Talán három éves lehettem, amikor bácsikámnak köszönhetően találkoztam az egykori Kelet - Német ipar motorkerékpár csodájával, mely az MZ ETZ 250 nevet viseli. Ráülhettem, megcsodáltam. - Ezt a szériát Zschopau-ban gyártották 1981-1989-ig. Ez azért is fontos, mert talán bácsikám összes motorkerékpárja közül ez az a motor volt, ami a legjobban megmaradt bennem.


Persze egy autó is lehetett volna, vagy bármelyik másik járműve, mert volt autóból neki nem egy. 2107 Lada, egy Peugeot 206 és meglepő módon egy Mercedes E200 szgk. is. Motorról viszont annyi emlékem nincs régről. Csak ez az MZ-s történet, de ez a német csoda, hogy így fogalmazzak annyira belém ivódott, hogy senki nem tudott róla lebeszélni. Még a tulajdon édesapám sem, akinek állítólag csak szenvedés volt az újonnan vásárolt motorja, igaz az még az ETZ-k közül is az olyan szériába tartozott, ami még elől is dobfékkel jött ki a gyárból. Bár furcsállottam apám elmondása alapján, helyileg ahol megvette már összerakottan érkezett.

Utólag megtudtam elég gyakran szerelték össze a motorokat a szorgos kezű eladók a boltban, és összeszerelve álltak a bolt előtt a motorok. (infó: MrDok)
Többek közt sokszor az volt apám nyűgje, hogy mindig kellett valamit csinálni rajta, valami mindig “b@szakodott”. Erről nekem más a véleményem, és még nagyon sok más MZ-s tulajnak is. De hát, ki hogyan éli/élte meg. Bácsikám (Zsolti) szerint, csak menni kellett vele, kisebb karbantartások kellettek, izzó és gyújtás ellenőrzés, karburálás, no meg egy kis ápolás.

Lehet ezekre a motorokra is igaz lenne, mint a jelen korunkban gyártott tömegcikkekre, hogy kikellet fogni? Lehetséges…, de ezek kézzel készültek, olykor erős fizikumú hölgyek mozgatták a futó szalagon a motorokat...


Ez a kép készült a sorsdöntő pillanatról ‘93 nyarán


Dédmamám háza előtt.
Itt határoztam el, hogy ilyen motorom lesz, ha megnövök.
 

Első fejezet

Miért pont az “MZ”? Valamint szó esik arról is, hogy találtunk egymásra...
 

A történetem igazi célja, első körben tapasztalataim leírása egy 28 éves motorkerékpár felújításáról, előző tulaj hanyagságáról, valamint jelen korunkban milyen egyszerű, vagy éppen nehéz eredeti és utángyártott alkatrészekből, börzékről, ‘netes hirdetésekből jó minőséget vásárolni, és ezáltal egy megbízható motor állapotot fenntartani.

2007-ben szereztem meg a “B” kategóriás jogosítványomat, rá pár hónappal vásároltam egy nagy testű 50 cccm-es enduro motort. Persze a vásárláskor nem úgy ültem fel rá, mint aki most fog először motort a kezében. Szerencsémre nekem két motor fanatikus bácsikám van, akiket nevezzünk egyszerűen Gábornak, és Zsoltinak, Ők voltak akik megtanítottak motort vezetni. Méghozzá nem is egy Simson-on, vagy robogón. Nem… Azonnal egy 350-es JAWA-ra ültettek, és a 30 méter hosszú garázs soron elsajátítottam minden kezdő fortélyt, amit lehetett. Így tanultam meg motort vezetni. Kismotoromnál pedig egyéb más dolgot tanultam meg, illetve az értékét megbecsülni. Egészen 2014 októberéig volt nálam ez a motor, de már kicsinek éreztem a teljesítményét, nagyobbra vágytam. Ezért végül eladtam…

2015-öt írunk, ekkor határoztam el, hogy Szekszárdon megszerzem a nagy motoros jogosítványomat. Így februárban beiratkozással indítottam el a projektem rögtön még az év elején, és áprilisában már kézhez kaptam az eredményes vizsga jutalmát. Jogosítványom megszerzése alatt, valószínűleg hatással volt rám az egyik tanuló társam, aki szoci motorokat javítgat otthon magának. Egyébként szerelő a szakmája, de gyerek kora óta csinálja. Találkozott, MZ-kel és JAWA-kal is. De nem lelkesedett irántuk, kicsit kiégetnek éreztem a srácot.

