Rovat: Hírek - 0

F. E. Eckhard Strohm az Akasha-krónikából – az emberiség közös emlékezettárából – nyert tudás révén ábrázolja Atlantisz első korszakát.

F. E. Eckhard Sthrom 1950-ben az ikrek jegyében született. Négy éves kora óta rendelkezik médiumi képességekkel. A hagyományos iskolai és szakmai végzettségek megszerzése óta életét teljes egészében spirituális elhivatottságának szenteli, és azóta bel- és külföldön egyaránt elismert, mint médium, szellemi gyógyító és tanító.


Uriel arkangyal 1987-ben megajándékozta az Akasha-krónikában való olvasás képességével.

Atlantisz - az Éden kertje
„Szent vagy te,
és szentek a te lakóid,
mert lásd,
köztetek vagyok”

(Atlantiszi Törvények könyve)

"A korszak, amiről szó lesz, körülbelül 83000-től 67000- ig tartott a nagy Vízözön előtt. Ez az az időszak, amelyben az angyalok vezették és irányították az embereket. Ebben a korai időszakban a Föld felülete merőben más képet mutatott, mint manapság. A kontinenseknek még nem volt meg a mai formájuk, ekkor még csak részben alkottak szilárd részeket. Más területek, melyek ma a földrészekhez tartoznak, nagy szigetek voltak. A korai, magasan fejlett emberi kultúráknak - Atlantisznak, és Moo-nak vagy más néven Lemúriának - két szárazföldi színtere létezett. Eredetileg mindkét kultúrában az emberek állatias elődei éltek. Míg a többi földrészen, mint például Európában és Amerikában egy fokozatos, természetes evolúció eredményeként a kiválóbbakból emberek fejlődtek ki, Atlantiszon isteni alkotóerők tudatos beavatkozása által egy szellemileg magasabban fejlett személyiség jött létre. A bibliai teremtéstörténet ezt az eseményt, mint az isteni lélegzet, a lélek egy agyagformába leheléseként ábrázolja.
Mint említettük, a korai ember ekkor még állatias jellegű fizikai testtel rendelkezett. Az ily módon létrehozott lény képes volt az anyagot a szellem révén formálni, irányítani és uralni. Szépség, harmónia és béke jellemezte az atlantiszi emberek életét az Éden kertjében.
Nagyon sokáig éltek, mai időfogalmunk szerint körülbelül 280 évig, és amikor meghaltak, tudatosan tértek át a fizikaiból a tisztán szellemi létbe. A halálfélelem ismeretlen volt számukra, mivel a halál, amely mai értelmezésében a tudatosság megszűnését jelenti - nem következett be. Ezért nem is gyászolták az „elhunytat”, hanem a hazatérését ünnepelték. Nem öltek sem állatot, sem embert, ezt az Istennel és a Természettel való tökéletes egység tudata nem engedte meg.
Az atlantisziaknak nem volt egyforma tudásuk, és felelősségük sem volt azonos. A tudás birtokosai a lokik voltak: a beavatottak, a nép tanítói és gyógyítói, akik az angyalokkal álltak kapcsolatban. Legtalálóbb fordításban papot jelenthetne a loki. 144 loki volt a birodalomban. Minden 12 loki egy főlokinak, a 12 főloki pedig az Arklokinak, a legmagasabb beavatottnak volt alárendelve, aki Istennél lakott, és nem igényelt sem ételt, sem italt. Az általunk vizsgált időben Samael volt az Arkloki az „Arany Fény Birodalmában, ahogyan Atlantiszt valójában nevezték.

