{#}{#} Megteszed a gyermekeidért?

A Férfiak Klubja Facebook bejegyzése

Minden pokolban nem kell benne élni, de olyan könnyen sem kell feladni, ahogyan manapság szokták. Rengetegen nem bírják ki a házasságuk első pár évét. A gyermekük kiskorát. Belebuknak az anyává és apává válás nehézségeibe, párjuk nyakába varrva a saját átalakulásuk gyötrelmeit, őket téve felelőssé a régi életük elvesztéséért. Mintha nem lenne eleve egyértelmű, hogy a régi életszakasz elmúlt és egy új következik más időbeosztással, más céllal, más értelemmel, más nehézségekkel és más szépségekkel… Mintha nem lenne jó rácsodálkozni egy új világra, amiben új végtelent kell meghódítani, amihez új fejlődési utat kell bejárni. Mintha a régi gyermeki életük után való sóvárogás előrevinne...

Jó, ha felnőtté válnánk még gyermekvállalás előtt. De a családalapítás az utolsó lehetőségünk erre. Ha akkor sem tesszük meg, nem akarjuk nagyon és nem ugorjuk meg ezt a lécet, akkor hivatkozhatunk bármire a bukás után. Mi vagyunk ott és egy olyan természetes léc, amelyik mindig is ott állt, minden ember előtt!

Kár, hogy kevesen tudják, akarják élvezni minden életkorban és életszakaszban az éppen azzal járó szépségeket, lehetőségeket. Kár, hogy az “útnak” mindig az előző, a következő, vagy csak egy “másik” szakaszában szeretnének járni. Kár, hogy ma majdnem kizárólag azon életszakasz nehézségeit és fejlődési kényszerét nem akarják vállalni, amelyik a gyermekeink jövőjével függ össze. Az összes többi életszakasz örömére áhítoznak (a gyermek nélküli felnőttet játszó/, az elvált, aki addig lubickolhat, míg a “másik” van a gyermekekkel/, a kirepült gyermekesek vagy az öregek szabadságára…)

Az a legrosszabb, hogy a magyar válások, statisztikai többsége a gyermekek kisiskolás koráig bekövetkezik (50 év fölött alig van!!!). És ehhez a szülővé válás első pár évének megoldatlan feszültségei és azok még pár évig tartó hurcolása vezet. Nézzünk szembe ezzel: valójában a legelső nehézségen fennakadnak! A legelsőn!!! Nem a másodikon, nem a negyediken…

Aki egy potenciálisan 50 éves házasság első 8 évében megbukik, az nem képes felfogni se, nemhogy megtapasztalni, hogy a borúra derű és derűre ború időszakok váltakozásának első időszakában bukott meg. Ez gyengeség, a kitartáshiány. A kapcsolat megjavításának rutinjáról beszélni sem érdemes, hisz egyszer sem tudják megjavítani. Ez minden, csak nem felnőtt viselkedés. Mindenki önmagát menti nagy hévvel, számtalan érvre támaszkodva, a média és a piacok által kiszolgálva. Pedig a felmérések azt igazolják, hogy aki egyszer megjavította a kapcsolatát, azok óriási többsége többször is megteszi. És nem, nem szürkülnek meg… A felmérések azt is igazolják, hogy akik megjavítják kapcsolatukat, azok “boldogság indexe” sokkal magasabb az elváltakénál!

Gyermeki önzőségünk, a fejődésre való képtelenségünk teszi tönkre utódaink jövőjét. Ideje felnőni. Ideje bejárni az utunkat! Ideje kitartani és megjavítani a dolgainkat. Ideje előbb a második, majd esetleg negyedik-ötödik ború-ciklusig húzni… Lehet, hogy az már a házasság 50-ik éve, amiből 35-40 jó év volt és csak négyszer kettő-három volt nehéz…

Tegyük hozzá: kettőn áll a vásár! Mindkettőn egyformán. Ha csak egyik akar gyerek maradni az éppen elég!!! És tegyük hozzá azt is, hogy minden pokolban nem kell benne élni. Amiről itt beszélünk az az, hogy olyan könnyen sem kell feladni, ahogyan manapság szokták.



facebook.com/aferfiakklubja
Kép: Andrew Lee (Flick)

Kerenyi