{#}"Egyperces" novella a véletlenekről, romantikus köntösben. 
 
A tizenkettedik

 

A karácsony környéki hidegre való tekintettel mindenki előkereste a szekrényéből, vagy - ha nem találta - vásárolt magának egy sálat, mellyel távolabb tarthatta a csípős hideget.


   
A hétköznapok forgatagában érdekes volt figyelni az embereket: az arcukat, ahogy munkába sietnek, vagy éppen hazafelé tartanak, ahogy egymással beszélgetnek, ahogy a városban járnak, kelnek, ahogy léteznek. Rengeteg féle sálban pompáztak az év ezen szakaszában. Volt aki a divatot, míg mások inkább a funkcionalitást tartották szem előtt, és alaposan körbetekerték a nyakukat.
Volt azonban egy különleges darab, egy sál amibe napjában többször is belebotlottam. Rengeteg embert hordott a sál, vagy rengeteg ember hordott ugyanolyan sálat, ez nézőpont kérdése. Mindenesetre bogarat ültetett a fülembe, hogyan lehetséges, hogy ekkora kínálat mellett lépten-nyomon ebbe a sálba botlok? Először arra gyanakodtam, hogy valamelyik hipermarketben leárazás volt. De miért ez a sál nyerte el ennyi ember tetszését? A kérdés még vidéken töltött napjaim alatt sem hagyott nyugodni, így a vonatúton megfogadtam, hogy számolni fogom hányszor látom azt a sálat.
Az eredmény azonban siralmas volt: tíz nap alatt mindössze tizenegy emberen vettem észre. A tizenkettedik volt Ő.

boric