{#} Itt az ősz, érik a csicsóka.
 
Rendkívül sokrétű felhasználhatósága és jótékony hatása miatt gondoltam, érdemes lenne írni egy rövid ismertetőt erről a gyógynövényről.


2012-ben kezdtem el foglalkozni a növénnyel. Különböző fajták beltartalmi és állomány- tulajdonságait, valamint a csicsókachips előállítási lehetőségeit vizsgáltam, ebből írtam a szakdolgozatom. Akkortájt az egészségtudatos táplálkozás kapcsán egyre többet foglalkoztak a csicsókával, szinte divat lett.

Amit tudni lehet róla:

A csicsóka az őszirózsafélék családjába tartozó gumós évelő gyógynövény. Közeli rokonságban áll a napraforgóval.


 

A világháború idején csaknem egyedüli élelemforrásként szolgált, akkoriban nagy mennyiségben termesztették. Innen eredhet a szegények krumplija elnevezés, ahogy nagyszüleink is emlegetik a növényt.

 A csicsóka csupa jó tulajdonsággal rendelkezik: gyorsan szaporodik, alig van kártevője, magas rost-és ásványi anyag tartalommal rendelkezik. Raktározott tápanyaga az inulin, ami 90%-ban fruktózt tartalmaz, így a cukorbetegek és a fogyókúrázók is bátran fogyaszthatják. Ami szintén nagyon pozitív, hogy ismert olyan fajta, melynek éves termésátlaga 70(!) tonna hektáronként. Gumója a talajban áttelel, így még tavasszal is fogyasztható az előző évi termés.

Felhasználása is nagyon sokrétű:

Készülhet belőle sűrítmény, liszt, velő, szörp, konzerv, ivólé, chips, valamint kaphatóak a gumókból készült étrendkiegészítő inzulinkapszulák is. Mindezek mellett állatok takarmányozására is használják.

 

 
 
A növény fejlődéséhez sok fényt igényel. Ha a csicsóka nedves földben növekedik, a sztólók (gyökérzetből fejlődő földalatti szárképletek, melyek a gumók létrehozását célozzák) nem nőnek hosszúra víz után kutatva, így a gumók kézi és gépi szedése lényegesen könnyebb. Ugyanakkor a talajban szedés után visszamaradó tömeges gyökérzet növeli a tápanyagokban szegényebb talajok humusztartalmát, tehát talajjavító hatású.
 
A csicsókának két hátránya ismert. Az egyik az, hogy szinte kiirthatatlan. A másik, hogy a gumók héjának tisztítása és eltávolítása nehézkes, valamint a talajból való kiszedést követően a gumók rövid ideig eltarthatók. Ennek oka, hogy egy vékonyabb parabőr borítja, amin keresztül könnyen elveszíti nedvességét, beszárad. Viszont vízbe téve egy-két óra alatt visszanyeri eredeti alakját és csírázóképessége is megmarad. Magas páratartalmú környezetben könnyen penészesedik.
 
Személyes tapasztalataim:
 

2012 tavaszán vásároltam néhány kiló gumót és körülbelül 5 négyzetméteres területen elvetettem a kertben. Mind kicsírázott, a szárak szeptemberre 3-4 méteresre nőttek.

 

 

Egész nyáron locsoltam őket, így a gumók szép nagyra fejlődtek ki október-november környékére. A decemberi államvizsgámra már ebből a termésből vittem a chipskóstolót a bizottságnak.

 

 

A maradék gumót következő tavasszal szedtem fel, a sok esőzés miatt óriásira nőttek. Összesen körülbelül 150 kg termett, nem győztem osztogatni az ismerősök között. 

 

 

A gyógyító csicsóka című könyv (Angeli István – Barta József – Molnár László) minden információt tartalmaz magáról a növényről, a beltartalmáról, a termesztéséről, az élettani hatásairól.

A csicsóka termesztését csak ajánlani tudom, engem sok örömmel töltött és tölt el a mai napig. Sok szerencsét hozzá! {#}

 

 

betti