Rovat: Interjúk - 0
Korunk embere azért érzi magát kényelmetlenül, mert lelki támaszának egyik alappillére, a valódi közösség megszűnt létezni. Az alábbiakban Kassai Lajos levelét olvashatjátok.


Katrin az amerikai hadsereg légiforgalom irányítója volt. Egy váratlan parancs értelmében frontszolgálatra kötelezték Irakba. A barakkban, ahová teherautón szállították, másodmagával volt nő ötven férfi társaságában. Mikor jelezte elkülönülési szándékát, a terem sarkában álló, szerszámos sufnit bocsájtották a rendelkezésére. Éjszakai beosztást kapott, hullákat csomagolt zsákokba. Mikor közölte, nem bírja tovább, a parancsnoka a következő gáláns ajánlattal állt elő: éjszaka a sufnidban fogadod a katonákat és ha nem teljesíted kívánságaikat, te is egy fekete zsákban végzed! Négy hónapig tartott a pokol, akkor kitört fogvatartói köréből és részletesen leírta, mi történt vele. Beszámolóját átadta följebbvalóinak, akik azt habozás nélkül továbbították a szüleinek, férjének és a gyerekeinek. Egy végletekig elgyötört ember került a civil életbe, akitől a történtek után elfordultak a szülei, gyerekei és a férje.

Elen, az ausztrál hadsereg katonája volt, Afganisztánban teljesített szolgálatot, mikor „bajtársai” megbilincselték és egy barlang falához láncolták és akkor követtek el rajta nemi erőszakot, amikor csak akartak. Harcálláspontjukat kéjrabszolgájukkal együtt adták át a franciáknak, akinek a sorsa ettől egy jottányit sem változott. Elen mértéktelen zabálásba kezdett. Ez az alacsony termetű nő száz kiló fölé hízott, így menekült meg „bajtársai” vágyainak szorításából.

Mi a közös a két történetben? A PTSD (poszttraumatikus stressz) és hogy huszonöt hasonló társukkal részt vesznek Monty Roberts rehabilitációs tréningjén. A módszer azon alapszik, hogy ezek a lelkileg rendkívül sérült emberek, akik mindenki és minden iránt elvesztették a bizalmukat, a lovak segítségével újra visszakapják azt. A terápia pedig működik! A könnyel áztatott körkarám homokján gyógyulnak a sebek. Csillogó tekintetű, fényes szőrű paripák szövik az enyhet adó feledés hálóját a meggyötört lelkek köré.

A vérfagyasztó történetekkel könyvtárat lehetne megtölteni. Van, aki nyíltan vállalja kálváriáját, van, akiből ki lehet húzni, és van, akinek horogként akadt a lelkébe. Havonta hetven veterán öli meg magát az Államokban. A koreai háborúban jelent meg a drog, a vietnamiban terjedt el és Afganisztánban vált általánossá. A hatás egyre extrémebb. A kábszer a PTSD-vel keverve a legördögibb csapda, amely valaha is leselkedett az emberi lélekre. Nem lehetetlen, hogy ebből a pokolból a lovak hátán lehet a leggyorsabban kinyargalni.

Monty Join-Up programját, mely a lovakkal való kapcsolatteremtés legkifinomultabb formája, az egész világon ismerik, de csak kevesen tudnak a hasonló elvek szerint működő, veterán rehabilitációról, és a Lead-Up programról, mely szintén lelki sérült, de civil emberek normál működésbe való visszatérését segíti elő. Monty farmja Los Angelestől északra, a Santa Ynez völgyében van, Solvang mellett, ami egy norvég alapítású kis „ékszerdoboz”. Azért érkeztem erre a helyre, hogy megismerkedjem az itt folyó magasszintű képzéssel, majd mentem volna tovább, de a lovasíjász edzőtábor helyszínét elmosta az ebben a térségben szokatlan méretű esőzés. Miután Monty volt az egyetlen, aki befogadta a hajléktalanná vált lovasíjászok csapatát, itt tartózkodásom egy hétvégével meghosszabbodott, így mindkettőnknek rálátása volt a másik munkájára. Monty sérült emberek normális szintre hozásával foglalkozik, én normál emberek magasabb szintre emelésén fáradozom. Mindkét területnek a hatékonyságát növeli a másik ismerete.

Több százezer év telt el anélkül, hogy az ember alaptulajdonságai a lényeget tekintve megváltoztak volna. Az ember közösségi lény volt, közösen tervezett, közösségben alkotott és közös hiedelem és szokásrendszerben élt és hű volt közösségéhez. Természetének lényege, hogy csoporttársaival szemben elfogadó és barátságos, de kifelé intoleráns és agresszív. A rasszizmus, az idegengyűlölet, a másság elutasítása, mint védekezési mechanizmus, a túlélés zálogaként vésődött magatartásunkba. Elég egy pillantást vetnünk a politikai életre és láthatjuk, milyen elnézőek a tagtársak saját pártjuk botladozásaival szemben és milyen gyűlölet fűti őket a rivális párt ugyanezen hibáiért.

