{#}{#} Egy vers a költészet napjára, a csillagok mellől.


Csillagok közt

 

Ott maradt a hold az égen,
csillagok közti játszótéren.
Vele hajtom, űzőm álmom,
hogy Csaba királyfi útját
egyszer megtalálom.

 

Csendes lámpás,
olyan halkan súgta,
hogy velem lép majd
minden útra.

 

Nem tartottunk keletnek,
s nem vonzott a nyugat,
hisz a tejút minden fénye,
önmagamba mutat.

 

Így lettem hát
újra gyermek,
ki a sarki fényben
lepkét kerget,
hisz szívem bírja,
csak dobban tovább,
s eléri majd
az ég otthonát.


boric


2017-04-11 13:33:18 - 83as
13 hozzászólás
CSODÁLATOS! Olyan vagy te itt Tibi, mint aki versben mondja el, hogy milyen ez a közösség! és ez... erre nem is találok most jó szót... :)
1