Két hét múlva a Tisza-tóra szerveznek egy remek biciklitúrát és csónakázást a Magyar Földrés barátaink, erre vonatkozó összefoglalónk linkjét bemásoltam a cikk végére, amely a napokban "jött velem szemben az éteren". Engem elvarázsolt pákászostól, Tisza-tavastól, videóstól, mindenestől. Olyan életvitelről mesél, amelytől az emberben felmerül a kérdés, hogy... Tudjátok mit? Meghagyom nektek a felismerés érzését... 


A gyereatiszatora.blog.hu magával ragadó hangvételű leírását a pákászok életéről az alábbiakban olvashatjátok.

A minap Herman Ottó egyik könyvét: A Magyar Halászat Könyvét vettem a kezembe. Régies nyelvezete miatt nehezen értelmezhető, ennek ellenére ajánlom mindazoknak, akik kíváncsiak eleink életére. Mit használtak az őseink egy-egy halászat alkalmával, vagy hogy egyes tájakon milyen volt a magyar halászélet. Ha a Balatonról írnék, biztosan a "látott halról" cikkeznék, de mivel a Tisza-tóról és Tisza-tó élővilágáról szól a blogunk, így hát nem voltam rest, a pákászok életét választottam. Remélve, hogy általunk páran megismerik, milyen is volt a pákászok világa...



De mi is az a pákászat?

A pákász elnevezés valószínűleg onnan eredt, hogy párnák, dunnák kitöméséhez, tűzcsiholáshoz gyűjtötték a gyékény pelyhes buzogányát a: pákát. A pákászat egy olyan kihalt ősi mesterség, ami a természet adta lehetőségeket kihasználva gyűjtögetett, halászott, vadászott. A pákászok, akik a lecsapolatlan láp- és mocsárvidékeken éltek, a terület jellegéből adódóan mezőgazdasági munkát nem tudtak végezni. Valószínűleg a pákász-életmód a földrajzi viszonyok hatására alakult ki. A pákász és családja gyűjtötte az ehető mocsári növényeket, a vadmadarak tojását, tollát, a piócát és a teknősbékát.



Voltak, akik darvak, kócsagok szelídítésével foglalkoztak, méheket tartottak. Kunyhójukat is a természet adta nádból fonták meg, ami többnyire kúp alakú volt. Evőeszközeit is maguk készítették. Kanaluk a nyéllel ellátott kagylóhéjból , villájuk pedig a kanalas gém faragott csőréből készült.

A pákász élet egyben vándor élet is volt: egy területen csak pár hétig voltak, majd amikor már nem adott számukra lehetőséget tovább álltak. Herman Ottó írásából az is kiderül hogy az ősi pákászok igazi remete emberek voltak, akik nem jártak be a falvakba, nem jártak el a templomba és házasságot sem kötöttek.



A nádi ember a lápi vidéket jól ismerte. Tudta, hogy mi a teendő egy nagyobb esőzés után. Nappal több száz jel alapján tájékozódott, este a hold fénye és a csillagok állása segítette. Mindig tudta, hogy milyen évszak van: a vízimadarak vonulásából kiolvasta. A pákász állatismerete páratlan volt. Az állatok viselkedéséből következtetett a várható időjárásra.

A pákász ingoványos talajon két-három ágú bottal járt. Bocskora alá gyékényből font tányérforma talpat kötött. A nyílt vízen pedig nádtutajjal, vagy bödönhajóval közlekedett. Az ivóvizet a lápos talaj alsó rétegeiben gyűjtötte össze úgy, hogy egy lápmetsző ásóval a talaj mélyebb rétegeibe ásott. Majd egy hosszú nádszálat vezetett le, így nyerte ki a tiszta vizet.

A pákászok között is voltak " rangosabb- félék" azoknak a kunyhóik sárból voltak tapasztva, de nem volt se tetejük se ablakuk. A portájukat rendszerint még élő állatok is látogatták: egy- egy fióka korban magához szoktatott vadréce, vagy egy törött szárnyú kócsag, daru.

"Itt járt-kelt a feleség, itt született s cseperedett fel a pákász gyermeke - a szabad természet szabad teremtménye."



A pákász utolérhetetlen, mesteri halász volt! Fő eszközei a varsa és a szigony volt. A csukát pedig csapóhurokkal fogta meg. Volt úgy, hogy nagy aszály jött. De a pákász nem halt éhen, felkereste azokat a helyeket, ahol a föld mélyében össze vermelődtek a halak: kiásta azokat. A mesterség apáról- fiúra szállt, így sajátították el.

Vadászként is jól megállták a helyüket. Télen, amikor be volt fagyva a víz, a récék forrásokat látogattak. Ekkor a pákászok összebeszéltek nagy körben körülfogták a forrás helyét közben meztelenre vetkőztek. Amikor kellő távolságban voltak, egy pákász elfüttyentette magát: mind berohantak a vízbe. A roham miatt a récék hirtelen nem tudtak felrepülni...

Nemcsak az állatokat, hanem a lápi növények tulajdonságát is jól ismerték. A növényeket gyökerestől szárították, majd összetörték. Faggyúval összekeverve kenőcsként használták. Az orvosi zilizt sebgyógyításra, fájó torok öblögetésére használták. Piócákat is ők gyűjtötték be, amiket eladtak a falvakban és a városokban.


A folyók szabályozásával, lápok lecsapolásával a különleges pákász mesterség kihalt...


A Magyar Földe Tisza-tavi kerékpár túra információkat megtalálhatjátok itt.

gyereatiszatora.blog.hu

83as