Rovat: Tudomány - 0
2015 márciusában a WHO szakirányú szervezete - az IARC - az ember számára valószínűleg rákkeltő anyagok osztályába sorolta a glifozátot. Az alábbi cikkben a glifozáttal szennyezett tamponok, kötszerek, és ezek esetleges egészségügyi hatásaival kapcsolatos témában kettő, viszonylag friss kutatási eredménnyel szeretném megismertetni az olvasókat.
 


A glifozát gyenge szerves sav, színtelen kristályos, szilárd vegyület, vízben jól oldódik. Világszerte elterjedt gyomirtó szerek hatóanyaga, amelyet gyümölcsök, zöldségek, szántóföldi növények termesztése során, vízi és szárazföldi termesztésben használnak. A GMO-k terjedésével a glifozát felhasználás radikálisan megnőtt az elmúlt években, főleg a génmódosított glifozát-rezisztens kukorica termesztése miatt.

Az elsőt Dr. Damian Marino végezte, és az eredményeket 2015. október 18.-án publikálta egy Buenos Aires-i orvosi kongresszuson. 



A kutatás célja annak megvizsgálása volt, hogy a gyapot termesztése során felhasznált vegyszerek milyen mértékben maradnak vissza a belőle készült pamuttermékekben. A vizsgált termékek higiéniás eszközök (tamponok, fültisztító pálcikák, sminkkellékek) és steril kötszerek voltak. Bár a kutatás nem kifejezetten a glifozát kimutatását célozta, a legjelentősebb eredmény mégis ez volt.

Kiderült, hogy a vizsgált termékek 85%-a szennyezett ezzel a potenciálisan rákkeltő anyaggal. Igen, a steril kötszerek is.

Az eredmény nem meglepő, tekintve, hogy az USA-ban termelt gyapot 96%-a génmódosított, és ezzel együtt glifozáttűrő. Ezeket a növényeket pedig intenzíven kezelik ezzel az anyaggal. A mért koncentráció 13 és 17 mikrogramm volt egy kilogrammnyi pamutban. A tamponmárkák közül kettő (OB, Kotex) érintettsége név szerint is említésre került. Mindkettő amerikai illetőségű, és mindkettő kapható Magyarországon is.



Ez mind csupán érdekességnek tűnhet, és teljes joggal merülhet fel a kérdés, hogy van-e ennek a kutatásnak bármiféle gyakorlati jelentősége, hiszen kötszert csak időszakosan használunk, a tampon pedig egy kis tömegű termék (átlagos tömege 2-4,5g), és nem is teljesen pamutból készül. Ráadásul a pamutban lévő kis mennyiségű glifozátnak is csak egy része szívódik fel.

Nos, a cikk második részében tárgyalt "Transcriptome profile analysis reflects rat liver and kidney damage following chronic ultra-low dose Roundup exposure" című publikáció tanulságai szerint nagyon is van.

Ezt a tanulmányt egy angol, francia és olasz kutatókból álló csoport jegyzi, 2015. augusztus 25.-én publikálták az Environmental Health szaklapban. A kutatás célja a glifozát hosszútávú fogyasztásával járó esetleges egészségügyi elváltozások feltárása volt. Számos ilyen tanulmány látott már napvilágot, többnyire eléggé aggályos eredményekkel. Ezt a konkrét munkát azért emeltem ki, mert ebben az esetben a kutatók kifejezetten a nagyon alacsony dózis hatásaira voltak kíváncsiak.

A kísérleti egerek naponta, szájon át 4 nanogramm (a gramm egymilliárdod része) glifozátot kaptak testtömeg-kilogrammonként két évig. Ez a koncentráció jóval kevesebb, mint az amerikai ivóvízben, a glifozátra engedélyezett egészségügyi határérték. Ez az USA-ban 700ng/l, az EU-ban 100ng/l.

Csak hogy játszunk egy kicsit a számokkal: Dr. Damian Marino 13-17 nanogramm glifozátot mért egy gramm pamutban. Ha egy 4,5g-os tampon 75%-ban tartalmaz pamutot, akkor egy darabban 57,37 nanogramm glifozát van.

Az eredmények között megtalálhatóak a glifozátra jellemző 25%-os testtömeg-veszteség, a testtömeg 25%-át kitevő tumorok, különböző bevérzések. De a legmegdöbbentőbb eredmény csak ezután jött a fejlett elektron-mikroszkópos, és széleskörű genetikai vizsgálatoknak köszönhetően.

Kiderült ugyanis, hogy a glifozát még ilyen kis dózis mellett is zavarja az RNA splicing-ért felelős spliceosome enzimek működését. Nem kívánok nagyon belemenni a technikai részletekbe, de ha a RNA splicing hibásan történik meg, a fehérje (sejt) gyártásáért felelős enzimek rossz terv alapján kezdenek gyártani.

Ebből egyenesen következik, hogy az adott sejt is hibás lesz, ezt a szervezet idegenként kezeli és tumorokba zárja. Jelen kutatásból kiderül, hogy a kísérleti egerekben, a májban és a vesékben összesen, nagyságrendileg 4000 darab gén érintett a fenti kifejeződési problémában. Hozzátenném, hogy a kötszerek esetén a glifozát nem nyálkahártyán keresztül szívódik fel, hanem egyenesen a vérkeringésbe jut. A fent tárgyalt kutatás ezt az eshetőséget ugyan nem vizsgálta, de a papírforma szerint ebben az esetben a kockázat nagyobb.

Továbbá fontosnak tartom kiemelni, hogy bár a glifozáttűrő génmódosított növények termesztése Magyarországon tiltott, a glifozát-tartalmú növényvédő szerek alkalmazása nem, sőt az egyik legelterjedtebb növényvédőszer hatóanyag. Ezzel csak arra szeretnék rámutatni, hogy nem csak pamutban, vagy feldolgozott GMO élelmiszerekben találkozhatunk ezzel az anyaggal.



Végül egy kis érdekesség. Korábban az oldalon közölt az AMIKOR A GMO LOBBISTÁT MEGKÍNÁLJÁK GYOMIRTÓVAL című cikkben ezzel a glifozát hatóanyagú Monstanto Roundup termékkel kínálják meg Patrick Moore ex-Greenpeace lobbistát, aki nagyvonalúan kijelentette, hogy biztonságos (mindenki másnak), hiszen egy csomóan öngyilkosok akartak lenni vele, és túlélték. De Ő "nem olyan hülye", hogy beleigyon.

A cikkben lévő kép a kísérleti patkányokról Gilles-Eric Séralini francia kutató "Long-term toxicity of a Roundup herbicide and a Roundup-tolerant genetically modified maize" című publikációjából származik. Ő a fent említett nemzetközi kutató csoporthoz képest 25%-kal több glifozátot adott a patkányoknak, NK603 GMO kukoricával együtt 90 napig a képen látható eredménnyel. Maga ez az eléggé elhíresült kutatás, és az azt követő "ellenkutatás" külön is megérne egy misét.

szeghalmi