Rovat: Országunkban - 0
A Karácsony közeledtével mindig megszaporodnak azok a segítségkérések, mely a rászoruló gyerekek, a beteg gyerekek dolgát hivatott segíteni.  Nem mondom, hogy jó ez így, mert ettől még egész évben nincs megoldva a helyzetük, de talán a segítség, a szeretet és egy kis figyelmesség jobban átsegíti őket is ezen a lelkileg nem túl könnyű időszakon.

Régóta készülök már megírni ezt a cikket, már a Mikulásnap környéki őrületkor is felvetődött egy gondolat, hogy azért a nagy-nagy karácsonyi bevásárlások során kicsit merengjünk el rajta, nem férne-e bele egy kis adományozás, egy kedves apróság az apróságoknak, akik egyedül maradtak a nagyvilágban. Megvallom őszintén, magam sem gondoltam, hogy vannak olyan gyerekek, akik kiskorúként a szüleik nélkül élnek, de még csak nevelőszülőknél sincsenek elhelyezve, nemhogy egy árvaházban, vagy gyermekotthonban lakjanak, és ilyen szinten kelljen nélkülözniük.

Ma viszont szembejött velem ez a videó, amely arról szól, hogy három kiskamasz előbb az édesapját, majd idén augusztusban az édesanyját veszítette el.

A riporter által feltett "Mire vágysz a legjobban most?" kérdésre a kisfiú válasza:

"Hát, melegre!"

Érted ezt kedves Olvasó? 

Nem kívánom minősíteni a gyámhivatalt vagy a szociális ellátórendszerünket, de legyünk már vele tisztában, hogy itt tart a történet. Három kiskorútól elvárják, hogy pénz nélkül legyen, mert a >nem illetném jelzővel< szociális hálózat, meg a nyugdíjfolyósító felelős szerv lefolytatja a hivatalos eljárást, meg az ügyintézési idővel és egyebekkel példálózik.

Kérdem én, hogy ezek a gyerekek, és nyilván ezek után gyanítom, nem ők vannak egyedül ebben az országban, de ezek a srácok ezt a lelkileg megterhelő időszakot viseljék el úgy, hogy közben suliba járnak, tanulnak, és azon is törjék a fejüket, hogy mit fognak vacsorázni, vagy mitől lesz meleg az otthonukban?

"Érdekes" dolgok ezek na... Azért azt úgy szeretném megkérdezni, ha a decemberi mindennapokban a bevásárlóközpontban megforduló emberek számát vesszük alapul, 100 ft/koponya mennyire megterhelő azoknak, akik sokezer forintot hagynak a boltokban, és mekkora segítség volna ez az összeg jónéhány ilyen sorsú gyereknek, ha összeszoroznám ezt a két számot.

Nyilván Magyarországon nem egyszerű ezt lejátszani, hiszen akárki nem állhat oda egy persellyel, mivel mindenki mínusz egyről indul ebben az országban. Aki odaáll, az "biztos valami csaló" és "különben sem ér az célba". Bizonyára volt ok a gyanakvásra, de őszintén remélem, "Másképp lesz holnaptól!"

Szóval, itt a nagy rohanós napokban ne raboljam tovább az időtöket, legyetek kreatívak és találjátok meg módját, hogyan segíthettek. Járjatok utána, a saját megyétekben, a kis városban, ahol éltek, hol jönne jól egy kis segítség. Kutassatok fel olyan ismerősöket, akik tudják, kire fér rá egy kis meleg étel vagy takaró, vagy bármi, amit úgy gondoltok. Mindegy, hogy gyerekként gondoltok a társaitokra, vagy szülőként ezekre a gyerekekre. Ne azzal törődjetek, hogy eddig miért nem segítettetek, hanem azzal, hogy ezután hogyan fogtok, ha akartok, ha tudtok. 

Berzétei Árvaház kis lakóinak szeptemberben a motorosok, FankaDelivel karöltve, gyűjtöttek adományokat, akkor az alábbiakat írtam a kifogásokról. Még most is aktuális... 

Talán eljön egyszer egy világ, amelyben egy emberként fogunk össze a bajban. Amikor félre tudjuk tenni az önzőségünket, hogy azért nem segítünk, mert magunkban azt gondoljuk, nem a mi dolgunk. Lehet... Talán nem a mi dolgunk, de honnan is tudhatnánk ezt? Miféle egy élettelen, léleksivár világ vár ránk, ha minden egyes alkalommal, amikor lehetőségünk nyílna segíteni, csak legyintünk, és másra mutogatunk. Pedig mennyit tehetnénk. Mennyi szeretet tudna rászabadulni a világra, ha kinyitnánk a szívünket és mernénk segíteni. Tudom, tudom, alig van neked is, kedves olvasó, hisz hogyan is tudnál te segíteni? Pedig hidd el, tudnál...

Régen se volt ez másképp, segítettünk egymásnak. Hol így, hol úgy. Hozzuk vissza ebbe a világba ezt a jó szokásunkat! 

"Akinek Isten adott, adjon a gyermeknek. Mert aki a gyermeknek ad, az az Istennek ad!"


Kép forrás: hungaricana.hu

83as