{#}Vers az álmok világáról, az álmok világából.

 

Te meg én

 

Álmaim mezején,
ketten jártunk,
Te, meg én.


Hátunknak vetette ágát
az óriási tölgy,
lombjában megpihent néha
az egész völgy.


Hallgatták a tündék,
hallgatták a törpök,
a felnőttek, a kölykök,
ahogy csendben,
lélegzünk mi ketten.


Az alkonyba révedve
láttam csak meg,
mily távol a horizont,
ahová el kell menned.


Hosszú lesz az út,
lehet, hogy végtelen,
a halálon innen, de túl
már az életen,
álmaim kék egén,
a felhők peremén,
ahol tudod,
csak Te, meg én.

 

boric