Barátomat, volt kollégámat búcsúztatom. Három nagyszerű kisgyermeket, és egy hűséges asszonyt hagyott itt maga után. Az ő megsegítésükre kérném most a segítségeteket.


Drága Zsoltim!

Hát nem megbeszéltük, hogy iszunk egy jó Krieket a "cipésznél" és nosztalgiázunk egyet? Hát így húzza-halassza az ember a dolgait.

Most potyognak a könnyeim. Igen rég volt ilyen velem. Egy-másfél éven át dolgoztunk együtt a Molnár Ferenc általános "grundsuliban", ahol egy kiváló barátot és mentort ismertem meg benned. Te voltál a "mindenes", én meg a rendszergazda, vagyis a "másod mindenes". Ez idő alatt egy új embert faragtál belőlem. Megtanítottad nekem, hogyan mondjam ki egyenes háttal azt, hogy "nem!". Nemesítettél engem. Megtanítottál barkácsolni. Zárat javítani. Hangosítani az iskolai műsorokon. Megmutattad merre találom a szívemet, mert akkoriban igencsak bajban voltam ezzel.

Emlékszem... amikor először bevittem a dobomat megmutatni az alsós gyerekeknek. Tátott szemekkel nézted. Aztán mondtad, hogy ez tőled távol áll, mert te hithű keresztény vagy, istenhívő. Mondtam, hogy én is szoktam a Jóistenhez beszélni, csak én néha dobszóval. Aztán nevettünk egyet. Te nem olyan voltál, mint a "többiek". Nem próbáltál meg bántani emiatt. Én pedig láttam rajtad, hogy érted a dolgodat, és nem menekvés számodra a vallás. Emlékszem mikor a teremtés "hogyanjairól" beszélgettünk. Félelmetes volt, mennyire hasonlóan gondolkoztunk a dologról. Nagyon szerettelek Zsolti, az összes kis bohóságoddal együtt. Imádtam veled bandázni odabent. Felnéztem rád. A családodról mindig úgy beszéltél, hogy néha már talán helyetted is az én szívem forrósodott fel. Mindig is elérzékenyültem amikor a feleségedről és a három kis kölyökről beszéltél, mert nagyon jól tudtad, hogy én is szeretnék egyszer egy olyan családot magam köré, amilyen neked is volt, és még van is. Példaképem voltál ebben is, mint annyi sok minden másban. Most mégis, 50-es éveidben elhívtak közülünk az angyalok. Elképzelni sem tudom, mi történhetett. De Isten útjai kifürkészhetetlenek, ahogyan ezt köztünk mondják. Én hiszem azt, hogy a megfelelő helyre kerültél, s hited szerint alakult minden. Nem is lehet ez másképp.

Tudod, mindig is azt éreztem, hogy sokkal tartozom neked. Ezért most megpróbálok törleszteni. Van egy fantasztikus kis közösség, talán meséltem róla Neked. A híres "magyarföldre mozgalom". Azzal a sok jólelkű gyerekkel és felnőttel. Meghirdetek náluk is egy gyűjtés a kedves családod számára, legalább erre ne legyen gondjuk egy ideig. Szeretném e szándékkal kifejezni hálámat mindenért, minden emlékért amit akkoriban adtál nekem.

Szóval, drága barátom. Nem tudom mit mondhatnék még. Nagyon sok mindent nem értek még az életben, de talán jól is van ez így. Mindenesetre azt hiszem, te már egy kicsit tisztábban látod az általunk beszélt dolgokat, odaföntről.

Június elsején mécsest gyújtok érted, barátom! Ég áldjon, Zsolti!

...

Szeretném kérni, hogy aki megteheti és szándékában áll, lehetőségeihez mérten küldjön némi ellátást Zsolt családjának, ezzel is talán egy picit enyhítve a körülményeken. Szeretném innen is mélységes együttérzésemet közvetíteni feléjük! Az adománygyűjtésnek nincsen határideje.

A felajánlásokat a következő helyre küldhetitek:
Csizmárné Török Tünde
OTP Bank
11773030-11497653

Az utalás közleményét rátok bízom.

Nagyon köszönöm a figyelmet és a lehetőséget,
Gergely Gábor


ARiES