Jómagam nagyon sok kis apró örömöt kapok a növénykéimtől. Ahogy nőnek, ahogy fejlődnek, ahogy éltetnek. Sokat tanulok tőlük, nekem ez az igazi tanulás, nem a tankönyvek adta tudás. Fontos az is, és kell is, de önmagában nem elég.

Amikor arról beszélnek, hogy fontos a biodiverzitás, a biológiai sokféleség, sokan legyintenek rá, mert nem mérik fel a jelentőségét. Valahol érthető ez, mert az átlagember teljesen eltávolodott a teremtőtől, nincs kapcsolata a természettel, erdőben sétálni, vagy réten futkorászni sem szokás manapság, nemhogy a kertben alkotni. 
Pedig ha van egy kerted, egy kis világod, ahol az évek során elkezded gyűjtögetni a különféle „lakókat”, egyszer csak valahogy megérzed a fontosságát, mintha megsúgnák neked a növények.

Egy „gazdag” kert egyenlő a „földi paradicsommal”. Ahová belépsz, és májustól novemberig legelhetsz benne, mint egy jószág. Mert mindig van mit csemegézni. A tavaszi eperszezon nekem a legszebb néhány nap az évben. Eleve az első gyümölcs a tél után, kiskertben szinte biztosan nem kell permetezni, így minden szempontból kiváló vitaminforrás.


Az első szemek...



Mire leterem, érik a cseresznye, majd a meggy, közben beneveli a bogyóit a köszméte, a ribizli, a vörös, a fekete, a zöld, aztán érik a málna is. Teremnek majd sorra a nyári alma, a sárgabarack, az őszibarack, a füge, a korai szőlők, a szeder, érik a szilva, a körte, az alma, és lassan a dió is elkezd majd potyogni a fáról. Ezekből a gyümölcsökből mindig legalább két-háromféle terem nagyjából egyszerre. Ha ezekből van egy-egy fa, cserje a kertben, az épp elég! Az maga a tökély drága olvasó!

Arról nem is beszélve, hogy minden hónapban van olyan gyümölcs, amiből szörp vagy lekvár készíthető! A szörp hamar elfogy, így tartósítót sem kell tenni bele, viszont épp kitart addig, míg jön a következő feldolgozható gyümölcs. Lekvárból is elég néhány kis üveggel készíteni, épp megfelelő lesz. Benézel a kamrába és van tízféle lekvárod. Mi kell annál több? Arról nem is beszélve, hogy a természetben is mindig áll rendelkezésre valami különlegesség. Tavaly volt alkalmam kökénylekvárt kóstolni. Az volt az első gondolatom, hogy miért hagytam én ki eddig ezt az élményt. 
 

A fűszerkertben folyamatosan nő a menta, ami a saját két kezeddel készített meggyszörpöd úgy megbolondítja, hogy könnyed fakad a boldogságtól, olyan élmény azzal hűsíteni magad a nyári forróságban . A családnak mindenféle koktélokat keversz az ilyen-olyan szirupokból, nem győznek majd betelni vele. 

Személyes "kedvencem" a kakukkfű. Varázslatos illata van, mintha egyenesen a tündérkertből érkezett volna hozzánk. Ha valakinek erkélye van, bátran vegyen magának belőle egy cseréppel, mert van olyan szerencsénk, hogy még balkonban is szépen eléldegél. Nekünk csak az a dolgunk, hogy figyeljük, ő jól érezze magát, meg fogja hálálni, így az öröm kölcsönös lesz.


Ugyanilyen boldogság felhúzni a földből a piros retket, a vajretket, a zöldhagymát a szalonnasütéshez, a vasárnapi húsleveshez a répát, a zöldséget, a zellert, a fűszernövényeket: lestyánt, majorannát, petrezselyemzöldet. Vagy kiszaladni egy karalábéért, mert épp azt kívánja meg a család. A koktélparadicsom mellé letelepedni és degeszre enni magad vele, azt már meg se említem. Reggel behozni egy kis friss salátát, akár rukkolát, akár zöldsalátát. A kovászos uborkához állandóan rendelkezésre az alapanyag.

 

A gyönyörű az egészben, hogy jóformán két lépésre van tőled az éltető kerted. A "botanikus" kerted.



Ha már letermett az utolsó gyümölcs is, és felszedtük, leszedtük a zöldségféléket, lassan megérkezik az ősz, a maga fantasztikus meleg színeivel. Annak is megvan a varázsa. Amikor még a muskátli pompázik, a fák már pihenni készülnek, és csodás árnyalatokat öltenek a leveleik. Lélekápoló az a látvány, neked csak meg kell látnod az elmúlás szépségét.  

Amíg kint vagy, hallani, hogy milyen sokféle madárnak adsz otthont a fákkal, amik az udvarodon vannak. A madárcsicsergés, a pici zöldterület, kis növényfalvakkal, a zöldségessel, a gyümölcsössel, a fűszeressel, a sziklakertecskével, az összes bokorral, fűvel és fával: ez nem az amerikai, ez a magyar álom.
Mert ha egy (magyar) embernek van egy ilyen ajándéka, akkor ő már egy boldog lélek.


El kell gondolkozni azon is, hogy a fű nem ehető. Szép a fű, sőt kell is valamennyi, de lassan vissza kell térnünk oda, ahonnan indultunk. Van egy ökológiai lábnyom nevű kifejezés, ami pont azért létezik, mert végtelenül sok a ki nem használt kert. Az ember közvetlen közeléből számtalan gyümölcs és zöldség az asztalra kerülhetne, nem kellene ezerkilométerekről hozatni azt, ami nálunk is megterem.

Nem mondom, hogy könnyű egy (változatos) kert fenntartása. Kell hozzá mindenki a családból. De ha megértjük, megérezzük, mennyi szeretet van ezekben a növényekben, nem kell győzködni majd a másikat, hogy ez miért jó. Mintha azzal, hogy nő, hogy fejlődik, megköszönné neked, hogy elvetetted. Mert nem minden mag éli túl a telet. Talán az Isten azért is teremtette az embert, hogy a növényféleségek fennmaradhassanak. Van nekünk is egy kis szerepünk ebben, sokféleség része vagyunk és sokféleséget teremtünk.

 
Amikor átrágtad magad ezerszer a témán, amikor pörögnek a gondolatok a fejedben, egyszer csak beléd csap a felismerés, hogy erre vigyázni kell! Ez óvni kell, ezt segíteni kell, ebben részt kell venni. Nem azért, mert "kötelező", hanem mert így rendeltetett. Mert része vagyok az egésznek. Megszületik benned a gondolat, hogy nem akarod ezt tönkretenni, hogy óvni szeretnéd. Aztán elkezdesz így hozzáállni az élethez. Fokozatosan eltávolodsz a "modern" szemlélettől, és nem azért, mert maradi vagy, hanem mert tudod, nem az az út. Ami most van, egy nihil állapot aminek hamar vége szakad, ez pedig egy csodás körfolyamat, aminek ugyanúgy része a születés és az elmúlás is. 

Mi nem létezünk a növények nélkül, ahogy ők sem nélkülünk. Ez egy csodálatos „szimbiózis”, egy olyan közegben, amit együtt építünk. Ebbe az egyensúlyba nekünk vétek belerondítani.

Mert a fű nő magától...

Forrás: magyarfoldre.hu

83as


2017-03-06 20:45:23 - nzoli
3 hozzászólás
Ennél szebben ezt felfűzni..., a könnyeim kicsordulnak...
1