Rovat: Hírek - 0

„A második akadály a meditáció ösvényén az örökké csapongó elme. Még egy percig sem ülhetsz nyugodtan, csendben, mert az elme folytatja csapongását:

fontos és lényegtelen, sokatmondó és üres gondolatok váltogatják egymást a fejedben. Forgalmas autópálya ez ahol mindig csúcsforgalom van.

Látsz egy virágot, és a látványt azonnal szavakba öntöd, látsz egy embert átkelni a zebrán, és ezt rögtön megfogalmazod. Az elme minden létező dolgot képes verbalizálni, és mindent át is alakít szavakká.


Ezek a szavak akadályt, torlaszt képeznek, és a börtönöddé válnak. Az elmének ez a folyamatos kényszere, hogy a dolgokat, jelenségeket, magát a létet szavakká formálja, maga az akadály. Ez gátolja a meditációt. Elsőként válj tudatossá, hogy mindig mindent szavakba foglalsz, és legyél képes megállítani a folyamatot. Csak lásd a dolgokat, de ne fogalmazd meg. Légy tudatában a jelenlétüknek, de ne akard szavakká formálni őket. Hagyd a dolgokat, embereket, a helyzeteket létezni anélkül, hogy gondolkodnál róluk. Ez nem lehetetlen, hanem természetes és lehetséges. Az a természetellenes, hogy minden élményt szavakra fordítunk. Itt van például a napfelkelte. Észre se veszed azt a villanásnyi időt, ami aközött telik el, hogy meglátod és szavakba öntöd. Látod a napot, érzed, és rögtön szavakat keresel az élményre. A napfelkelte nézése és szavakba foglalása közötti szünet így elvész. Sosem érzed. Ebben a szünetben kell tudatosnak lenni. Tudatosnak kell lenni arra a tényre, hogy a napfelkelte nem egy szó.”

(Önmagad.hu)

 

csabi187