Rovat: Országunkban - 0
Meddig érvényes a trianoni békeszerződés? Erre is választ kaphatunk a cikkből... Magyarország 1920. június 4-én, 95 évvel ezelőtt írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét.

A Trianoni békeszerződés gazdasági-társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt, mely egyaránt sújtott, és súlyt napjainkban is minden magyar állampolgárt nemzeti, vallási és politikai hovatartozás nélkül.


„Megmérettél, könnyűnek találtattál, darabokra szaggattatol”



A Trianoni békeszerződésről

Magyarország 1920. június 4-én, 95 évvel ezelőtt írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét. A Trianoni békeszerződés gazdasági-társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt, mely egyaránt sújtott, és súlyt napjainkban is minden magyar állampolgárt nemzeti, vallási és politikai hovatartozás nélkül.

Előzmények:

Az első világháború végkimenetele legkésőbb 1917-ben gyakorlatilag eldőlt: ekkor döntött az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa az ország hadba lépéséről a központi hatalmakkal szemben az antant oldalán. Woodrow Wilson elnök az 1918. év elején meghirdette azokat az elképzeléseit, amelyek — nézetei szerint — a háború utáni tartós béke fenntartását szolgálják. Ezekben egyértelműen több jogot kívánt adni a többnemzetiségű birodalmak — amilyen például az Osztrák-Magyar Monarchia vagy Törökország volt. (Törökországnak hasonló sorsot szántak Párizs mellett, mint Magyarországnak. Csak ők cselekedtek és fegyvert fogtak. A sèvres-i békeszerződést 1920. augusztus 10-én írták alá az Oszmán Birodalom és az első világháborúban győztes antant hatalmak képviselői a franciaországi Sèvres városában. Ez a békeszerződés volt az 1920–1923-as török függetlenségi háború kirobbanásának egyik kiváltó oka.) A kisebbségben élő népeinek, valamint szándéka szerint erkölcsi és gyakorlati alapot szolgáltatott volna a győztes antanthatalmak számára az igazságosnak tetsző béke megkötéséhez.

A Párizs környéki béketárgyalásokon azonban a győztes európai nagyhatalmak, különösen a "hazai pályán" lévő Franciaország, az amerikaiakat igyekeztek elszigetelni, egyúttal meg akarták fosztani a döntőbíró szerepétől is, hiszen politikai, gazdasági érdekeik erőteljesen ütköztek az amerikai elgondolásokkal. Az új határok kialakításánál - Wilson elnök elképzeléseit teljes egészében figyelmen kívül hagyva - lényegében mindig a kedvezményezett (győztes) ország stratégiai érdekei kerültek előtérbe, azok jutottak érvényre. - Tordai Rita

"Szakértői" javaslatok és az elfogadott határvonal a párizsi béketárgyaláson.



Cseh és Szerb elképzelések a két szláv tömb összekapcsolására egy Magyarország rovására kialakított korridor kialakításával.



A trianoni békeszerződés az I. világháborút Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között lezáró békeszerződés, amely többek között meghatározza Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a St.Germain-i békeszerződés is rendelkezik.) A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének része. A szerződés Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett korlátozta a magyar hadsereg létszámát (35 000 főben), megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejött Népszövetség alapokmányát is. 1920. június 4-én írták alá a Nagy Trianon-kastélyban (egyes - téves - források szerint a Kis Trinanon-kastélyban), a franciaországi Versailles-ban. A szerződést nem írta alá a szintén az Antanthoz tartozó USA, amely akkor nem lett tagja a Népszövetségnek. Az USA és Magyarország később Washingtonban kötött békét: ez a Népszövetségre vonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint megegyezett a trianonival.


A magyar delegációt a tárgyalásokon gróf Apponyi Albert vezette. Szigorú értelemben vett tárgyalás nem folyt, az Antant képviselői fogadták a magyar küldöttséget, és egyszerűen közölték vele a feltételeket. Ezután átvették a magyar álláspontot tartalmazó dokumentumokat, majd pár nap múlva - lényegében anélkül, hogy figyelembe vették volna a magyar érveket - közölték a döntést.

Egy skandináv tudósító írta Apponyi beszédéről: Apponyi kétórás beszédében angol, francia és olasz nyelven “olyan szónoki mesterfogásokkal, olyan könnyedén, olyan választékosan, szabatosan beszélt, amilyenre a világon még soha nem volt példa; amilyent a világ bírósága, de egyetlen parlament se hallhatott még. Olyan megható szavakkal védte hazáját, hogy a küldöttségek számos tagja nem tudta eltitkolni megindultságát.”

