Rovat: Országunkban - 0
A Honvédelmi Minisztérium engedélyével Bács-Kiskun megyéből néhány kiskunsági ember azon gondolkodott, hogyan tudná leghatékonyabban szolgálni hazáját a kialakult migrációs helyzetben.

Így született meg az ötlet, hogy a határon szolgálatot teljesítőket lássuk el jó minőségű - az otthoni ízeket idéző – étellel. Sokunk volt katona, illetve szimpátiát ápol a honvédséggel, így megszületett az elhatározás, hogy felkutatjuk a kapcsolatokat, miként lehetséges a kitelepülésünk egy határ menti katonai csoporthoz.

2015. október 10.-én szombaton, hajnal 5-kor Kecskemétről indultunk neki a kalandnak. Egy Ivecoval (tehergépjármű - a szerk.), trailerrel, kemencével, személyautókkal, valamint elszántsággal ötvözött izgalommal. Várakozással töltött el minket, hogy miként fogadnak majd a katonák egy idegen civil csoportot - "Nem-e véletlen csak okoskodó civileknek fognak kezelni bennünket".







Délelőtt 10 órára érkeztünk a Bóly melletti Sziebertpusztára, a honvédség egyik határ melletti ellátó-központjába.

Itt találkoztunk először személyesen Seres Zoltánnal, aki a mi mozgásunkat is koordinálta. Már az első benyomásunk az volt, jó helyen járunk, főleg, hogy mikor felvettük a kapcsolatot vele, a pihenőhelyén azt láthattuk, hogy egy Szent Koronáról szóló könyvet olvasott. Minket ez jó érzéssel töltött el, mivel véleményünk szerint a Szent Korona, ami egyesíti a magyar embereket (és a hozzá íratlanul tartozó, un. Szent Korona Tan - a szerk.).



A horvát-magyar határ ideeső részéről idehozták a fegyveres katonákat étkezésre. Ebbe a munkába kapcsolódtunk mi be, mint egy különleges népi gasztronómia. 2 db rackát (juh - a szerk.) kaptunk a Kecskemét környéki Belényi Zoltántól és Kamasz Banditól. Az alapját ez a felajánlás szolgálta a kétnapi muníciót, de több, sok felajánlást kaptunk a környékbeli emberektől. Legyen az zöldség, fűszer, akár jó minőségű Király búzaliszt. Egy dologra nagyon figyeltünk, hogy a minőséget semmiképp ne áldozzuk fel a mennyiség oltárán.





Ezek tudatában vállaltuk a napi kb. 150-150 fő ebédjének elkészítését.

Az első néhány órában a nyersanyagot készítettük elő, illetve kisütöttük az első adag kenyereket a kemencében. Ezzel együtt, ahogy sültek a kenyerek, a hangulatunk is oldódott a kis csapatunk és a katonák között. Tapasztalataink szerint mindenki barátságosan fogadott minket, katonai rangtól, nemtől függetlenül, így sok szó esett a családjainkról, a migrációs helyzetről és egyéni életutakról. Láttuk, hogy minden egyenruha mögött egy magyar hazafias életút búvik meg, így hamar jó kapcsolat alakult ki a katonák és kis csapatunk között.

Mindezek jól mutatják, hogy hogyan tud viselkedni és mire képesek a magyar emberek egymásért, ha hagyják őket a dolgukat végezni (aláhúzás a szerk.-től). Természetesen nem gondoljuk, hogy 300 honvéd megvendégelésével megváltjuk a világot – természetesen célunk nem is ez volt – hanem, hogy hazai ízeket varázsoljunk a tábori konyha kínálata közé, szeretetünket, tiszteletünket mutassuk ki a honvédek irányába, illetve kapcsolatot építsünk egy-egy alakulattal, hogy adott probléma esetén egymást segítve vészeljük át a nehezebb időket, és legyenek begyakorolt mozdulatok, kapcsolatok a közös munkában. Nem utolsó sorban pedig a mi kis civil közösségünket – mely már többször csinált hasonló megmozdulásokat – újra mozgásba hozzuk.

Pozitív tapasztalatokkal telve indultunk haza a jól sikerült hétvége után. Így elhatároztuk, folytatjuk a munkánkat, és legalább havi egy alkalommal meglátogatunk egy alakulatot a határ mentén, amíg a határaink mentén kialakult helyzet úgy kívánja.



Megtisztelőnek éreztük, amikor a tisztek közül többen is csapatjelzésüket átadták csapatunknak. Köszönjük nekik a szívélyes fogadtatást!

Azóta az ország több pontjáról kerestek minket felajánlásokkal - Soprontól Hódmezővásárhelyig - így biztosan hamarosan újra szolgálatba állunk!

Azóta a Honvédségtől hivatalos úton is megköszönték, ez megtisztelő számunkra, köszönjük szépen!

További részleteket az alábbi cikkben olvasva talál rólunk:

Újszövetség - A magyar honvédőinket támogatók kezdeményezése

A cikket Vágó Csaba írta Király Roland Magyar Családellátó beszámolója alapján.

„Összefogva, egymást védve”



Kép: Újszövetség facebookos oldala

Csaba