Rovat: Országunkban - 0
{#}{#} „Romlott szív és romlott elme/Kit hazája hő szerelme/Nagy tettekre nem hevít."

Békésmegyei közlöny, XXXII évfolyam.

Március 15.

Ünnepségek a megyében.
 
"Azoknak a lázas, törekvéseiben messzemenő 40-es éveknek ebben a három sorban volt a gyökere. Az a szent vágyakozás, hogy tenni kell valamit a haza boldogulásáért, talajra talált minden magyar embernek a szívében. És mikor a hazaszeretet áthatotta a magyar nemzet minden rétegét, mikor a jogtalanság és törvénytelenség szeges ostorával lépésről-lépésre szorított vissza bennünket a bécsi kamarilla, mikor a verejtékhullatások szomorú napjaiban már-már rongyokra tépték 1000 éves alkotmányunkat: akkor lobbant fel a szabadságszeretetnek az a sugara, mely megteremtette 1848 március 15-ét. Ez a nap egy vér nélküli csatának a napja, de a 300 éves bécsi uralom felgyülemlett keserűségének kitörése volt.

1526 óta egy szakadatlanul tartó küzdelem volt a magyarság élete. Ki volt szolgáltatva ez a szerencsétlen ország Ausztria érdekeinek és az a titkos bécsi hatalom minden pillanatban készen állott arra, hogy felforgassa a magyar alkotmányosság fundamentumát.
1526-ban megkezdődik a Habsburg dinasztia világpolitikája. Hol titkos, hol nyílt eszközökkel kezd odahatni, hogy elsikkassza a magyar korona függetlenségét. És a nemzet tűrt és szenvedett több, mint egy századon keresztül, míg I. Lipót még attól a reménységtől is megfosztotta. Nem volt elég a török iga, nyakunkra tette a bécsi jármot.

A feldarabolt országnak egy-egy kerületén osztrák generális volt a mindenható, aki szuronnyal intézte el a polgárok vagyoni és lelkiismereti szabadságát. Még fel se száradt a vér, mely a török janicsárok nyomában fakadt, már kitört az első 1848. Rákóczi Ferenc volt, aki kibontotta a szabadság lobogóját. Ennek a szabadságharcnak is megásták a sírját a majthényi mezőkön, ezt a fáklyavilágot is kioltotta a vesztegetés és árulás. Az a 140 év 1848-ig a legyőzött nemzet ezer és ezer megpróbáltatása. Nem fogott ugyan fegyvert, hiszen az eljövendő idők teljességét apa a fiába hiába oltotta volna, a nemzet öntudata, a nemzet lelkiismerete elaludt, mert álomba ringatta a bécsi áfium. Pedig már 1820-tól a világtörténelem minden nap gazdagabb lett az emberi jogok harcának eseményeivel. Nyugat-Európában új eszmékkel volt telítve a levegő.

Ennek az eszmeáramlatnak kétségtelen hatása alatt mozdult meg Magyarország is. A modern állami fejlődés szüksége átment a köztudatba és az a közvélemény, mely ilyenformán keletkezett, nem tűrt, hanem tettekre hevített, és sürgős politikai reformokat követelt. A pozsonyi országgyűlés munkaprogramjában már ott vannak fölvéve a nagy nemzeti célok, csakhogy évek kellettek, míg addig juthatott, hogy az országgyűlés küldöttsége elinduljon Bécsbe, kérni a nemzeti kívánalmak teljesítését. Az egymásra torlódó történelmi események szikrája pedig ezalatt átcsapott, lángra lobbantotta az ifjúság szívét.

Az a lelkes ifjúság pedig március 15-én a fontolgatások, halogatások helyett odaállott az ósdi alkotmány mohosodott sáncaira, és kikiáltotta: Legyen Béke, Szabadság és Egyetértés! Az a lelkesedés, mely kitört e napon, összedobbantotta a szíveket, vallássá vált a hazaszeretet, és az a szabad eszmeáramlat, mely megteremtette Olaszország önállóságát, Franciaországnak a köztársaságot, nekünk is megadta március 15-ét, a polgári szabadságnak, a nemzeti függetlenségnek születése napját. A nemzeti lelkesedés ezt a napot így tette Magyarország ünnepévé, így lett e napon függetlenség, szabadság eszméinek szimbóluma.

A március 15-én megnyilvánult nemzeti akarat elől Ausztria már ki nem térhetett, mikor látta, hogy Magyarország rendkülönbség nélkül sorakozik a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség nagy eszméinek zászlója alá: megígérte, hogy nem áll útjába Magyarország alkotmányos törekvéseinek. És amit Ausztria megadott a jobb kezével, visszavette a bal kezével. Azt mondta, hogy amit Magyarország akar: az forradalom. És elkövetkezett ennek a napnak a vérkeresztsége, így lett gazdagabb a magyar történelem lapja száz és száz dicsőséggel és termékenyebb a föld a magyar honvédek vérehullásával.

Kevesen vannak már élő tanúi annak a nagy áldozatnak, akik látták ezen a napon a szabadság lángjának lobogását, akik aztán könnyes szemmel álltak ott a magyar nemzeti függetlenség sírgödre mellett . . . Eljön az idő, mikor nem is tudunk reájok mutatni, csak a szavaikat emlegetjük ... Az Ö szent törekvésök mi ránk marad örökségképen. Magunk vagyunk, kezünkbe van a sorsunk, és a mi sorsunk lesz a haza sorsa.

Ezen a napon ne csak emlékezzünk, de gondolkozzunk is. Nézzünk végig az esztendőknek 57 éves láncolatán, hogy amiért szomorkodtunk, sírtunk, szenvedtünk, amiért megdobbant a szívünk, a szabad gondolkodásnak, a szabadságnak a szeretete mit adott végeredményül olyat, amely sarkköve lehet egy új, független Magyarország állami életének. 1867. ránehezült független államiságunk fejlődésére, mint a koporsó fedél . . . A mi előrehaladásunkat ma is osztrák erőszak fojtogatja. De a nemzet kezd újra magához térni. Ez a tavasz a nemzet öntudatra ébredésének hirdetője annak, hogy a szívekben feltámadt a márciusi eszmék elszunnyadt ereje, hogy ez a nemzet radikális rendszerváltozást akar. Ismerjük az utat, az irányt, amely elvezet minket a független Magyarország kapujához és ettől ma már a tisztán látó nemzetet nem fogja eltéríteni a bécsi generális urak katonásan rövid eszejárása.

Nehezüljön rá a nemzeti akarat Ausztriának a fekete-sárga bástyájára és ha sikerült megingatni azt a bajonettkapcsot, mely ma még összetart, akkor a nemzeti függetlenség nem lesz csak ige, amit becsületes lelkesedéssel hirdetünk. Csak ki ne aludjon a láng, mely olyan hatalmasan ölelte körül a mi lobogónkat, hogy lépésről lépésre közelebb jussunk ahhoz a földhöz, mely nekünk az ígéret földje, mert az a szabad, független Magyarország..."

Kató József

Forrás: hungaricana.hu

Kató József,újságíró-költő
Gyoma, 1879- Gyoma, 1926

Költő, műfordító, szerkesztő.Négy évig szerkesztette a Békés Megyei közlönyt. Versei és műfordításai ismertek.

Versek 1902, Költemények 1906, Életbarázdák 1918.
Lefordította Slovacki – Mazeppa c. verses tragédiáját.
Forrás: gyomaendrod.hu


83as