A tudósító még azt is megjegyezte: “Párizsban a magyarokat barátságtalanabbul fogadták, mint a németeket vagy az osztrákokat. A hetvennégy esztendős ember szónoki bombái meglepetésként csaptak le. Amikor arról beszélt, hogy 3,5 millió magyart idegen uralom alá akarnak kényszeríteni mindennemű meghallgatásuk nélkül, akkor nemcsak a semleges országok hallgatói döbbentek meg, de az angolok és az olaszok is figyelni kezdtek. Úgy érezték magukat, mint akiknek hályog esett le a szeméről. A magyarok az intrikus szomszédok áldozatai lettek”.

Az új határokat elvileg a Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. „Ausztria-Magyarország népei részére, amelyeknek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét.” Ettől azonban több esetben, stratégiai, gazdasági, közlekedési stb. szempontokra hivatkozva eltértek.
Például az összes az új határral párhuzamos út és vasút a határ túloldalára került (főleg katonai okokból). Például az Arad – Nagyvárad - Szatmárnémeti út és vasút, a Csallóköz (a megmaradt, összekötő utak nélküli sugaras szerkezet máig a magyar közlekedés egyik gondja). Így kerültek egybefüggő magyar lakosságú tömbök is a határ túloldalára (Csallóköz a teljes Dél - Felvidékkel, a Partium, Székelyföld, a Délvidék északi része), noha legtöbbször ki lehetett volna jelölni megfelelő határt. A magyar tárgyalási stratégia sem volt kompromisszum kész: a teljes integritást célozta ahelyett, hogy a magyar lakosságú határ menti területek megtartására törekedett volna. Részben ezért is hagyták figyelmen kívül.

Az 1918. november 28 ától december 6-áig a pesti Astoria Szállóban zajlottak a magyar–szlovák tárgyalások, kezdetben a békekonferencia döntéséig terjedő modus vivendi (megélhetési mód) kialakítását célozták. Itt lett kidolgozva Milan Hodza és Bartha Albert által az első szlovák állam határa. - Mely szorosan követi a valódi szlovák-magyar etnikai határokat. És ezzel lényegében elismerték a kor valódi etnikai viszonyait!!! (piros vonal)
Ezt a megállapodást hamarosan semmisnek tekinteték cseh és francia nyomásra a szlovák nemzeti tanács vezetői.



A szerződést végül a lényegében erre kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának küldöttei, Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter írták alá. A szerződést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe - ez volt az egyetlen magyar törvény, amely fekete keretben jelent meg.



Magyarország új határai



Magyarország az alábbi területeket veszítette el:

- Erdély és jelentős területek Magyarország keleti részéből az ún. Partium*, valamint a Bánság keleti része, az Alföld egy része Romániához került;

* Az elnevezés a középkori latin dominus partium regni Hungariae azaz „Magyarország részeinek ura” kifejezésből származik, és arra a néhány kelet-magyarországi vármegyére utal, amelyek Magyarország három részre szakadása után az erdélyi fejedelem uralma alá kerültek. A Partiumot olykor magyar nevén „Részek”-ként is említik.

- A szlovákok, rutének(másként ruszinok, rusznyákok, rusznákok, kárpát-ukránok) által is lakott északi területek többsége, így a Felvidék, a Csallóköz és Kárpátalja Csehszlovákiához került;

- Délen a Szerémség(, Bácska és a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz az újonnan alakult Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (későbbi neve Jugoszlávia) része lett;

- Nyugaton egy sáv, a Felsőőrvidék Ausztriához került, ahol később Burgenland néven önálló tartományt hoztak létre az új területekből a már aláírt Saint Germain-i békeszerződés alapján;

- Északon Szepes és Árva megyéből kb. 500 km2 területet Lengyelország kapott meg.


A szerződéssel a Szerb – Horvát – Szlovén Királysághoz került az 1102 óta a magyar korona fennhatósága alá tartozó Horvátország is. Fiume (Rijeka) városa is a magyar korona része volt.
A békeszerződés eredményeképpen a Magyar Királyság elveszítette területének több, mint kétharmadát (az ország területe 282 000 km2-ről 93 000 km2-re csökkent).