Kérdeztem az illetőt, ugyan mit javasolna első nagy motorként?

- MZ-t
- Miért pont MZ? JAWA, Pannónia, IZS meg a többi miért nem jók?
- Nekem ezt a motort volt a legkönnyebb irányítanom… A JAWA olyan, mint egy vonat, nehéz vele kanyarodni, és az út tartása sem a legjobb. A Pannóniák drágák, szinte alig lehet jól összeszereltet kapni annyi pénzért amennyiért kapsz egy jól működő MZ-t.

A többiről nem is esett szó, mert meggyőztek, hogy még 20 év elteltével is érdemes MZ-t venni. Így hosszas ‘netes keresgélést követően, 3x indultunk el egy-egy ETZ miatt, de végül, egyik sem nyerte el a tetszésemet. Mire eljött a November, kezdtem lassan beletörődni, hogy nem biztos, hogy idén lesz MZ vásárlás. Néztem más motorokat is, ekkor eszembe jutott, hogy én anno egy JAWA 350-638-as gépezeten tanultam meg motort vezetni, még a kis motorom előtt. Nézegettem is, és volt jó pár szemrevaló. De hagytam úgymond magam lebeszélni, mert dobfékes, bla-bla-bla…
Inkább MZ-t vegyél… és a többi.

Utólag már tudom, ha Zsolti meg válik az egyik oldalkocsis JAWA-jától, akkor én leszek az aki először meg akarja venni.. Hiába nincs rá keretem, de azokban a motorokban ott van az a fajta láng… De kihasználatlanság miatt csak állnak immár ötödik éve… De nem adja el… Pedig szép állapotúak…

No de folytatva a történetet, november 6-án jött el az a pillanat, amikor Kecskemét mellett, egy a várostól kívülre eső helyen került sor az első motorom megvásárlására… Az-az érzés, mikor megláttam az udvarban... Nem szóltunk semmit, csak "néztük egymást"… Olyan volt, mint mikor a páromat megismertem. Első látásra tudtam, hogy Ő hazajön velem két keréken. Csak az árból kell faragni... Megkértem az eladót, hogy indítsa be… pöcc-röff… semmi szívató… gondoltam előmelegítette, hogy tuti induljon… Szépen járt.

Engedélyt kértem az átvizsgálásra, közben kérdeztem nagyokat:

- Ugyan mitől ér a motor ennyit? Ferde a blokk a tartóban, a kipufogója gyári olcsó utánzat… Tojás alakú a kerék, hátsó lengés csillapítóból kifolyt az olaj… Még sorolhattam volna…

Utólag kiderült, Bambiféle kipufogó volt rajta. Ezért elnézést kérek tőle, mert nem becsmérelni akartam, csak könnyíteni az üzletet. Aztán néztem rohadásokra utaló nyomot, de nem volt. Próba kört mentem én is, meg Zsolti bácsikám is, aki elkísért és mint tanú, a vásárlásban segített… A próba kör alatt szépen járt, vette a sebességet, én meg próbálgattam, szólt az eladó, hogy óvatosan, mert bejáratós még. Hát én nem sajnáltam, erős fékezésnél majdnem repültem a 100 kilómmal előre… Mondtam is, hogy ezt nem így terveztem… Később meglett az oka, ezt később kifejtem. Majd próbáltam húzni neki, erre is válaszolt szépen. Szóval az igen érzés erősödött csak bennem...

250 ezer forintot mondott az eladó a motorért, túra dobozokkal, mindennel amit most a motoron láttok… Mondtam, hogy lehet kínai az a Krauser doboz, az a hátsó bukósisak tartó is elég rossz állapotban van... Említettem, mi nem volt:

-Nem éreztem igazán át a motort, tudom, hogy van benne valami, de ez kevés… Sokat kell vele még foglalkozni... Mindezt póker arccal mondtam, és néztem az eladóra, de belül, mint egy kisgyerek, úgy örültem, csak legyen az enyém! Mondtam, mit gondolok:

- 150 ezer forint.

Éreztem a srácon, hogy megrökönyödött…

- Ennyiért nem válok meg tőle, inkább visszatolom.

-Oké feleltem…, - mi az az ár, amiben meg tudunk egyezni?

- 200 alatt nem adom, sok pénzembe került… válaszolta a srác.

- Rendben, közép út 175 ezer… Mondtam.

- Áh… megkérdezem apámat…. Azzal elment a srác egy pillanatra.

