Kedves Szövetségesek, Kedves Támogatóink, követőink! Megtörtént második kitelepülésünk, folytatva a megkezdett munkát, most Nagykanizsán láttunk vendégül napi 100-130 katonát november 20-21-én. Azon belül is a volt Határőr laktanyában lettünk elszállásolva, a határ mentén szolgálatot teljesítő katonákkal együtt.

Az előkészületek hasonlóan történtek, mint korábban, viszont szeretnék megemlíteni néhány momentumot, amelyek segítségével nagyobb betekintést kaphat rólunk a kívülálló olvasó.
A pörkölthöz alapanyagul szolgáló disznót Hódmezővásárhelyről kaptuk felajánlásként. A közvetítő Bán István volt, aki egy helyi gazdával, Kucsora Istvánnal (Kéktói Ménes) közösen felajánlott nekünk 2db élő állatot, amiből most egyet hoztunk el.


Kalandos úton sikerült eljuttatni Kerekegyházára, ahol pénteken feldolgoztuk, hogy másnap délután már az üstben rotyogjon. A feldolgozásban nagy segítséget kaptunk Illés Erikától, aki a helyet biztosította nekünk, Koskár Józseftől és Koskár Istvántól, akik a jó böllér szakértelmét hozták magukkal, valamint Csupor Jani Bácsit segítségnek. Patronálónk volt még Árgyelán Szabin barátunk is.

Péntek késő estére minden a helyére került, beszereztük a még hiányzó eszközöket, alapanyagokat. Szombat hajnalban a szokásos módon, 6 órakor indultunk Kecskemétről, majd iránytűnket beállítva célba vettük Nagykanizsát.

Rövid, 300 km-es utunk után kicsit megnyújtózva, gyorsan kipakoltunk és kezdtük is a zöldségek, húsok előkészítését. Kis csapatokra osztottuk magunkat, mindenkinek meg volt a saját maga feladata. Voltak a kenyérsütők, a pörköltesek és a levesesek. Olykor-olykor besegítve egymásnak, katonás fegyelmezettséggel végeztük dolgunkat. 

 






Az első megjelenő katonák furcsán néztek ránk, hogy mit is keresnek itt civilek, főleg egy lovaskocsis kemencével. Viccesen hatottunk a nagy katonai járművek mellett az tény, viszont a komor zöld járművek közé vittünk egy kis színt és jókedvet.
A vacsorával láttuk vendégül a katonákat szombaton. A menü orjaleves, disznópörkölt krumplival és savanyúsággal, kemencében sült Király búzás kenyérrel.



 
Az első este kicsit megilletődötten fogadtak a katonák, de a vacsora végeztével a hangulat is oldódott, beszélgetésekre is volt lehetőség új ismeretségek alakultak ki. Az este beköszöntével még a tűz mellett beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk a körletünkbe.

Másnap ebéddel készültünk, a menü továbbra is változatlan maradt.

 
 
 
 
 




A határról beérkező váltás egyből hozzánk érkezett be, és várták a megérdemelt ebédet. A hangulat ekkor már sokkal oldottabb volt, nem lehetett érezni az előző napi meglepettséget. Sokat beszélgettünk ebéd közben, jól esően sok elismerő mondatot gyűjtöttünk be.
Számunkra megható pillanat volt ez, hogy ily módon értékelték a munkánkat, csapatunk munkáját.

Szintén nagyon jól eső érzés volt látni a katonák arcán, hogy örömet okoz nekik ez az apró figyelmesség, sokan már több hónapja nem voltak otthon szeretteikkel, nem éreztek hazai ízeket. 

Az ebédhez csatlakozott Fucsku Sándor vezérőrnagy, parancsnok akitől az ebéd végeztével emlékplakettet és emlékérmét kaptunk.



Az ebéd után összepakoltunk, majd haza siettünk családjainkhoz, de a visszatérés reményében léptünk ki a kapun.
Köszönjük, hogy adhattunk egy kicsit a honvédőknek, számunkra nagyon fontos a munkájuk, megmaradásunk zálogaként tekintünk rá.

Támogatóinknak, segítőinknek külön köszönetet kívánunk mondani!

Kucsora István
Bán István
Koskár József
Koskár István
Sipos János
és minden támogatónknak aki egy téglát is hozzá tudott tenni a dolgainkhoz.

Vágó Csaba
kezdeményező

Csaba