{#}  Az etetés tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli pusztulásra az állatokat

Az mme.hu átvett cikke következik, a teljes cikk itt olvasható.

A tapasztalatok alapján az alapvetően jó szándékú emberek nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak teljesen felesleges etetésének – bármennyire nem szeretnénk is ezt hallani – semmi köze a madarak segítéséhez. Éppen ellenkezőleg, tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli pusztulásra az állatokat!

 A madár- és természetvédelmi hatóságok és szervezetek világszerte küzdenek a vízimadarak etetése ellen, ami az egyik legrosszabb dolog, amit jó szándék címén vadon élő állatokkal tehetünk (Forrás: Internet)

A harminc éve nem tapasztalt keménységű fagyokat hozó 2016/2017-es tél szomorú tapasztalatai, a tömeges madárelhullások és a közösségi fórumokon sajnálatos módon terjedő téves híresztelések rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról.

ÖSSZEFOGLALÁS

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésük:

- a hónapok, sok madárnál akár évek óta tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen "táplálék" diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van ("angyalszárny-betegség");
- a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést;
- növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
- önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
- elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
- szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt ("elmocsarasodás");
- növeli a fajok közötti hibridizációt;
- rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
- a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelent.

Gyakorlati megvalósulását, hatásmechanizmusát tekintve a vízimadarak etetése öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik:

1. az etetés többnyire nyáron kezdődik, amikor az emberek keresik a hűsítő víz közelségét, így a madár-ember találkozások száma is nagyobb;
2. az itt etetett madarak ősszel nem vonulnak el;
3. így az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában lusta vagy már beteg, röpképtelen madarat, ezért tovább etetik őket;
4. a fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő;
5. ez tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását;
6. amit helyenként sajnos a járókelőket hamis információkkal megtévesztő kacsaetető automatákat kihelyező vállalkozások is erősítenek (holott az ezekben felkínált táplálék ugyan olyan felesleges, értéktelen és viselkedéstorzító hatású, mint az összes többi), pusztán a bevételszerzés érdekében, viszont a madarak és az emberek kárára;
7. az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet;
8. így nő a nyári kunyerálók száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.

Mit szólnának a szülők, nagyszülők, pedagógusok, ha a járókelők „szeretet” címén csokit, chipset, popcornt adnának az udvaron, a játszótéren játszadozó ovisoknak, kisgyerekeknek? Ők ugyan úgy kiszolgáltatottak a felnőtteknek, mint a vízimadarak az embereknek. Meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a "szeretetünkre", hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük!

Éppen ezért a vízimadarak esetében a SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK őket alapelv betartása jelenti az egyedül helyes magatartást.



A szintén gyakran bedobált, adalékanyagokat és sót vagy cukrot tartalmazó chipsek,
rágcsák, a karácsonyról megmaradt bejgli (!) sajnos tovább rontja a képet
(Fotó: Orbán Zoltán)


Angyalszárny-betegségben szenvedő fiatal bütykös hattyúk (a négy fióka
közül három beteg volt) a Ráckevei Duna-ágban, 2012-ben  (Fotók: Lukács Kata)


A vízimadarak lába különlegesen alkalmazkodott a hideg vízhez, ezért az állatok nem
érzékelik a befagyást, ami az éjszakai pihenés óráiban a lihogók ilyen töredezett
és kásás jegű vizében különösen nagy veszélyt jelent (Fotók: Orbán Zoltán)


Amint azt ennek az összefagyott csőrű bütykös hattyúnak a példája is mutatja, a
veszély napközben is jelentkezhet – Tokaj, 2017.01.26. (Fotó: Papp Ferenc)


Eközben a még vékonyabb, töredező jég mély sebeket ejthet a lábukon, a megszilárdult, csúszós felszínre leszálló, megbillenő madarak szárnya, lába is meghúzódhat, kificamodhat, eltörhet (Fotók: Orbán Zoltán)


A tetemekből sok madárfaj táplálkozik is, ami óriási megfertőződési kockázatot jelent. Ennek a vízityúknak ráadásul más problémája is van, a bal bokaízületre
tekeredett horgászzsinór a láb amputációját okozhatja (Fotók: Orbán Zoltán)


A lenyelt horgász szerelék jelentős akadásveszélyt is
jelent  (Fotók: Lukács Kata)

Természetesen nem szeretnénk elvitatni senki döntési jogát attól, hogy mikor és mit tesz, és ami még fontosabb, nem kérdőjelezzük meg senki jó szándékát!
Egyetlen célunk a szakmai érvekkel alátámasztott tájékoztatás, remélve, hogy az
olvasottaknak köszönhetően a jövőben kevesebb madár kerül bajba.
Az ő nevükben is köszönjük megtisztelő figyelmét!


Kinga