Rovat: Országunkban - 0
{#}{#}Takács Mátéval a 20 éves mohácsi íjászvilágbajnokkal beszélgettünk az íjászatról, küzdelemről, versenyekről és a felkészülés mindennapjairól.

A téma adott volt, hiszen a Nyári Magyar Földre Elvonulásokról mára már elengedhetetlen az íjászat. Kis túlzással elmondhatjuk, hogy lelkes íjászaink egy része szinte reggeltől-estig a pályán van, amit természetesen nagy gonddal építenek az első napokban. Néha rájuk fér a baráti figyelmeztetés, hogy a többi programot se hanyagolják el. Aki már fogott íjat a kezébe, az tudja milyen nehéz letenni, amikor egy különöst hívást érzünk a felvételére.


Máté 2016-ban lett világbajnok ablakos Longbow íj kategóriában. Elkísértük egy edzésre, ahol válaszolt néhány kérdésünkre.


Hány éves korodban kezdtél el íjászkodni?
5 éves koromban fogtam először egy házi készítésű íjat a kezembe, amit nagypapámmal készítettem bambuszból. 11 éves korom óta vagyok a Mohácsi Torna Egylet íjászszakosztályának a tagja.

Mikor vettél részt az első komolyabb versenyeden?
2008 nyarának közepén kerültem be a szakosztályba, augusztusban már versenyeztem. Szépen lassan fejlődtem, 2009-ben már kezdtek jönni a regionális versenyek, ahol már dobogós helyezéseket értem el, majd az országosak és így tovább.

Volt e olyan, hogy abba akartad hagyni az íjászatot?
Persze volt olyan, hogy nem úgy jöttek a dolgok, ahogy elterveztem és hirtelen felindulásból mondtam ilyet, de soha nem gondoltam komolyan. Úgyse bírtam ki, hogy ne menjek lőni. Nem szeretnék úgy élni, hogy nem tettem meg mindent az álmaimért.

Hogyan készülsz fizikailag  a versenyekre?
Minden nap vannak lövő edzéseim, amelynek ideje változó, de szeretném felvinni napi 4 órára és saját testsúlyos edzéseket hajtok végre.

Mi ad erőt a mindennapokban?
Az önmagamba fektetett hitem, hiszen tudom, hogy senki más nem fogja megoldani az adott helyzetet vagy a lövést helyettem. És a magam elé kitűzött célok.

Hogyan élted meg a világbajnoki címed megszerzését? Amikor gratuláltam, azt mondtad, hogy nem vagy megelégedve magaddal. Ezek szerint neked nem a helyezések, hanem az számít, hogy kihozd magadból a lehető legtöbbet?
Számomra csak az számít hogy kihoztam-e magamból a lehető legtöbbet, akkor is, hogyha csúcsformában vagyok és akkor is, ha nem. Mert csak akkor tiszta a lelki ismeretem. Sokkal nehezebbek a mindennapok, az utat megtenni, mint beérni magába a célba.

Változott e valami azóta az életedben?
Nem sok minden változott, több az edzés, a fizikai munka. Szerintem nem kell kihangsúlyozni egy címet. Lehet, hogy országos bajnoki cím megszerzése sokkal nagyobb erőt és sokkal több munkát kíván, mint mondjuk egy világbajnoki címé. Igazából mindkettőbe ugyanazt a munkát kell belefektetni, attól függetlenül, hogy egyszer jól sül el a kéz, máskor meg kevésbé jól.

Mi a mostani legnagyobb célod?
Hogy jobb ember legyek, mint az, aki tegnap voltam.

Hogy viseled a kudarcot?
Vannak pillantok, amikor nehezen, de ugyanakkor nagyon sok erőt ad egy kudarc, egy nem jó eredmény. Néha egy pofon előrébb visz, mint egy simogatás. Igyekszem tanulni belőlük.

Hogyan képzeled el a jövődet? Esetleg szeretnéd majd íjászedzőként népszerűsíteni és oktatni ezt a sportot?
Természetesen, számomra ez a sport a minden, ezzel kelek és ezzel fekszem. Nincs nagyobb öröm a számomra, mint látni, hogy a sok edzés és kemény munka meghozza gyümölcsét, akár magamon látom, akár azokon, akikkel foglalkozom.

Kinga