{#}{#} Egy kis kalácssütés egy amatőrtől...

Az alábbi cikket hirtelen felindulásból követtem el, nem célom ugyanis gasztro bloggá varázsolni az oldalt, az én "tudásommal" ez amúgy is nagyképű lenne.

Tekintve viszont, hogy örömmel vennék, ha bekapcsolódnátok a "játékba", és küldenétek be alkotós cikket, úgy voltam vele, ha nem is lesz profi a cikk, remélhetőleg kedvet kaptok akár a sütéshez, akár ahhoz, hogy megosszátok velünk alkotói óráitokat. Ahogy tette ezt Kinga a körömvirág krém készítésével kapcsolatban, vagy Viktor a whisky készítésről, vagy akár Morvai úr a szebbnél szebb videóiról, vagy a múltkor összegyűjtöttük a kenyérsütős képeiteket. Én imádtam azokat az energiákat, mert látszott a képeken, az eredményeken, hogy örömmel készítettétek őket.

A cél pedig ez, az örömszerzés,  ami az alkotásban rejlik. Kiszakadni a gépek világából és menni, "teremteni"! 

Azt azért hozzá kell tenni, hogy az ostoros kalács, vagy ostoros rétes nekem nagy kedvencem, és nagyon "megéri" megsütni, mert isteni finom. Mindenki szerint... :) Csak néhány részletét fotóztam, mert abban sem voltam biztos, hogy lesz belőle cikk, így a képek minősége miatt elnézést kérek.

Az eredeti recept itt található, én azonban nem dióval, hanem mákkal készítettem, illetve az eredeti receptből 3 kalács készül, én egy kicsit csökkentettem az arányokon és csak 2 kalácsot csináltam, mert ehhez van megfelelő méretű tepsim. 

Akkor az alkotás képekben:

Egy jó kis tejben felfuttatott élesztős csoda:

A megkelt kalácstészta:


A cipócskák, amiket majd szépen jó vékonyra kell nyújtani:


Ilyenre, persze a kakaós krémet lehetett volna szebben is kenni, de Húsvét lévén még két másik dolog is rám várt a tűzhelyen, volt némi kapkodás:

A mákos, meggydarabokkal megszórt lapocska:


A feltekerés: Annyi megjegyzést tennék, hogy én sosem tudom szabályos téglalap alakúra nyújtani, de feltekerésnél szépen szintbe lehet hozni.


Készül a fonat:


Íme a sütés előtti állapot. Az egyik szebb, a másik csúnyácska. Ahol látjátok a sötét részeket, ott a kakaós massza látszik át, ez azt jelenti, hogy itt-ott túl vékonyra nyújtottam a tésztát, no ott fog szétrepedni a kalács és kicsit kifolyni a töltelék. Mivel az embernek mindig van hova fejlődni, valószínűleg mamikoromra már egyenletesre sikerül kinyújtani és mindenki a helyén marad a kalácson belül :).


A végeredmény: 




Itt hívnám fel a figyelmet, hogy célszerű margarin helyett vajat, bolti helyett házi tejet használni. Nem kell félni tőle, sőt aki nem akar babrálni rögtön két kaláccsal és rendelkezik a kalácssütő kis hosszúkás tepsivel, féladaggal abban is próbálkozhat bátran, illetve én a múltkor a tortaformában körbetekertem. Édesmindegy, úgy is nagyon szép és az íze is ugyanolyan zseniális. 

Jó sütögetést kívánok! 

83as