Bácsikám jön, hogy hol tanultál meg így alkudni? Mondom: tudom mennyit nem ér…
Közben a srác jött, és mondta:

-Nem adom ennyiért!

-Jó, 180 ezer forint itt és most, nyújtottam a kezem felé, amolyan angolosan.
Végül bele egyezett, kezet fogtunk és megírtuk a szerződést. Apukán láttam, hogy ennyiért nem adta volna inkább el… De tényleg volt baja. Tudták Ők ezt szerintem…

Így hát azon a novemberi napon, egy túra dobozokkal felszerelt, 250-es ETZ-n indultam haza, a -1 C°-ban. Nem volt kellemes, de haza értem 3 óra alatt kb. Kisebb megszakításokkal haza értem egy tankkal, ami nagyon sok… Mert itthon alig maradt benne. Csodálkoztam is a kúton. De már indulni se akart. Néztem, hogy még a gyári biztosítéka van, és persze, hogy oxidos a biztosítéknál… megkapargattam mindet, jó volt. Mentem volna, erre megállt, csak úgy kiolvadt az egyik, újra néztem. Csere, indulás nagy nehezen, de el tudtam menni barátnőmhöz is, mivel kicsit dicsekedni volt kedvem… :)

Délután 4 óra után értem be az eredet vizsgára, mert aznapra kértem időpontot, csak időt nem kaptam, de épp senki nem volt mikorra odaértem.



Eztán mentem haza és dudáltam, hátha valaki kinéz az ablakon. Nem… mondom akkor kicsi motor túráztatás… a szomszéd bácsi kijött, azt hitte más jött. Elkezdtem kipakolni, mire öcsém jön, hogy:- hát ez? Mondom a motorom… Anyum kinézett az ablakon végül, és mondta, hogy nah ez szép… Húgom jön, - milyen jó…, hogy férek el a 190 centimmel rajta?
- Simán… Válaszoltam. Végül leparkoltam a kis tárolóba, ahol volt az elődje is. Dobozokat és a többi cuccokat átnéztem, de a biztosítékok bosszantottak…

Első dolgom az volt, hogy körbe nézzem, mit vettem pontosan… A féket néztem először. Izzott elöl, pedig állt már 20 percet. Közben néztem tovább, és sajnálkoztam, de elhatároztam, hogy a szívembe fogom zárni, mert sokat szeretnék vele foglalkozni és jókat motorozni…

Második fejezet

Milyen jó, hogy vagy nekem, és hogy én is lehetek neked…

Múltak a napok, a hetek és közben érdeklődve tanulmányoztam a motorom…
Kiszedtem az első kereket, tárcsát leszereltem róla. A kereket elvittem bicikli szervizbe kicentíroztatni, egyengetni, helyileg csak 1 biciklis vállalta el. Ami nem is gond, sokan javasolták. Elvittem hozzá, mondta, hogy új belső és külső gumi is lesz. Kértem is rá…
3 hetet ült rajta, mire egy szombati napon türelmetlenül bementem, hogy: What tha faq van már?! Mondta, hogy mindjárt kész, csak felrakja rá a gumikat… 25 ezer Ft volt az első kerék javítása. A hátsó kerék is hasonló bajjal küszködött, de azt a következő évre terveztem megcsináltatni (2016).

A tárcsával viszont nem jutottam előrébb, mivel fél centis kilengései voltak, az esztergályos ismerősöm sem tudott vele mit tenni… Maradt a börze… Találtam is 14 ezer Ft-ért, megvettem, és fel is helyeztem a kerékre…



Persze miután sikerült az első kereket visszaapplikálnom a helyére, azonnal szembe tűnt a különbség. Ez a kerék jobban forog… De a betétek cserére szorultak, így elkeseredve néztem magam elé. Írjunk egy listát…Nem is lett hosszú, csak pont elég… Ugye fentebb írtam a biztosíték nyűgöm, hát gondoltam késesre lecserélem a régit, mégis jobb visszhangja van. Felvetettem még a papírra a spirálokat, bovdeneket, és még egy csomó mindent, ami apróságnak tűnik, de kellettek… Persze az első vásárlás az nagyon naivan történt, gondoltam lecserélem a régi cuccokat és minden happy…

Utólag tudtam meg, hogy amit vettem, annak a nagy része kuka, és/vagy feleslegesen vettem meg, ha működik a mostani. Ilyen például az egyenirányító is. Azóta is pihen egy dobozban… meg a karburátor felújító szett is (vicc, hogy mit lehet kapni így utólag)...

