Rovat: Országunkban - 0
{#}Kérlek fogadjátok el tőlem ezt a pár apró gondolatot erről a nagy témáról...

Sokszor gondolkozom jómagam is azon, hogy miért szűnnek meg sorra az egyébként remek kezdeményezések, amik arra lennének hivatottak, hogy összefogásra sarkallják azt a néhány embert, akik még mindig nem adták fel, akik látják, hogy jövőnk csakis ebben rejlik. 

Azért hoztam fel most ezt a témát, mert ma elmélkedett erről FankaDeli is a "FankaDeli a hálón" élő kérdezz-felelek rovatában, és nagyon is jó irányba ment az elmélkedése, de legalábbis olyan felvetése volt, ami talán még működhet is. Nyilván nem ilyen hozzáállást vártok, de elnézve a Magyarok Szövetségét, vagy akár sajnos Magfalvát, ilyen nagyságokban, valami miatt hosszútávon nem úgy működnek ezek a kezdeményezések, ahogy reméltük. De akár a Kurultájat is említhetnénk, ami szintén másról szól már, mint az összefogásban rejlő erő.

Nagy örömmel hallottam, hogy az idei táborban szerepet kap a mezőgazdaság, mint téma, mint előadás. Remélem nagyra nyitott fülekkel fogjátok hallgatni Kökény Attilát, főleg, hogy ezt a mostani kis gondolatmenetemet is az ő kérdése ihlette. 

Ugye Feri megint olyan dolgokat mondott, amire jómagam csak bólogatni tudtam, mégis azt mondom, hogy igen, csinálja most mindenki kicsiben, kis közösségekben, ahogy ő is felvetette, de maximálisan segítő szándékkal a másik irányába. 
Mert akárhogy is nézem, még akkor is, ha kívülálló vagyok, és elnézést, ha okoskodásnak tűnik, amiket írok, még akkor is azt mondom, hogy mi emberek csesszük el. A hibás rendszerünkkel. Az alá- és fölérendelt viszonyokkal, azzal, hogy nem tartjuk egymás véleményét, tapasztalatát tiszteletben, nem vesszük észre, ha valami nem működik és eszünk ágában sincs adott esetben bocsánatot kérni a másiktól. 

Persze, természetesen emberek vagyunk, hibázunk, satöbbi. Nem ezzel van a baj. Sokan még talán nem látjátok, főleg fiatalon, ahogy én sem tudtam ezeket, de egy idő után, megismerve sok-sok embertípust az élet által, követve itt mindenféle fészbukos oldalakat és a fórumot, az látszik, hogy a segítő szándékból, a színtiszta jóindulatból még mindig nagyon kevés van jelen, bármilyen közösségről is legyen szó. Mindent felülír az irigység, a rosszindulat, az egymásnak keresztbe tevés, sokszor pedig olyanok miatt vagytok irigyek a másikra, ami annak veleszületett dolga. Nyilván nekem is rosszul esik, hogy adott esetben nekem ugyanazért 3-szor annyit kell dolgozni, de egy idő után rájön az ember, hogy amiben vagyunk az valaminek a következménye és az élet nem a születéssel kezdődik, és nem a halállal végződik. Arra, hogy mindenkinek tanulnia kell valamit abból, amiben van, mindegy hogy a szegénység vagy a gazdagság illúziójában vergődünk.

Azt nem veszitek észre, és elnézést az általánosításért, hogy lehet itt száz diplomád, ha nem tudsz Ember lenni. Ha néha nem tudod az utolsó forintodat is odaadni egy másiknak, ha nem tudod levetkőzni a kivagyiságodat, amikor az út mentén látsz valakit lerobbanni, vagy elmégy egy ember mellett gond nélkül, mert azt hiszed, csak részeg, amiatt esett össze.    

Miután látszólag fényévekre eltávolodtam a témától, ami miatt virtuális tollat ragadtam, visszakanyarodnék. 

Bármibe is fogtok bele, bármilyen alkotó közösségbe, a fent leírtak nélkül, őszinte szeretet és segítő hozzáállás nélkül semmi nem fog menni. Mindegy, hogy szappanfőzős, mezőgazdás, infós közösséget csináltok, ami valamilyen jó célt szolgál, ha egy pillanatra is felmerül egy hátsó szándék, nem fog működni. Ha az a mostani beszélgetésben is sokat emlegetett ego jelen lesz, és az "az ötlet azért nem jó, mert nem én találtam ki" változatból lesz több, akkor ott sokat nem kell várni a dologtól.

Bizonyára nem kell mindenkit szeretni. De egymással energiáját rabolni nem illik. Tudom, sokan azt hiszitek, hogy közhelyes szépapáink világát felemlegetni. Nézzünk csak magunkba, mivel magyarázzátok, hogy egy olyan kemény világban tudtak egymás felé segítséggel fordulni. Ha volt is hitványság vagy gazemberség, az emberek nagyobb része egyszerűen Jó volt. Mert h nem lett volna az, én most nem írnám itt ezeket a sorokat. Mert a mostani kor embere, látva akár csak a fészbukos-fórumos egymás torkának eséseket, egy kiskanál vízben megfojtaná a másikat olyan viszontagságos idők után, amiken a közelebbi-távolabbi őseink keresztülmentek. 

Elgondolkoztatok már azon, mennyivel közelebb volt az ember a természethez akkor, amikor még nem volt net, meg a többi? Nyilván önmagában nem a netet fogom elkezdeni itt szidalmazni, de tény, hogy minél távolabb vagyunk a valódi "való világtól", annál nehezebben viselünk majd el egy szükségállapotot, hisz azt sem tudjuk majd, mihez nyúljunk, ha baj van. 
Nem azt mondom, hogy egész életünkben a háborúra készüljünk, isten ments... Csak azt kell észrevenni, hogy az egymáshoz való viszonyunk és valóságtól való elrugaszkodásunk egy olyan világ kezdete, amiben egyikőnk sem érzi jól magát.

Legyen hát ez a pár sor csak egy kis figyelemfelhívás arra, hogy őszinte szó, alázat, és emberség nélkül betyár világ vár ránk. Ne hagyjuk. Neveljük magunkat és a gyerekeinket arra, hogy nem kinevetni kell a másikat, hanem kisegíteni. Nem fellökni, hanem kezet nyújtani. Egy dolgot biztosan megtanultam a saját életemben. Tízből kilenc ember átveszi azt, amit otthon lát. Alkohol, cigi, irigykedés, fösvénység, ártó szándékok, trehányság, lustaság, féltékenykedés, bizalmatlanság, tök mindegy mi az. Ha te magad nem változol, te is azt adod tovább. Ha te nem érzed magad így jól, a gyereked sem fogja. Továbbadsz valamit, amit nem akartál, és ugyanolyan lelkileg ingatag ember lesz, mint te. Nyilván erősen fogalmazok, és most látszólag megint elkanyarodtam a témától, de tekintve, hogy olyan emberi tulajdonságok meglétét említem, ami a maradék esélyét is elveheti annak, hogy ezek a közösségek létrejöjjenek, nem, egyáltalán nem kanyarodtam el.

Kérlek bocsássátok meg talán kissé szentimentálisra sikerült írásomat, de jó indokom van rá, hogy ez most így sikerült!

Ti csak dolgozzatok azon, hogy Jók legyetek! :)

83as