Egy jól működő emberi közösség alapja az emberi tulajdonságokra épülő rendszer. Az ehhez szükséges természetesség viszont csak a természetben lelhető meg. A lóval való kapcsolatnak ezért értékelődik fel a jelentősége, ugyanis a lóval való kapcsolatteremtés alapja a ló természetének elmélyült ismerete. Ezek figyelmen kívül hagyása sebezhetővé teszi a kapcsolatot és sérültté a résztvevőket. A ló egy csordában élő, menekülő állat. Ezen tulajdonságaira építve nyerhetjük el bizalmát és tiszteletét. A lóval való munka az élet alaptörvényeinek megélését teszi lehetővé, a silány ismereteket biztosító megértéssel szemben. Nem az a jó lovas, akit nem tud ledobni a lova, hanem az, akit nem akar.

Korunk embere azért érzi magát kényelmetlenül, mert lelki támaszának egyik alappillére, a valódi közösség megszűnt létezni. Nyomorúságának forrása, hogy a közösségi ember legfontosabb tulajdonsága, a hűség, már csak homeopátiás nyomokban lelhető fel társadalmunkban. Túl sok közösséghez tartozunk felületesen, és igazán egyikhez sem. Ennek okán egy furcsa képződmény jött létre, az egyszemélyes közösség. Saját ideológiám van a világról, és csakis kizárólag önmagamhoz vagyok hű. Megjelent az atomizálódó társadalmat alkotó ember prototípusa: a tégla, kötőanyag nélkül. Míg a tradícióhoz ragaszkodó réteg úgy próbál falat rakni, hogy nem veszi észre a habarcs hiányát, addig a globalizáció hívei beérik a kupacba szórt téglákkal.

Ebbe a strukturális katyvaszba a legnagyobb veszélyt a függőség jelenti. A nikotin, az alkohol és a drogfüggés az egyén sírbaeresztő kötele. A társadalom nekifeszül a prevenciónak, a rehabilitációnak és ez leköti figyelmét, míg a legnagyobb ragadozó, a profitfüggés, szabadon garázdálkodik és olyan mértékű pusztítást végez, amihez képest az előzők ministráns gyerekek.

Nem arról van szó, hogy egy látens problémával állunk szemben. A jelenség ördögi mivolta abban rejlik, hogy nem egy megvetett tevékenységről van szó, épp ellenkezőleg, üdvös, irigylésre méltó, hogy több legyen annál ami kell, tízszer, százszor, ezerszer. Felkent papjaik a motivációs trénerek, a dílerek. Igehirdetéseiken megtudhatod, hogy a boldogság tanulható és megvehető. Oltárukon nem kevesebb áldozódik fel, mint a bolygónk, és amíg mohóságuk nem emészt fel mindent, addig nem jönnek rá, hogy a pénz nem ehető.

Vasárnap közönségtalálkozóra utaztam Los Angelesbe. Félúton megálltunk egy Boot Barn-ban. A polcokon százával sorakoztak a szebbnél szebb western csizmák. Vettem a páromnak egy elegáns, de masszív munkacsizmát, mert nálunk ilyet nem kapni. Tetszett benne, ahogy a kultúra, az elegancia és a használhatóság ötvöződik. Csak itthon vettem észre a belsejében diszkréten elrejtett - made in China - feliratot.

Kaszás Géza, ”A Lovasíjász” című filmjének a kinti magyarok körében is nagy sikere van, melynek gyümölcsét ezen a napon én arattam le. Ott tudtam meg, hogy ez az alkotás nem került be a Magyar Filmhétre. Nem Gézával van a baj, egyszerűen rossz témát választott.
A több mint harminc fővel induló lovasíjász tábor gerincét a kint élő magyarok alkották. Nem csak tömegében, hanem lendületében is. Huszon évvel ezelőtt Szász Endrének meséltem kitörő lelkesedéssel, hogy hogyan török Attilaként a világra és terjesztem el a lovasíjászatot annak minden zugában a kint élő magyarokon keresztül.

Endre ennyit mondott: „Ha van egy csöpp eszed, elkerülöd a magyarokat.” Annyira megharagudtam rá ezért a mondatért, hogy évekig nem beszéltünk. De igaza lett, az isten nyugosztalja. Annyi széthúzó, egymás ellen áskálódó emberrel én még nem találkoztam. Egymást licitálták túl őstörténetünkről szőtt tündérmeséikkel és véresen összevesztek a másik szellemi konstrukciójának hitelességén. Bizonyára ők is mesélhetnének arról, hogy hány futóbolond környékezte meg őket az őshazából és próbálta szívni a vérüket.
Mit tagadjam, volt bennem némi szorongás, hogy ezek a nem kívánt események újra megismétlődnek, de ennek az ellenkezője történt. Elszánt, a téma iránt alázattal bíró segítőkész embereket ismertem meg. Ennek a tábornak a létrejötte és sikere is nagymértékben az ő érdemük. Lendületüknek köszönhetően a kanadaiak és az amerikaiak is beletették magukat, akik közül jó néhány tehetség szökkenhet szárba, ha lesz kitartása a folytatáshoz. Hazánkat kifosztották és eladósították, de az igazi érvágás, hogy honfitársaink jelentős része külhonban kamatoztatja tehetségét. Hiányuk mind a gazdasági, mind a kulturális életre rányomja bélyegét.


Kassai Lajos
Kaposmérő, 2017. március 14.

Forrás: Kassai Lovasíjászat

Kinga