Eredetileg csak a főváros neve volt Atlantisz. Később az egész földrészt így nevezték azok az idegenek, akik a birodalmat kereskedelmi célból látogatták. Az Atlantisz szó jelentése: „a legerősebb, a leghatalmasabb, amin a világ nyugszik”. A görög mítosz Atlaszról - az óriásról, aki a világot a vállán tartja - mindmáig erre az elnevezésre utal.
A főváros, Atlantisz 12 gyűrűt formálva egy hosszan elnyúló domboldalon terült el. Minden egyes gyűrűt egy fal határolt, amely egy meghatározott drágakő és a hozzátartozó angyal rezgését bocsátotta ki. A templom felépítésének leírásánál majd újra találkozunk ezekkel a drágakövekkel.
Minden egyes falon egy kapu vezetett át, amely a fal mentén egy kör alakú utcába nyílott. A kapukat egy egyenesen vezető út kötötte össze egészen a dombtetőig, ahol a főtemplom állt. „És Isten az emberek között lakozott és az ő fénye megvilágította őket”, ahogyan ezt a régiek mondták.
Atlantisz főtemplomában volt Isten lakhelye. A templom közepén állt egy nagy hatszögű, csillag-alakú, ajtó és ablak nélküli terem. Alapja, teteje, falai tiszta arannyal voltak bevonva. Szent hely volt ez, ahová soha senki nem léphetett be. Ez az isteni lakóhely képezte a belső szentély középpontját. A belső szentély egy ezüsttel díszített, négyszög alapú helyiség volt. A hatszögű csillagterem körül 12 kör volt aranyból, egymástól 12-12 rőf távolságra. Minden egyes körön 12, félember-nagyságú, óriási drágakő állt.

A középponttól legtávolabb eső első kört 12 kristálytiszta jáspis, a másodikat 12 zafír, a harmadikat 12 kalcedon, a negyediket 12 smaragd képezte. Az ötödiket sardonyx a hatodikat sarder, a hetediket krizolit, a nyolcadikat beryll, a kilencediket topáz, a tizediket krizopráz, a tizenegyediket hyacint képezte. A tizenkettedik kör, az isteni lakóhelytől 12 rőf távolságra, ametisztből állt.

Közelítsünk a kabbalisztika segítségével a fenti számokhoz. Ismerkedjünk meg jelentésükkel! 12-szer 12 drágakő összesen 144-et tesz ki. A szám ismerős a Bibliából, mégpedig a Jelenések Könyvéből. Ott 144000 kiválasztottról van szó Izrael 12 törzséből, törzsenként 12000 emberről.
144 számjegyeinek összege 9 - a teljesség száma.
9=3x3 - a szentháromság (Atya, Fiú/Logos, Szentlélek - Isten nőnemű ereje) hatványa.
A 12 kör 12 rőf távolságra ismét 144-et tesz ki. A számjegyek összege megint 9.
144 (rőf) x 12 (angyal) = 1728, a számjegyek összege ismételten 9.
144 (rőf) x 144 (drágakő) = 20736, összege 9.
A drágakőnevek betűinek összege 1 1-et tesz ki, jelentése: spirituális hatalom, ebből tovább lépve a 2-es szám adódik, jelentése: tudás.
Minden egyes drágakőhöz tartozott egy Istentől elrendelt angyal. A 144 angyal feladata az emberek segítése, védelmezése és tanítása volt. Minden angyal szolgálatában egy-egy loki állt.

Nézzük meg a kormányzás rendjét. Atlantisz birodalmát 12 királyság alkotta, élükön egy-egy királlyal. A birodalmat nem földrajzi szempontok, hanem feladatkörök alapján osztották fel. A királyok kiválasztása Isten kegyelme és kinevezése által történt. A birodalomban senki nem számított többnek vagy kevesebbnek a másiknál. Királynak lenni nem kiváltságot, sokkal inkább komoly terhet, fáradságos, kötelesség teljes feladatot jelentett. Minden egyes királyt egy-egy angyal segített, aki irányította és tanította Őt. Hogy tevékenységüket ne korlátozzák, a királyságok 12 angyalát nem nevükön, hanem feladatkörük alapján szólították:

  •     Élet angyala
  •     Öröm angyala
  •     Nap angyala
  •     Víz angyala
  •     Föld angyala
  •     Levegő angyala
  •     Örökkévalóság angyala
  •     Kreativitás angyala
  •     Szeretet angyala
  •     Bölcsesség angyala
  •     Harmónia angyala
  •     Erő angyala