Demográfiai következmények


A Magyar Királyság lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. 1910-ben a Magyar Királyságban élő magyar népesség az össznépesség kb. 48,1%-át tette ki. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, azaz magyarok kerültek szülőföldjükön kisebbségbe. A magyar nemzetiségűek lélekszáma az elcsatolt területeken az 1910-es népszámlálás alapján:

  • Felvidéken (ma Szlovákia): 884 000 fő, a helyi lakosság 30%-a
  • Erdélyben (ma Románia): 1 662 000 – 32%
  • A Vajdaságban (ma Szerbia): 420 000 – 28%
  • Kárpátalján (ma Ukrajna): 183 000 – 30%
  • Horvátországban: 121 000 – 3,5%
  • Muravidéken (ma Szlovénia): 20 800 – 1,6%
  • Felsőőrvidéken (Burgenland) (ma Ausztria): 26 200 – 9%


A békeszerződés után a magyar népesség aránya a népmozgás miatt általában csökkent, de az elcsatolt területeken ma is nagy számban élnek magyarok.

Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába.

Romániának és Jugoszláviának részt kellett vállalnia Magyarország anyagi tartozásainak rendezésében a fennhatóságuk alá került területek miatt. A további intézkedések közé tartozott, hogy nem épülhet Magyarországon vasút egynél több sínpárral. Magyarország azokról az Európán kívüli területi előjogokról is lemondott, amelyek a korábbi Osztrák–Magyar Monarchia területéhez tartoztak. Az elcsatolt területeken az új rezsimek megbízhatatlannak tartották a korábbi, többnyire magyar nemzetiségű értelmiségi, hivatalnoki réteget, és sokukat elbocsátották. Nagy részük az 1920-as években Magyarországra települt át, ahol komoly nélkülözések után is csak részben találtak munkát. Mindez belpolitikai feszültségeket keltett, felerősítette a magyarországi antiszemitizmust.

(Évtizedekkel a világ előtt a magyar vasúti ipar:

19–20. század fordulójára a Ganz-gyár mozdonyait mind szélesebb körben megismerték, és nemcsak belföldön, hanem külföldön is piacokra talált. Így jutott a gyár az első gőzmozdonyexporthoz, amit 1900-ban az egyik olasz vasút megrendelésére teljesített. Ugyanebben az évben érte el a magyar mozdonygyártás első világraszóló sikerét is. A gyár a MÁV igazgatóságával karöltve építette meg a 201 sorozatú, kéthengeres, kompaund szerkocsis gyorsvonati mozdonyt, amely a gyár 1500. mozdonya volt. A járművet a párizsi világkiállításon is bemutatták, ahol elnyerte a kiállítás nagydíját.


Az ipari frekvenciájú vasút villamosításban a Ganz-gyár elévülhetetlen érdemeket szerzett. Munkájuknak köszönhető, hogy a világon az első nagy teljesítményű nagyvasúti 50 periódusú villamosítás Magyarországon, a Budapest–Hegyeshalom közötti 187 km-es, összesen 520 km villamosított vágányhosszú nemzetközi kétvágányú fővonalon létesült, több mint 20 évvel előzve meg az egész világot.

A magyar vasúton az áttörés 1934-ben következett be. A MÁV az első két Árpád típusú gyorssínautóbuszt még ebben az évben menetrendszerűen üzembe állította a Budapest–Bécs útvonalon. Ez volt Európában az első motoros jármű, amely egy szomszédos ország vonalán is közlekedett. A vonatot Ausztriában is a magyar mozdonyvezető továbbította, a vezetőfülkében tartózkodó osztrák vasutas a forgalmi szabályok betartásáért volt felelős. A magyar vasútvonalakon elért sikerek külföldön is felkeltették az érdeklődést a Ganz–Jendrassik motorok iránt, sok külföldi rendelést hozott a Ganz-gyárnak. Az első jelentős exportsikert 1934-ben érték el, amikor megnyerték az Egyiptomi Államvasutak által kiírt versenypályázatot tíz darab, az Árpádhoz hasonló sínautóbusz szállítására. Később, 1936-ban a gyár újabb pályázatot nyert Egyiptomban, ekkor tíz darab, két motorkocsiból álló ikermotorvonat építésére. Hasonló sikereket ért el a gyár Európa számos országán kívül Dél-Amerikában és Indiában is.)


A trianoni békeszerződés utóélete


A magyar külpolitikát a II. világháború végéig egyértelműen a határrevíziós törekvéseknek rendelték alá, ezekben a "mindent vissza" hívei többségben voltak a kompromisszumra is hajlandókhoz (pl. a székely-magyar korridort követelőkhöz) képest. A fegyverkezési és egyéb korlátozásokat 1937-ben felmondta a magyar kormány, lényegében visszhang nélkül. Az elveszített területek egy részét a II. világháború előtt és alatt a Bécsi döntésekkel (1938 és 1940), illetve német szövetségben fegyveres akciókkal az ország visszaszerezte. Az I. Bécsi döntéssel a Felvidék és Kárpátalja déli - többségében magyarlakta - részét, Csehszlovákia német elfoglalásakor Kárpátalját. A második bécsi döntést megelőzően lezajlott egy jelentős tárgyalássorozat a Román Szörényváron 1941 augusztusában. A lent látható térkép ábrázolja az akkori magyar területi igényeket. Marosvásárhely, Brassó, Gyulafehérvár és Arad, mint déli határvárosok kerültek volna vissza Magyarországhoz. A terület nagysága 69.000 km²

A szakértők által is torzítottnak tartott Román népszámlálási adatok szerint: 2.200.000 román, 1.200.000 magyar, 500.000 német élt a területen.


