Rovat: Tudomány - 0
{#} A limbikus rendszert tekintjük az „őszinte agy”-nak, legalábbis a nonverbális jelek tekintetében


Hazudj, ha tudsz…

Hazudni lehetetlen, mert az igazság oly elemi erővel tör a felszínre, hogy annak senki és semmi nem szabhat gátat. Akár itt be is fejezhetnék a hazugságról való elmélkedést, de nézzük, mit mond róla a tudomány.



A limbikus rendszer


A legtöbb ember úgy véli, hogy egyetlen agya van, és ez az egy felel az összes értelmi képességünkért. A valóságban azonban „három agy” lapul az emberi koponya belsejében, és mindhárom más-más funkciók ellátására specializálódott. Együttműködés közben viszont olyanok, mint egy összevont parancsnokság és irányítóközpont, amely testünk összes megnyilvánulásáért felelős. Még 1952-ben egy Paul Mclean nevű tudós egy forradalmian új ötlettel állt elő. Úgy találta, hogy az agy hármas egységet alkot, amely egy „hüllőagyból” (vagy gyökéragyból), egy „emlősagyból” (vagy limbikus rendszerből) és egy „emberi agyból” (vagy neocortexből) tevődik össze.



A limbikus rendszer játssza a legnagyobb szerepet a nonverbális viselkedésünk kialakításában. Mindazonáltal mások limbikus reakcióinak kritikai kiértékelésekor, illetve gondolataik, érzéseik és szándékaik megfejtésekor használni szoktuk neocortexünket is. (LeDoux, 1996, 184-189; Goleman, 1995, 10-12)

A limbikus rendszernél (túlélő ösztön) a válaszreakciók konkrétan megfigyelhetők és értelmezhetők, mivel fizikai értelemben a lábunkon, a felsőtestünkön, a karunkon, a kezünkön és az arcunkon látható jelekben jutnak a külvilágba. Továbbá, miután gondolkodás nélkül jönnek létre bennünk, a szavakkal szemben meghamisíthatatlanok. Ezért aztán a limbikus rendszert tekintjük az „őszinte agy”-nak, legalábbis a nonverbális jelek tekintetében (Goleman, 1995, 13-29).

A limbikus rendszer válaszreakcióinak három fajtája van: megdermedés, megfutamodás, megküzdés.

A megdermedés az első számú védekező mechanizmus vészhelyzet esetén. Mint tudjuk a mozgás figyelmet vonz, és hangforrás is egyben. Egy ragadozó közelében ez komoly veszélyforrást jelent. Jó néhány állatfaj döglöttnek tetteti magát, hogy elkerülje a prédává válást. Az embereknél sem ritka a hasonló viselkedés. Például a halált szimuláló katonák a csatamezőn, vagy amerikai diákok, akik így menekültek meg az egyetemi mészárlás alkalmával.
A megdermedésnek vannak további formái is, amik a fizikai látvány próbálják csökkenteni. Ha egy veszélyes környéken kell keresztül mennünk összehúzzuk magunkat, vagy a tolvajok, akik nem akarják magukra felhívni a figyelmet lopás közben.

A megfutamodásnak az első számú célja, hogy elmeneküljünk a veszélyforrástól. Ugye mindig kéznél van a láb. Az ember két lábra állásával – számos egyéb tulajdonság mellett – új képességre tett szert. Képesek vagyunk 360 fokos szögben látni, amely elvezetett egy olyan civilizációs berögződéshez, amit a tudomány úgy hív, hogy „eszképizmus”. Manapság már nem menekülünk vadállatok elől, de meghajolunk a főnök előtt, ha ránk parancsol vagy inkább elfordulunk, ha egy nagy termetű, bunkó férfi betolakszik elénk a sorba a kasszánál.

A megküzdés a végső válaszreakció, mikor már az előzőekre nincs lehetőség. (Az embernél viselkedési minták, felmerülő igazságérzet miatt összetettebb is lehet ez a folyamat. Bár az is kérdéses, hogy egy erkölcsi normát tekinthetünk-e egy szakadéknak, ami megakadályozza a menekülést.) A zsákmány állat neki támad a ragadozónak, a hímek nagyobbnak láttatják magukat, amikor a nőstényekért harcolnak. A civilizált társadalomban nem verekedhetünk meg a számunkra ellenszenves személyekkel, a haragos tekintet vagy a pipiskedés egyértelműen a küzdelem jelei. Az agresszió egyik modernebb formája a veszekedés. Hangos beszéd, becsmérlés, szitokszavak használata vita során, mind a megküzdés jelei, vagy akár a vitapartner állításainak megcáfolása szintúgy ide tartozik.

Mások vagy akár magunk viselkedésének megfigyelésénél, ha figyelembe vesszük a limbikus rendszer működési elvét könnyebben megérthetjük a miérteket. Hamarabb rájöhetünk bizonyos cselekedetek okára, s akkor megtapasztaljuk: Hazugság nem létezik!
Vagy mégis... folyt. köv.

Felhasznált irodalom: Joe Navarro: Beszédes testek

Hazudj, ha tudsz II. rész

tenorio