Rovat: Hírek - 0

A tegnapi napom olyan volt, mint amikor az ember valami teljesen új helyre csöppenve kapkodja a fejét, hogy "jéé ilyen is van?!", pedig csupán egy-két ruhaboltban és egy pesti "büfében" jártam.

A ruhaboltos "élményekkel" kezdem, az talán könnyebben emészthető. Igazából azt akartam írni, hogy abban legalább van egy pozitív oldal is a negatív mellett - de közben rájöttem, hogy ez végül is mindkettőre igaz.


Mivel farmer-ügyileg elég rosszul állok, úgy határoztam ellátogatok egy buda környéki outlet-be körülnézni. Boltról-boltra bóklászva már éppen kezdtem elszontyolódni, hogy az "outlet-árak" is 15.000-nél kezdődnek, ha normális minőségű farmert óhajt magának az ember, ám ekkor került a szemem elé a nap első pozitív meglepetése:

Devergo bolt, 2011. november 24.:

   

Igen, jól látjátok, egy Bocskaira hajazó motívummal díszített női felső a fent említett márkában (akár a reklám helye is lehet, ha már a többi cégnél nem találkozni ilyesmivel..)! Mindez számomra egyfajta jel, hogy ezek szerint létezik egy vásárlói réteg - a fiatalok és a "divatos" öltözködésre adók között is-, akik miatt megéri egy gyártónak ilyen ruhákat tervezni és készíteni. Mielőtt bárki elkezdi kifejteni, hogy ez még nem jelent semmit és ettől nem menekült meg a haza jelzem, hogy ezzel én is tisztában vagyok, pusztán fontosnak tartom, hogy a pozitív jeleket is észrevegyük - még ha ilyen aprók is!

Sokáig nem tartott ez a fajta jóleső érzés, konkrétan a következő boltig jutottam vele. Szintén hasonló profilú hely, az egyik neves külföldi farmercég márkaboltja. Érdeklődtem az eladó hölgynél, jómagam számára szűkebb fazonú farmernadrág ügyében. A hölgy sajnálkozva kezdte a fejét csóválni, hogy hozzájuk sajnos csak a klasszikusabb, bővebb darabok jönnek be, de a fiatal fiúk ezért - most kell figyelni!- a LÁNY NADRÁGOKBÓL soktak vásárolni náluk, szívesen megmutatja...!! Háát.. Itt Ferit idézve "ledobtam az ékszíjat", és megköszöntem a lehetőséget, de visszautasítva inkább hüledezve kisétáltam az üzletből.

A sikertelen vásárló-körút után Pesten csoszogva a dugóban megpillantottam a belvárosban egy "Perzsa büfét", ami a legjobbkor jött, lévén pont enni akartam valamit. Nosza rajta, gyors leparkolás! Ilyet még úgysem kóstoltam, gondoltam iráni testvéreink gasztro-kultúráját épp ideje megtapasztalni..!

A pult mögött szimpatikus iráni srác, kérdezgettem a különböző ételekről, majd választottam. Kérdésemre megerősítet abban, hogy ahogyan Drábik János egy előadásában is említette, a perzsák valóban "Magyarisztán"-ként aposztrofálják országunkat, és nem az általános "Hun"-nal kapcsolatos szóképek valamelyikével.. Ezt mindenki maga döntse el, pozitív vagy negatív. Még Ahmadinezsád elnökről is gondoltam meginterjúvolom ha már ilyen helyen járok, de a mögöttem levő éhes arcok láttán az étel kézhez kapása után már nem akartam feltartani, pedig biztosan tudott volna érdekes dolgokat, és szívesen is beszélgetett.

A citromos marhahússal a tányéromon a galérián kialakított asztalos-székes terület felé vettem az irányt. Ahogy felértem a kis szűk helyiségbe, két 30 körüli srácot láttam egy asztalnál evés közben társalogni, leültem a fal mellé és nekiláttam én is az adagomnak. Falatozás közben akarva-akaratlanul hallottam, hogy folyamatosan valamiféle KÖZÖSSÉGről beszélnek, meg hogy hogyan lehetne új embereket is a KÖZÖSSÉGbe hozni, és hogy azért lett egyikőjük vezetőnek választva a KÖZÖSSÉGben mert az ezért-azért előnyös a kapcsolati tőkéje miatt.. Hogy érdemes lenne egyesületet is alapítaniuk, ert akkor pályázhatnának különböző támogatásokra a KÖZÖSSÉG javára, és hogy Miskolcról is érdeklődnek és csatlakoznának, és hogy így-úgy az istentisztelet előtt vagy után legyen ez meg amaz...

Na persze nem tudtam megállni, hogy ebédem végén a távozás előtt ne kérdezzek rá, hogy ugye nem hitgyülis aktivistákat kell már egy perzsa büfében is hallgatni szerencsétlen magamfajtáknak, de ekkor ért csak az igazi meglepetés:

kissé zavartan mosolyogva kezdtek megnyugtatni, hogy "nem-nem, dehogyis ááá..", majd az imént hallottak alapján nemrég vezetőnek választott tag halkan és óvatosan kibökte, hogy kik is ők: "meleg keresztény közösség"..!

Na ez ám a hidegzuhany, azt hittem dobok egy hátast úgy a széken ültömben!

Mindeközben ők amolyan reakciót kémlelve vizsgálták az ábrázatomat, nyilván ők is tudták, hogy nem minden nap találkozik az átlag ember ilyesmivel. Én felcsillanó szemmel -némileg meglepve őket- elkezdtem érdeklődni a számomra kissé ellentmondásosnak tűnő két dolog párosításáról, persze közben hangot adva megdöbbenésemnek is. Lévén ugyabár, hogy ismereteim szerint a keresztény egyházaknál eredendően férfi és nő kapcsolatát tekintik szexuális téren kizárólagosan elfogadhatónak, bár manapság már jómagam sem tudom követni, hogy a római pápa éppen miként kezeli a témát, mert úgy tűnik nem hajlandó konkrét állásfoglalásra. Szóval aki részletesebben is szeretné magát ilyesmivel sanyargatni EMITT megtekintheti a homoszexuális keresztények honlapját is, mert ott tartunk, hogy már ilyen is van!

"Aki békét akar, készüljön a háborúra" - tartja mondás.

Aki hetero perzsa büfében enni akar, készüljön homo-keresztényekre...!

Cs187

Frissítés: csak hogy a zsidóság nehogy kimaradjon a vallási kavalkádunkból, az említett társaság honlapján bukkantam rá, hogy a "Bálint Ház", bővebb nevén Bálint zsidó közösségi Ház ad otthont sok összejövetelüknek. Milyen érdekes, ezek a bálintok pont a szaporodásra képtelen, ráadásul igencsak "destruktív", avagy támadási felületek tömkelegét adó körét hajlandóak a keresztény tömegeknek és szervezeteknek ilyen készségesen támogatni...

csabi187