A II. Bécsi döntéssel Észak-Erdélyt, Jugoszlávia német lerohanását követően pedig Muraközt, Dél-Baranyát és Bácskát kapta vissza az ország.



Az 1947-es Párizsi békeszerződés visszaállította az 1937-es határokat, de katonai okokból három Pozsonnyal szemben lévő falu, Oroszvár, Horvátjárfalu és Dunacsún, az ún. Pozsonyi hídfő átkerült Csehszlovákiához (hivatalosan azért, hogy Pozsony további fejlődéséhez, növekedéséhez elég terület legyen a Duna déli oldalán). (Ez tette később lehetővé a Bős-nagymarosi vízlépcsőnél a Duna egyoldalú szlovák elterelését.)


Azóta Magyarország területe – apróbb kölcsönös területi kiigazításoktól eltekintve – nem változott, nagysága hivatalosan 93.030 km2.


Meddig érvényes a trianoni szerződés?


A kerekebb évfordulók közeledtével rendre visszajár a legenda, miszerint a trianoni békeszerződés csupán 25, 50, 70, 80 vagy 100 évre szól, utána lejár. Ez már csak azért sem igaz, mert már 1947-ben hatályát veszítette.

A mostani bejegyzés apropója egy Facebookos üzenőfali poszt, amit a Subba közölt decemberben. Ezt követően kerestem meg a már több UL-es bejegyzésben segédkező Ablonczy Balázs történészt, akinek tavalyelőtt könyve jelent meg a Trianon körüli legendákról.
Ebben a történész leírta, hogy a trianoni békeszerződés nem tartalmaz időkorlátra utaló mondatot, sem titkos záradékot. Egyedül a 19. cikkely jelenti ki, hogy “a közgyűlés időnként felhívhatja a Szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világbékét veszélyeztetné”.
Ehhez azonban – írja Ablonczy – már 1921-ben sem fűztek nagy reményeket a magyar jogászok és külügyi tisztviselők, elsősorban azért, mert egy ilyen határozatot a Nemzetek Szövetsége közgyűlésének egyhangúlag kellett volna meghozni. Viszont még e valószínűtlen döntés után is legfeljebb egy jogkövetkezmény nélküli felhívás kibocsátására lett volna felhatalmazása a szervezetnek, amit a felszólított államok figyelmen kívül hagyhattak volna.
Ennél is elegánsabban cáfolható a legenda, ha rámutatunk: a trianoni szerződés már rég hatályon kívül van – azt ugyanis felülírta az 1947-es párizsi békeszerződés. Tehát például amikor a Duna fősodorvonaláról beszélünk, mint határról, mindig a párizsi békeszerződésre hivatkozunk, sosem a trianonira – mutat rá Ablonczy. Innentől kezdve pedig semmi értelme az 1920-as keltezésű szerződés kerek évfordulóival kombinálni.

A II. világháború után Magyarországot leigázott országnak tekintették, elsősorban a Szovjetunió részéről volt ez a hivatalos álláspont. Ennek értelmében Magyarország számára egészen 1989-ig előírták, hogy nem építhet széles utakat, mert azon a hadsereg fel tud vonulni. A szomszédos országokból kitoloncolták a II. világháború alatt újonnan letelepült magyarokat. Ezzel azonban nem elégedtek meg a környező országok vezetői, és keményen bosszút álltak a magyar ajkú őslakosokon. Az egyik ilyen cselekmény Csehszlovákiában a Beneš-dekrétumokból ismert kollektív bűnösség elve volt, mely a magyar mellett a német kisebbséget érintette a legrosszabbul.


Engedjétek meg, hogy mások személyes gondolatait is megoszthassam veletek...


Veterlé abbé 1921.június 17-én a francia képviselőházban kijelentette: “Bizonyos vagyok benne, hogy népszavazás esetén sem a csehek, sem a románok, sem a szerbek nem kapták volna meg a szükséges szavazatok egyharmadát sem.”

"Rájöttem arra, hogy hiába próbáljuk meg elhitetni magunkkal azt, hogy a

rontás keletről jött, nem igaz. Ha egyedül keletről jött volna a rontás, puskával a kezünkben elbántunk volna vele. A rontás nyugatról jött." - Wass Albert 1967. San Francisco.

