Elmondom nektek pár mondatban, hogy nekem mit ad ez az egész, és miért megyek minden hétvégén, amikor tehetem, avagy éppen miért kelek fel még a Nap előtt, hogy láthassam, ahogyan Ő felkel.

Kedves olvasó! Csupán néhány személyes érzésem, gondolatom osztanám meg veled, ezzel a néhány sorral, remélem tudsz belőle meríteni, vagy inspirálódni. Annak okán írok, hogy őszi kalandozásaimról a Gemenci erdőben összeállítottam egy rövid montázst, 2 hónap számomra legemlékezetesebb, vagy legszebb pillanataiból, és ehhez szerettem volna még kapcsolni egy kis mögöttes tartalmat, hogy mégis mi van bennem, ami arra ösztönöz, hogy
ilyeneket csináljak, készítsek.





Természetesen a miértje egyszerű. Ösztönösen, avagy elemi szinten érzem, ahogy vonz a természet, minden apró részletétől, az egy egészig. Mindig is megvolt ez az érdeklődésem, és érzékeny voltam rá, de volt egy pont az életemben, nem is túl régen - bár ez relatív, mint minden - ahol elkezdtem rendszeressé tenni az erdőjárást az életemben. Minél többet töltöttem kint a szabadban, mindig annál többet szerettem volna még, és szeretnék is. Függővé tesz! Azt hiszem itt beszélhetünk kivételesen egy pozitív függőségről, de ez tényleg kivétel. 

Hogy mit ad? Rengeteg mindent! Legfőképpen szellemi és lelki szinten értem most, persze fizikai síkon is mindent megadna, ahogyan az állatoknak is mindent megad. Igen, itt is az első tanítása ennek az öreg mesternek, Ő minden tálcán kínál nekünk, minden adott, menj ki, és nézd csak meg a vadakat! Ők is élnek, és valóban élnek, mindenféle technológia és fölösleges tévút, sallang nélkül. Sok tekintetben én őket fejlettebbnek, tudatosabbnak tartom az embernél, de ez nem vita téma, eltérő vélemények vannak, az enyém ez.

Élményszámba megy az manapság, ha kiszakadsz a panelrengetegből, nem tudom van e olyan városi, aki ezt ne így érezné... Szerintem nincs, lehet akármekkora plázabetyár, vagy mit tudom én, hogy mi, a valódi emberi lényünk, mivoltunk, nem tudjuk teljesen elnyomni szerintem. Az erdőben megszabadulsz minden természetellenes fénytől, zajtól, aberrált, negatív töltésű embertől, szmogtól, és hadd ne soroljam. Csak sétálsz, vagy biciklizel, vagy leülsz egy ponton az erdőben, és ahogyan a lelked is lecsendesedik, úgy az elméd is kitisztul, és a gondolataid befelé irányulnak, és minden zavaró tényező nélkül valóban magadban tudsz lenni, elmerülni, és merengeni a saját érzéseiden, és garantálom neked, hogy arra a kis időre amíg egy erdőben vagy, el fogod felejteni a te "nagy" problémáid! Menj ki, és tapasztald meg magad, ha nem hiszel nekem, sőt ha hiszel, akkor meg még inkább!

Szóval egy igazi menedék az egész valódnak.

Aztán rengeteg mindent tanít úgy, hogy nem is számítasz rá, de egy-egy élmény olyan ráébredést, vagy megvilágosodást tud generálni, ami megváltoztathatja az életed, illetve segíthet megérteni. Az egyik legemlékezetesebb ilyen személyes élményem az volt, amikor egy esős kora őszi napon "kergettem" a szarvasokat, hogy végre megörökíthessek legalább egyet, de több órányi kudarc után feladtam, túl tapasztalatlan voltam, ők meg túl cselesek, és figyelmesek. Szóval csalódottan hazaindultam biciklivel, 20-30 km állt előttem hazáig az erdő melletti töltésen.

Egyszer csak tekerés közben észrevettem egy keskeny, földes utat, ami bevezetett az erdőbe, és eddig még nem láttam a dús nyári növényzet miatt. Már otthon szerettem volna lenni, esett, én meg fáradt, és csalódott voltam, de mégis megálltam, hajtott a kíváncsiság. Jól tettem, hogy bementem, olyan jó érzésem volt, ahogy haladtam egyre beljebb. Hamar egy tisztásra értem, ahol ott termett előttem egy mesébe illő gím bika... Leesett az állam, és az örömtől és meglepettségtől kicsit megmámorosodva, önkénytelenül azt mantráztam, hogy "Istenem, de gyönyörű". Természetesen a fák mögül megbújva csodáltam és fényképeztem. Aztán jött a késztetés, hogy közelebb menjek, kiléptem a fák közül, és lassan közelítve felé, 20-30 méterig közel engedett magához, tisztán látott Ő is, de nem szaladt el, megálltam és néztük egymást. 

