...ahol minimálisra csökkentették a pénz szerepét a létezésben. A Zselicség szélén, a somogyi dombvidék keleti részén fekvő Visnyeszéplakon negyven évvel ezelőtt több mint ötszáz ember lakott. A 90-es évek elejére már csak harmincan maradtak hírmondónak a környék elszegényedése miatt. Ekkor azonban megváltozott a helyzet. Olyan emberek találtak rá erre a csendes helyre, akik egy emberközpontú, hagyományokra épülő életmódra vágytak...

A fokke.hu cikke következik.

Az önfenntartó falu és általában a falu legfontosabb jellemzőjének a helyi közösség összetartó erejét tartják. A látszat ellenére nem távolodtak el a mai világtól, egyszerűen megpróbálnak néhány dolgot másképpen csinálni, mint a többség és hiszik, hogy ez a többség javára is válik majd.
 

A Visnyeszéplakkal összeérő Pacsérvisnyén, Ökördi Zsuzsa házának épülő terasza

Elsősorban katolikus családok élnek Visnyeszéplakon, akik a közös lelki életet fontos összetartó erőnek tartják. A vallási ünnepeket és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat, mint a karácsony előtti betlehemezés vagy a farsangi mulatságok megtartják, megőrzik. Minden évben Szent Mihály napján búcsút tartanak. Mivel a faluban nincs templom, egy kápolnát szeretnének építeni. A hozzá tartozó harangláb már elkészült. Az éppen ügyeletes harangozó mindennap megkondítja a faluban őrzött 150 éves harangot. (A haranglábat újjáépítették a Faluház mellé, a kép egy korábbi állapotot mutat.)
 
 
Az ide költözött családok elsősorban a régi házakat újították fel hagyományos technikák felhasználásával, természetes anyagokból. Van, akinek döngölt fala van, van aki paticsfalat csinált, és van, aki vályogtéglából építkezett. A falu lakói egymásnak segítve maguk építkeznek, a falakhoz legtöbbször használt vályogtéglákat is saját kezűleg állítják elő.
 
 
Vályogtéglából épülő ház Visnyeszéplakon
 
 
A gyógynövénygyűjtő és termesztő Andrócki Vera
 
A falu lakói egy pénz nélküli világot próbálnak megteremteni. Önfenntartásra törekednek, de ez a mai világban maradéktalanul nem valósítható meg. A családok megtermelnek maguknak szinte mindent, amire szükségük van. Mindenkinek van saját zöldségeskertje. A gabonát közösen termelik meg, a faluban megőrlik, majd ki-ki megsüti magának a kenyeret. Mivel vannak olyan dolgok is, amiket nem tudnak előállítani a faluban, valamennyi pénzre is szükségük van. A megtermelt felesleget elcserélik, a falun belül vagy eladják a környéken. Visnyeszéplakról nem jár el senki „valódi” munkahelyre dolgozni, bár néhány fizetett állás van a faluban is, mint a falugondnok, vagy a tanítónő.

 
Az itt lakók úgy élnek, hogy igyekeznek a helyi adottságokat kihasználni. Visnyeszéplak igazi gyümölcsparadicsom: március elejétől december végéig folyamatosan érik valami finomság (cseresznyétől a naspolyáig), sőt, ha a csipkebogyót, a kökényt is beleszámítjuk, akkor egészen februárig. Jó lehetőségek vannak a gyógynövénytermesztésre és gyűjtésre is. Többen foglalkoznak állattartással és az ehhez kapcsolódó tevékenységekkel, például sajtkészítéssel. A méhészkedés is nagyon népszerű elfoglaltság, hiszen a Zselic közismert méhészparadicsom. Sokféle kézműves tevékenység is folyik a faluban, főként saját használatra (szövés, gyertyamártás, kosárkötés stb.), de eladásra vagy cserére is. Található a faluban asztalos, népi ruhakészítő, fafaragó, kovács.
 
 
Máté László gazda asztalosműhelyében

 
Fakaptáras, sokcsaládos méhészet

 
Ökördi Zsuzsa biokecskesajt termékei
 
 
Koca malacaival Visnyeszéplakon
 
A 90-es évek óta a falu lakossága megháromszorozódott, elsősorban Budapestről költöztek ide fiatal családok. A hagyományokat követő életformának megfelelően a nagycsaládos létformát választották, így ma örvendetesen sok gyerek van a faluban. Követendőnek a hagyományos falusi értékrendet tartják, ennek a világnak a szellemiségét próbálják átalakítani ma is élhető életmódra.

 
Szabadtéri tűzhely és kemence
 

Itt az emberek sokkal szorosabban élnek együtt, mint a városokban, az élet egészen más próbatételek elé állítja őket. Csak egy jól működő közösség tud életképesen megmaradni ilyen feltételek között. Ezért ide olyan családoknak érdemes költözni, akik ténylegesen elkötelezték magukat emellett az életforma mellett. Egy település, egy „önfenntartó falu” létét leginkább az ott élő emberek közösségének erőssége határozza meg. Ha nem „lehelünk lelket” egy faluba, az nemigen fog normálisan működni. Visnyeszéplakon azt mondják, hogy valódi összetartó erő csak a közös hit és az igaz szeretet lehet.

fokke.hu

"...Hajnali harmat hűti le szívem
Neked semmi, nekem ez a minden
A találkozás, ahol ezer év után
Újra együtt egy árnyékos délután
Nevetni kell, akkor is, amikor
Úgy érzed, az élet mindjárt eltipor
Bármi jöjjön is, minden út áldott
Mert a végén Isten körül álltok
Hunok mantrája dobog tüdőmben
Így látom a valót ott a tükörben
A szeretet szer, ami engem etet
És Árpád népe újra szabad lehet..."

FankaDeli - Ahogy a nap kel fel

83as