Majd figyelmem az MZ Club Hungary fórum részére szegeződött… Annyi mindent leírnak ezek a MZ fanok, csak olvasni kell olykor... Szóval neki vágtam és kérdezni kezdtem tőlük… Hát nem kaptam számomra jó válaszokat a kérdéseimre, vagy nem jól kérdeztem. De a lényeg az volt, mint mindig. Nehezen lehet jó alkatrészt kapni, ami minőségi is és nem rohadt drága… Így másodszorra már tudatosan vásároltam. Persze MZA termékeket Pl.: trafót, súbertűt, tolattyút, gumi harangokat a bovden végekre a karbinál, különféle bovdeneket, és spirálokat. 

Szemmel láthatóan jobbak voltak, mint amit elsőre rendeltem, de az ár is másfélszerese volt az előző csomaghoz képest... De ugyanennél a cégnél vettem, láncot, első fogas kereket, és hátsót is. Méghozzá lengyelt. Nem bántam meg. Szerintem nem is fogom, de a fékbetétekkel, és a fékpofákkal mellé nyúltam… Ez ilyen, de egy ideig jók lesznek, gondoltam. Jött az első próba kör a nagy beruházás után. A biztosíték és a villamosság érezhetően jobb lett. Az új spirálokkal is szépen jártak az órák, bár pici kilengésük így is volt, de nem annyira zavaró, mint mikor elhoztam, akkor 10-15 Km/h-s kilengéseik voltak. De végül is örültem, hogy van motorom. 

Mikor rá pattantam és pár kört tettem a városban mindenki nézett, ki ez a ficsúr azon a narancs vörös (RAL2002) motoron? Dagadt bennem valami, vagy inkább a motoromban… Aztán egyszer csak pöffent egyet. Így hazaérve a fórumra szegeztem a figyelmem. Kipufogó cserét javasoltak. Bele is egyeztem, 14 ezerért, 2016 február vége felé meg is hozta a futár Bambi mestertől. Felraktuk Zsoltival, és próba kör…. Úgy húzott, mint akit kiengedtek a palackból… Élmény volt vele menni, csapatni a szelet… Főleg, hogy 4.-be húztam neki és nem akart lassulni…. 7K körül jártunk fordulatszámilag. Negyedik sebesség fokozatban… Ekkor váltottam egyet fel és éreztem, hogy akkor mehetünk picit tovább, de elfogyott a szufla 110 km/h körül… 

Ekkor vettem észre, hogy egy harmincas táblát is figyelmen kívül hagytam… Mögöttem a fiatalok, idősek nézték, Ki mert itt így menni…?! Persze szégyelltem is magam, és kerülő úton mentem vissza a kis garázsba vissza a régi kipufogóért, és lassan haza pöfögtem vele. Otthon várt a fórum, ahol is Mr.Dok-kal (Polgári nevén: Dombai Károly) volt szerencsém megismerkedni. Elsőre kicsit szkeptikus voltam vele kapcsolatban. Kicsit morcos, és száraz jellemnek tűnt a fórumon, pedig élőben teljesen más. De erről később… Sok-sok tanácsot adott ő is többek közt, és sokan mások is. 

Azért említem most Károlyt, mert végül Ő neki köszönhetem a motorom javulási folyamatát. Ha én kezeltem volna, hamar off road motor lett volna belőle, valamelyik puszta szélén. Áprilisban mikor már az idő is jobb lett, Károly tanácsára a karbiban módosításokat végeztem, még pedig a fúvókákat és a súbertűt cseréltem ki első körben. Ezt azért tettem, mert olyan gondjaim voltak,  hogy sokszor fulladt és erőtlen volt a motor, és legtöbbször az utazó sebesség hosszú távon (10-20 km-en) 85-95 km/h volt… Erre javasolta, hogy nézzem a gyári adatokat hozzá, és úgy cseréljem, de a fő fúvókát is nézzem meg, mert szerinte az lesz a kevés. Milyen igaza volt… 120-as volt benne, cseréltem 135-ösre. Az alapjáratit 40-ről 45-re, később 50-re cseréltük. Majd a többit is cseréltem, ha már vettem, valamint legyen tiszta a porlasztó. Ugye kopott fúvókákkal nem jó porlasztást állítani, vagy ha koszos. Erre a célra vettem fék tisztítót ami sokkal jobb volt, mint a benzines tisztítós módszer. Összeraktam a karburátort, a tűt egyel lejjebb vettem, mert arra is felhívta a figyelmem, lehetséges lejjebb kell majd rakni. Én lejjebb raktam. Sajnos alapjáratom nem volt, így újra kellett konfigurálnom.