Rettentő hálás voltam, hogy ezt megélhettem. Negyed óra csodálkozás után úgy döntött, hogy tovább áll. Hazafelé jött egyfajta ráébredés a saját életemre, ahogyan újra játszottam magamban a jelenetet, hogy a boldogság is valami ilyesmi. Kergetjük, de elvárásokkal állunk elé, és el is ijesztjük, majd végül mi vagyunk csalódottak. De(!), mikor végre nem hajkurásszuk, az élet teljesen váratlanul megnyithat előttünk egy ösvényt, ami rávezet arra, amit szerettünk volna mindig is. Persze ezek törékeny múló pillanatok, mondhatnám ugyebár, hogy "szappanbuborékok", nem azért értékesek, mert örökké tartanak, nem birtokolhatjuk őket, nem is voltak a mieink, mi csak átélhettük, ezt kell megbecsülni. Nekem jobb lett ettől az életem, nem anyagilag, nem fizikai síkon, de megtalált egyfajta belső béke, csak vigyáznom kell rá, hisz ez is "szappanbuborék".

Ezt a szarvas mestert láthatjátok a videóban is.

Tudom sajnos, hogy nem mindenki teheti meg, hogy kimozduljon, hisz nincs erdő, nemhogy a közelében, hanem kifejezetten nagyon messze van a lakóhelyétől. Szörnyű ez a helyzet, hisz ezzel nem csak a klímát tesszük tönkre magunknak, és általánosságban a fizikai síkon való létezést állatnak és embernek, de szellemi szinten is elszakadunk elemi szükségleteinktől, márpedig, ha valaminek szüksége van az erdőre, akkor az a lelkünk.

Megoldás lenne a világ legtöbb bajára az erdősítés, tisztább levegő, gazdagabb élővilág, jobb klíma, boldogabb emberek. Szerintem.

De nem is akarom tovább szaporítani a szót. Íme egy kis ízelítő a kalandozásaimból, avagy kedvcsináló. Amennyire nagyon amatőr szinten és amatőr eszközzel készítettem, annyira nagyon lelkesen, hogy valami szépet és értékeset mutathassak az embereknek, és persze nem végső soron egy emléknek magamnak, hogy ha megnézem, felidézhessem a tapasztalásaim.

 

 

MG


2015-11-15 19:21:08 - MG
10 hozzászólás
Anikó, én is annak tartom. :) Bár nyilván az egész "terep" az, csak ez egy olyan kis rész amit egy kicsit hagynak élni. Feri, teljesen jól mondod! :) Ez a mi mesénk. Imi, e tekintetben én is annak tartom magam. Sajnos máshova viszont nincs lehetőségem eljutni, pedig mennék a világban minden fele. Még a Holdra is szívesen eljutnék, más nem, akkor megnézni fülölről ezt a csodabolygót. Szóval élek hálásan azzal ami nekem jutott, nekem szánt.
2015-11-15 15:38:36 - Imko
9 hozzászólás
Szerencsés vagy Gabi, hogy Gemenc közelében élsz! Mert nekem "csak" a művelés alá vont alföldi róna van e téren, néhány csalitossal. Bár érdemes volna egyszer gyógynövényeket, esetleg gombákat illetően körbenéznem a környékünkön.
2015-11-15 13:08:05 - szekelyf
3 hozzászólás
Nagyon szép az amit elénk tártál Gábor. Köszönöm. Ügyes vagy, folytasd kérlek. Jelszó: betonból erdőbe!
2015-11-15 11:39:53 - 83as
13 hozzászólás
:) mi köszönjük az élményt. Magam részéről mindig egy földi paradicsomnak tartottam a Gemenci erdőt, és rég megkapta az "ide muszáj eljutnom helyszín" kategóriát ( és itt most csak ezt a szót tudom hasznalni :) )
2015-11-14 23:52:29 - MG
10 hozzászólás
Anikónak meg még egyszer köszi a segítséget a kirakásban, nélküle nem lenn itt! :D
2015-11-14 23:49:43 - MG
10 hozzászólás
Ricsi! Ha így gondolod neked elhiszem, köszönöm, ez ösztönző! :) Dénes! Örülök hogy tetszik, jó látni ha sikerül adnom, és köszönöm! csak ismételni tudom magam... Bence! Én köszönöm! A Tavak és erdők könyve után azt éreztem, hogy megírt mindent amit érzek ezzel kapcsolatban. Aztán érlelődött bennem azért egy ilyen a saját tapasztalatokból. Nem gondoltam volna hogy valaki ezzel kapcsolja össze, rendesen megleptél. Jól esett!
2015-11-14 22:08:16 - Viharfecske
3 hozzászólás
Sziasztok! Wass Albert után ez az írás az első, amely olyan, amit én is szeretnék, de eddig nem tudtam megfogalmazni. Köszönöm! B.
2015-11-14 12:54:31 - mdeni
8 hozzászólás
Gábor. Ez nagyszerű lett. :)
2015-11-13 23:33:00 - W
4 hozzászólás
Jókat írsz, és nagyon tetszik a videó!:) Köszönöm!
1