Varsányi Tibor (boric) verse.
 
 
A szikra

 
Vágyaim
tájain
valahol távol,
pattog, táncol
egy szikra,
s úgy tűnik
mintha
a messzeségben
lángra kapna
éppen.
Ó! De tudom,
hogy szemem
milyen csalfa,
mindig látni véli,
mit lényem akarna.
Hisz a legnagyobb
rejtelem,
a fellángoló
szerelem,
játszani is
kezd velem
a képzelet,
hogy épp veled,
de elmém
nem hiszi,
hogy lehet,
mert talán
e fényvilág,
csupán egy
délibáb

mi ellobban,
de míg szívem
e világon dobban,
nem vonzza
más semmi,
csak feltétel nélkül,
őszintén szeretni.




boric