{#}{#} Felismerés 1920-ból. Móricz Zsigmond tollából.

- Nincs más hátra, - mondta a nagydiák, - muszáj elvárni a sorsot, aztán lesz, ahogy lesz. Ha Ausztria eddig fel nem habzsolt, ezután már nem fog, mert több baja van neki, mint nekünk: Abba a percbe, csak meg kell mozdítani, szétrobban, s lesz belőle egy-kettő-három, vagy négy ország... Magyarország mindig megmarad, jó zajda ez a Kárpát ponyvája itt körül, amibe bele van kerítve, s jó kötél a Duna-Tisza: hiszen csak kibírjuk addig, míg eljön az a jövő idő, hogy a földrajz parancsa szerint Magyarország lesz Európa igazi központja és fővárosa: Mert nézze, ez a geometriai központ: keletről, nyugatról, északról, délről mind idetart. Ez itt középen olyan mint a szív, vagy a gyomor, (az sem alább való a szívnél): ennek az országnak van a legnagyobb jövője a következő ezredévekben. Hiszen most már elvesznek a természetrajzi akadályok, a földrajzi távolságokat megszünteti a vonat, a hegyeket lenézi az ichor (tudja Jókai megjövendölte, hogy a jövő század regénye már a repülőgép jegyében fog lefolyni: már a levegőben fogja a csatákat megvívni az ember). Egyszóval csak a központiság jelent még valamit. Itt ez az áldott Nagyalföld: ha ezen gazdálkodó emberek fognak dolgozni, Európa belső kertje lesz, olyan mint a kiskert a parasztház körül, kint a nagy mezők, az orosz síkság, balra a gyár- és bányavidékek: a német, francia kultúra: itt lesz középen a Duna-Tisza kertjében a kormányzó hatalom belső vára... Ebben segíthet a magyar a jövő nemzedékeknek: meg kell építeni itt az egyenlőség, szabadság, testvériség igazi hazáját, akkor nem lesz ellenségünk sehol: mert az ellenség csak a rablás, a hatalom alapján támad: az egyenlőség, a testvériség alapján nincs ellenség: ezért lehet bízni csak a jövőben, mert sehol a világon még nem volt olyan forradalom, mint a mienk 48-ban, hogy a főurak, s a köznemesség önként ajánlotta fel a parasztságnak a nemesi jogokat: ha ezt keresztül tudja csinálni az egész nemzet testében: akkor a magyarság egy olyan erős vár lesz, amelyhez nem hasonlítható a legnagyobb birodalom sem... De hát ezt maga nem érti öcskös...

A kis Nyilas megfeszített aggyal hallgatott, a nagyobb deáknak valóban már szavaiból kiáradó belső tüze hatott rá, mint gondolatainak meggyőző fonala.

Azért nem hagyhatta abba a nagydeák a beszédét anélkül, hogy a következőben össze ne foglalja:

- Ha a nemzetiségünk a külföldön, sehol a világon nincs hasznunkra, érti, akkor a magyarságunk nem segít ahhoz, hogy ezzel hódítsuk magunkhoz az idegen népeket! A magyarságunk csak arra való, amire a szegény embernek a családi érzése, hogy idehaza összetartsunk, mert mindnyájan egyformán nyögünk alatta: egyikünk sem bújhat ki a felelősség és a súly alól, hogy ő is magyar: no hát! akkor valami egyebet kell ebből az erőből erősödve produkálnunk, amire büszkén nézzen a külföld... Érti?... Hogy a külföldinek az, hogy magyar: ne azt jelentse, hogy: ez is egy kis rabló a nagy rablók közt!... Hanem azt, hogy: ez is egy komoly és jó munkás a többi munkás mellett! Hogy erre lehet számítani! Hogy ennél jó helyen vannak a talentomok! Hogy erre büszkén nézzenek: hogy nézd, a kis magyarság mit csinált a maga földjéből! Hogy mennyit szenvedett török-tatár alatt: mégis, ahogy lehetett, rögtön munkába állott: rögtön teremtett!... Tanult és dolgozott... szeretett és boldogan munkálkodott!... Nincsen itt semmi más, csak szeretni kell dolgozni, tanulni, vidámnak lenni s építeni!... Amit más meg tud tanulni, azt a magyar is tudja!... A magyar jobban tudja! Mert ennél nincsen serényebb, munkásabb és hasznavehetőbb nép a világon!...

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig (részlet)

fabel