Szokásos eljárásokkal addig csináltam, amíg nekem jó nem lett. De sajnos így nem is akart menni jobban, mint 100 km/h… Pedig akkor más baja is van… gondoltam. Többen írták, hogy előgyújtás és gyújtó szerkezetek körül keresgéljek. Kiderült, hogy minden jó. Mondtam magamban, hogy ez rejtély marad idénre. Elkezdtem más dolgokkal foglalkozni a motoron. Méghozzá az órákkal. Sok helyen olvastam, hogy a spirálnak is attól lesz hosszú élettartama, ha meg van rendesen zsírozva, vagy be van kenve egy kis grafitzsírral. A lényeg, hogy legyen kenése. Szerintem az olcsó hamisítványok ezért mentek nálam hamar tönkre (200 km). Kiló méter óra spirálból MZA spirált vettem, 1600 Ft értékében, amit soha nem fogok megbánni… Mikor kicsomagoltam a zacskójából, meglepődtem azon, hogy kiszedhető a spirál. Rögtön be is kentem grafit zsírral, mert így mégiscsak könnyebb bekenni. Még a szomszéd is megszólta, hogy:

- Ezt is megzsírozod? Majd kirepülsz a világból…
Néha jó lenne tényleg… De én Károlyhoz repültem az én kedves Pirikémmel (ez lett a motorom neve). Megbeszéltünk egy gyors ránézést az óráimra, mert még mindig nagyon kilengnek a spirál csere óta is. Útközben a szerelőmhöz nehezen ment már felfelé váltás negyedikbe, ez idővel rosszabb lett. Károlynál az óra kapcsán mindenre fény derült. Sajnos többen járhattak előttünk, akik az órát bazseválták. De Mr.Dok szakszerű és precíz munkájával, megállapította a hibát, és orvosolta is. Mind két órát megnézte és bekalibrálta, és a kis csillapító tartályukat is megtöltötte finom zsírral. Utána ment, mint az álom…

Délben már utamra is engedett, hazafele vettem észre, hogy 95 km/h-nál megtorpan, és nagyon lassan megy tovább. Ezt garanciába később orvosolta. Addig, amíg készültek az óráim, addig új akkuit és olajat vettem a motorhoz. Akkuból gondozás menteset szerettem volna, de akkor nem volt készleten, így maradt a savas, amit otthon kellett feltöltenem a gyárilag adott folyadékkal, valamint az első töltést is eszközölnöm kellett. Olajból sem volt olyan, amire fájt a fogam, de végül bevált ez is. Majd a műszer tartót kezdtem el festésre előkészíteni a fék munkahengerrel együtt.






A kis festegetés után, következik a karmantyúk beszerzése, ami ugye kétajkú kell, hogy legyen és máris nem ereszti a fék az olajat. Ezért festettem kétszer…
No de miután a festést is készre csináltam a hátsó rugós tagokkal gyűlt meg a bajom.

Gondoltam házilag megcsinálom, de szörcsögött, mint az óvodás a szívószállal… Hagytam, és vettem egy Cseh rugós tagot 18 ezer Ft -ért. Ez már 5 fokozatú és jobb, mint a gyári. Mondják a nagyok. Én elhittem, és valóban… A vásárlás után csak javasolni tudtam másoknak is. Az áprilisi hónapomat és a fejezetet ezzel a képpel zárnám.

 


Harmadik Fejezet

Nyártól egészen a méhész műhelyéig vezető út…

Nyáron sem volt hanyagolva a motorom… Annyira sok változás nem történt… A fék nyereg gumi tömítéseit cseréltem, illetve a por lehúzókat. Túrákra nem mentem. Pedig jobban jártam volna.

Helyette Júliusban egy hétre elvágtam magamtól mindent. Szó szerint, se telefon, se munka. Csak a párom és én, no meg a többi ismerősöm, akikkel összefutottunk. Evelinnel, nyáron sokszor motoroztunk, neki is tetszett, ez az öröm, és gyorsan elment a nyár. Augusztusban több minden is történt, ami a motorommal kapcsolatos.