„Csak az bánt, hogy a magyarok még mindig nem képesek az önérdek érvényesítésére.”

„Közeleg az évforduló... Népünk számos tragédiája közül talán a legmélyebb, a mai napig is patakokban vérző seb... Ezt elmével érteni nem lehet... Ezt érezni lehet. És aki nem érzi, az nem szomjazza az igazságosságot. Annak megfelel az álnokság. Annak egy öszödi beszéd az élete. És én mélyen együtt érzek vele... Mert ilyet csak az tesz... Aki nem tudja mit tesz. Megjegyzem... FankaDeli nem hőzöng. Nem románozik. Nem szlovákozik. Satöbbi... De FankaDeli mindig kicsit belehal, amikor látja, hogy az ördögnél is ördögibb brüsszeli vezetés hogyan önti aranyba a kettős mércét, hogy az USA-ról és szövetségeseiről ne beszéljek. Én az emberhez méltó kiállásról beszélek. Indulatoktól mentes hazugság felszámolásról. És ebben senkire nem számíthatunk, csak magunkra. És tudjátok, megbocsájtok nekik... Mert jártam náluk. És láttam... Nem tudják, mit tesznek.” - Kőházy Ferenc

„Hogyan lehetne begyógyítani a Trianonban ejtett sebet? Úgy, hogy Európa döntéshozói véget vetnek a magyar nép hátrányos megkülönböztetésének és a kettős-mérce alkalmazásának” - Drábik János


Ezeket a történelmi feljegyzéseket érdemes lenne időnként újraolvasni - a teljesség igénye nélkül itt van egy pár szépen formált vélemény


MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA (1196):
A magyarok "becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak... nem szeretik a sok beszédet."

TYRUSI VILMOS püspök, (ca. 1130-1190) aki feljegyezte az első keresztes hadak átvonulását, írja krónikájában:
“A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú, jómódú emberek.”

V. Miklós pápa 1449-ben, III. Kallixtus pápa 1455-ben
“A Kereszténység védő pajzsa” címmel tüntette ki Magyarországot.

II. PIUS pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadal után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében:
“Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője.”

Az angol ROBERT JOHNSON 1616-ban:
“Ez az egy királyság többet tett az otto¬mán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve.”

JULES MICHELET (1798-1874):
“A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása.”

VICTOR HUGO (1802-1885):
“Magyarország a hősök nemzete, Német¬ország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hősiesség megtestesülése.”

ALBERT CAMUS (1913-1960) francia Nobeldíjas író 1957. október 23-án tartott beszédéből részlet:
“A magyarok vére.
Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe, - a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futball szurkolók a vasárnapi kupamérkőzés után.
Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. …
A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásnak visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben.
És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt.
A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhúllnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.
A magáramaradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.
Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérlenünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában…
A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, - miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzottségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadták nekünk!”

ENRICO FERMI olasz atomfizikus (1901-1954)
Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: “Már itt vannak… magyaroknak nevezik őket!”

Végezetül egy verssel, és egy gondolattal zárnám a sorokat:


„Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.”
(Juhász Gyula: Trianon)

Köszönöm azoknak, akiknek hála összeállhatott ez a cikk, valamint azoknak is, akik végig merték olvasni. Vegyük végre észre magunkban, a tenni akarót, embertársainkban az embert. Öleljük meg őket, szeretettel... Így talán egyszer újra láthatjuk azt, amiről 7 évesen álmodtam…


Ölellek innen és határon túl is titeket.
..

 

További csemegézni valók:

http://www.magyarfoldre.hu/cikkek/2904/magyar_foldre_logo_-_matrica_-_polo_-_tv
http://www.magtudin.org/Hernadi_Tibor_Kiknek_allt_erdekeben.pdf
http://www.trianon.hu/keret.phtml?/trianon/versek/
https://www.youtube.com/watch?v=s8hamZaBnq0
https://www.youtube.com/watch?v=ZKM05gEJa8w
https://www.youtube.com/watch?v=g-BuUloEgF0
https://www.youtube.com/watch?v=G8eDa5C5z58
https://www.youtube.com/watch?v=d0F8PWL6F5M
https://www.youtube.com/watch?v=dVCXYhvT2L8

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s
http://www.doksi.hu/news.php?order=DisplayPrintable&id=466
http://www.urbanlegends.hu/2012/01/trianon-100-2020-ban-minden-visszakapunk/
https://www.facebook.com/trianon.non?fref=ts

(I.V.V.)

MViktor