Tehát minden egyes királyság saját feladatkörrel rendelkezett. E feladatkörök alapján a királyok voltak felelősek azért, hogy az alapelvek megvalósuljanak.
A fővárosban évente egyszer birodalmi találkozóra gyűltek össze a királyok. A gyűlés színhelye a birodalmi terem volt, amelynek tetejét 12 oszlop tartotta. Az oszlopok mellett - amelyek a tizenkét királyság nevét viselték - állt egy-egy trón a királyok számára. 12 napon át tanácskoztak a királyok ebben a teremben. A harmadik napon a templomban egy különleges ünnepséget tartottak, ahol megjelent az Arkloki is, hogy kihirdesse Isten akaratát. Rajta keresztül nyilvánította ki Isten a trón örökösének nevét, amikor meghalt egy király. A trónra ugyanis semmiféle örökösödési jog nem volt érvényben. Mindenkiből lehetett király, és éppen ezért nagy-nagy izgalom előzte meg az új király kinevezését, amit aztán örömteli ünneplés követett. Az Arkloki ezen kívül törvényeket, utasításokat, figyelmeztetéseket is közvetített a királyoknak. A közzététel után az Arkloki a 144 loki kíséretében megjelent a templom előtti téren, ahol ilyenkor már óriási tömeg várakozott.
A tér közepén egy hatszög alakú, kék és aranyszínű kövekből álló mozaik (hexagram, Dávid-csillag) feküdt, benne a királyságok 12 angyalának színes pecsétjével. A lokik angyalaik megfelelő helyén körbeállták a hexagrammot. Az Arkloki a mozaik közepén foglalt helyet. Lábaihoz fektettek egy beteget vagy egy nyomorékot, és ő a beteg gyógyulása érdekében levezette a Nagy Angyalrituálét. A szertartás minden alkalommal egy Isten tiszteletére szóló énekkel vette kezdetét. Eközben a 12 főloki a drágaköveknél várakozott. A drágakövek az égi és a földi síkok összekötői, mint nagyítók gyűjtötték össze az angyalok energiáját. A főlokik ezeket az erőket a templomtérre irányították. A szellemi abc bizonyos hangjainak rezegtetésével hívták segítségül az angyalokat. A drágakövek által az angyali erők közvetlenül hatottak az emberi sejtekre, s így azonnali gyógyulást és a test átalakulását eredményezték. A szertartás egy énekkel fejeződött be, majd az ünneplő tömeg a városba vonult hazáig kísérve a gyógyultakat.
Bizonyára felmerül a kérdés: hogyan lehettek betegek és nyomorékok ebben a paradicsomi birodalomban? Kezdetben az emberek primitív, állatias testtel rendelkeztek, ahogyan ez Földünk más részén is általános volt. Az atlantisziaknál olykor-olykor előfordultak „genetikai balesetek”: az ősi, primitív tulajdonságok felszínre törése különféle zavarokat eredményezett. Idővel más földrészekről egyre több utazó kereste föl Atlantiszt, akiknek gondolkodásmódja alapvetően különbözött az atlantisziakétól: hatalomtól és harci vágytól voltak ittasak, és ők az „Én”-re fektették a hangsúlyt a „Minden és Egy” gondolatával szemben. Ez a gondolkodásmód vírusként fertőzte meg az atlantisziakat. A vér keveredésének következményeként beteg vagy nyomorék utódok születtek. Mivel ezeket az embereket gyógyítani tudták, az évezredek folyamán az emberek tudata egyre inkább elfajult, az anyagra és a technikára irányult.
A „Mi” illetve „Ő” helyébe az „Én” lépett. A következmény a félelem és halál lett: a „bűnbeesés” megtörtént. A tudat elkorcsosulásából következett Atlantisz második korszakának a végén a földrész katasztrofális fizikai megsemmisülése, amely többek között meggyorsította a szárazföldek szétválását is. A beavatottak időben észlelték a bekövetkező katasztrófa jeleit. Azért, hogy az ősi tudást megóvják a feledésbe merüléstől, a Föld más részeire menekítették. E tudás nyomaira bukkanunk még ma is az ősi kultúrák bölcseinél, sámánjainál valamint számos vallás és monda hagyományaiban. A felhőkből érkező gyakran űrhajósokként értelmezett istenekről szóló elbeszélések a repülő járműveiken közlekedő beavatott atlantisziakra utalnak.
Atlantisz pusztulását követően hosszú idő telt el, míg az ősi örökség újra felbukkant egy kicsiny közösségnél, Palesztina területén. Innen jutott el az emberiséghez a „Legnagyobb” tanításai révén, aki valaha is soraikból kikerült. Ő volt a Sokat ígért Messiás, Jézus.

 

 

(Önmagad.hu)

csabi187