéssel. És becsvágyat ébreszt bennük.

A szegény ember azt hiszi, hogy ha eltökélten gondolkodik, akkor egyszerre a nagy semmiből egy Cadillac fog megjelenni a garázsában – noha jelen pillanatban még garázsa sincs, úgyhogy először inkább egy garázsra kellene gondolnia. A pozitív gondolkodás majd varázsol neki egy garázst, azután teremt bele egy Cadillacet is.

S még, ha ez meg is történik, a világért sem szabad beülnie abba a kocsiba – túl veszedelmes lenne. Hiszen nincs kocsi, és nincs garázs sem – az illető csak hallucinál. Nincs józan eszénél.

Az életben mindenért meg kell dolgozni.




Forrás: 

www.lelkunktitkai.lapunk.hu

 

Csaba