Utángyártott súbertűk…

A jobb oldalit, vagyis a töröttet a zweirad-schubert.de weboldalról vettem, egyszerűen a tartó lemezbe mikor bele raktam akkor eltörött. A középsőt itthon, egy pesti webáruháznál vettem, az utolsó meg a gyári kopott, és ferde tű volt. Szóval kapufa lett e a rendelés…Mindeközben elkezdtünk más irányban puhatolózni, Dokival egy újabb találkát beszéltünk meg, méghozzá a probléma forrását szeretnénk kideríteni, miért erőtlen a motor…Erre augusztusban került sor, egy szombati napon…


Olyan szép napnak indult, és a fene se gondolta, hogy úgy végződik majd, ahogy… Bár a váltó is néha vacakolt szerintem érezte, hogy szerelőhöz megyünk… Pedig csak a javát akarom. Károlyhoz érve, jött egy forró olaj zuhany. Mármint a jobb oldali blokk részén a blokk fedélből szivárgott az olaj… Rögtön leizzadtam… Nem örültem, mert mikor leszereltem az oldal deknit, és el akartam venni ömlött az olaj…. kb. 3 deci. Gyorsan rongyot alá és itatni. Nem szerettem volna, ha bármi kár éri a szerelőm háza elejét. Majd egy szempillantás alatt mondta a megoldást rá. Először nem értettem, majd megmutatta, hogy kell betenni egy visszapillantó tükör szár darabot, ami pont abba a szerviz nyílásba való, ahonnan rendszerint szivárog az olaj. Olyan passzentos lett, hogy azóta nem is szivárog…

De a fő probléma ami miatt oda vitt az utam, az-az előgyújtás, a karburátor, és a prés méret/prés sáv ellenőrzés. Persze az utóbbi volt a ludas, Károly leszedte a hengerfejet miután kiderült, hogy azért nem lehetett normális prés méretet mérni, mert 3mm felett volt. Így a házi mérője ezért csődöt mondott… Próbált egy vékonyabb hengerfej tömítést készíteni, hogy majd azzal… De nem lett jobb… Azért kipróbáltunk, egy gyári ETZ kipufogót, és kicsit lendületesebb volt, de nem jobban, mint a Bambi-féle. Szóval a teszt kör után kiegyeztünk abban, hogy sort kerítünk majd egy nagyobb szervizelésnek, ami nem olyan lesz, hogy hozom és viszem úgy, mint az előzőekben…

Így hát elindultam haza…Szeptemberben viszont volt egy kisebb kiruccanásunk még, amolyan nyár záró attrakcióként. Kaposvárra mentünk, ahol is egy klipben voltam ‘56-os forradalmár.

Kattints a képre {#}


Haza fele, és oda fele jól megvoltunk pakolva, és szerencsére eső sem áztatott minket el. A fogyasztás kb. 5,5 literre jött ki. Pécs fele járhattunk, mikor elkezdett lassulni a motor, nem akart kipörögni sem, mondom most félre állunk… Pont jött egy kút. Úgy tettem barátnőm előtt, hogy minden ok. De tudtam, hogy megszorulás előtt jártam, amikor megálltunk. Szeles és hűvös idő volt 15 perc várakozás után már jobb volt, indulás előtt pici benzint és olajat tettem még a tankba így lett 1:35 keverék benne és mentünk haza.

Minden rendben volt, és már azon gondolkodtam mi vár a motoromra, ha viszem szerelni Mr. Dok műhelyébe. Az időpontkéréssel picit vártam, majd rákérdeztem mikor vihetném, Ő október közepét mondott. Nekem október vége felé, 29.-e lett jó, végül megoldottuk, hogy csak elhozom és megyünk tovább. Itthon az indulás előtti napokban összeírtam mindazt, amit szeretnék meg csináltatni a motoromon…

Nem lett hosszú lista. Prés méret, váltó átnézés, hátsó kerék javítás, ha beleférek anyagilag. Persze azon az őszi napon még nem tudtam mi lesz, és mi történik, amikor a gondos, precíz szerelőm szétbontja a blokkot teljesen...

Vajon meddig tart, mire elkészül?
A következő fejezetben minden kiderül…

Folytatáshoz kattints < ide >

MViktor


2017-03-13 07:10:54 - MViktor
4 hozzászólás
Köszönöm Anikó!
2017-03-11 19:50:04 - 83as
13 hozzászólás
Hát ez tök jó lett! Jó sok meló van vele! Gyönyörű mitor gratulálok hozzá! Meg a kitartó hozzáálláshoz! :)
1