Rovat: Hírek - 0

Sosem szerettem az iskolát. Ezzel, szerintem nem vagyok egyedül. Nem könnyítettem meg tanáraim napjait, igazán elvittem őket a határaikig.

Igazából nem volt velük semmi bajom, csupán nem tudtam elfogadni, amit bele akartak tuszkolni a fejembe. mondtak rám sok mindent, de igazából mindig csak kudarcuknak adtak valami nevet és én voltam az, aki visszatükrözte ostobaságukat.


Hogy mért mondom, ezekez? Roppant egyszerű. A mostani kormányrendelet, hogy 50 óra hiányzás után megvonják a gyerek után járó segélyt lehet az egyik, ami írásra késztet, a másik, hogy erről is beszélnünk kell. Ma már persze másként látom az iskolát, de iskolás éveimnek nem is az ott tanultakat, mintsem annak lelki oldala, ami igazán megtanított és hozzájárult ahhoz, hogy ne tévesszek irányt. A mostani helyzet, már-már nevetséges próbálkozásnak mondhatnám. Mert miről is van szó? Ugyebár azt állítják, hogy a 8 év alatt, megtanítanak ezt-azt a gyermekeinknek. Egyrészt a kondicionáláshoz fontos, hogy együttműködjünk és a törekvést, versengést belénk neveljék, már az osztályzatokkal és az iskola egész intézményével. Mert aki rosszul tanul, azt ugye nem dicsérik, és még ferde pillantásokat is kap. Otthon, meg a szökők, sem segítenek a helyzeten, hanem pont, hogy még mélyítik a sebeket, nem direkt, hiszen őket ugyanúgy kiképezték, mint gyermekeinket is akarják, és ahogy minket is.



Persze kivétel lehet, de most nem a kivételekről beszélünk. Szóval, megtanulunk, írni és olvasni, de szigorúan a sorokat, azokat is elég szűken. Abba bele se megyek, mennyi olyan információt akarnak és adnak is oda a kölyköknek, kik, nem tehetnek arról, hogy rohadó almát kapnak, hogy jól lakjanak. Jelenünkben, már az iskolai kötelezettség 18 életévig tart, tehát egy komplett fogyasztó és előállító, aki kikerül onnan. Legalábbis ez a terv körülbelül. Nekem az 50 órás büntetéses dologban az nem tetszik, hogy nem a szülőt és a gyereket kéne büntetni, hanem a tanár urat és hölgyet. Mert persze, hogy ellóg a gyerek, hisz senkitől nem kap kellő motivációt, hát mi marad? Megy a feje után és bármely sablonba beáll, csak befogadja valaki. Úgy gondolom, hogy a tanár dolga az lenne, hogy úgy adja elő a tananyagot, hogy az érdekelje hallgatóit. De szerintem, ha beülnénk, 1-1 tanórára érdektelen monológokat hallhatnánk. Persze tudom, a tanárok sincsenek motiválva, de hát, na. Ez is jól mutatja minél jobban kifejtem a gondolatot, annál mélyebbre látjuk, a sötétség sorvasztó gyökerét. Eljutunk, oda, hogy az alapelvekkel van a baj. Biztos vagyok benne, hogy lehetséges lenne, értéket közvetíteni gyermekeinknek, persze akkor nem lennének fogyasztók és előállítók, hanem intelligens emberek, akiket nem lehet irányítani. Visszatérve a büntetésre, aki meg ennek a pénzmegvonásnak a hallatán arra gondol, hogy majd cigány testvéreink nem kapnak pénzt, hát távol járnak és mélyen a mocsárba. Egyrészt, mert nem csak őket érinti, másrészt, mert az iskolába mindenkit be akarnak idomítani. Lényegi változást csak úgy lehetne bevezetni, ha nem büntetéseket találnának ki, hanem például jutalmi, támogatói rendszert, ahol a gyerek után járó pénz és támogatás, tanulmányi eredményével arányos. Strukturálisan újragondolt és a kornak megfelelően megkoreografált oktatást kell, megteremtsünk, hogy az ne olyan embereket termeljen ki, akik csak alvajárók, hanem idővel fények lehetnek és világunk tudatos teremtői lehetnek. Az én elképzelésemben és tapasztalatom alapján, a tanulás játékos és szabadabb módján célszerű odaadni és olyan témakörben, amik valóban fontosak az életünkben.



A gyerekeknek, a matéria világának ismeretei mellet, fontos lenne hallaniuk, lelki, szellemi mivoltukról is és megtanulniuk, elcsendesedni. Talán távolinak tűnik, amit vizionálok, egy egészséges társadalomhoz gyökerek kellenek, márpedig a mi jelenünk gyökerei, nem az iskoláknak köszönhetőek. Vagyis attól függ, mert már jelenlegi példa jól mutatja, mennyire nem működik hatékonyan a rendszer.  Emellett, a gyerekek olyan szintű hipnotizálása történik, ami valami elképesztő pofátlansággal történik. Erről, majd máskor egy más írásban, bővebben fogok szólni. Az iskola mára már sokkal inkább teher a gyerekeknek, fiataloknak, mint sem lehetőség és a jövő építésére szolgál. Az, hogy ez így van mai napig, a mi felelősségünk, mert hagyjuk, szemet hunyunk, mint a legtöbb dologgal kapcsolatban. Bízom benne, minél kevesebb ideig marad ennyire meggondolatlan és olyan emberek irányítása alatt, akik a zsebükkel többet foglalkoznak, mint saját gyermekeikkel. Legyen az irányunk előre és felfelé.

Kesneme

hill